A V4NA riporterei Brüsszel jelentős részben migránsok lakta kerületeiben, Molenbeekben és Schaerbeekben jártak, ahol azt tapasztalták, a párhuzamos, nem érintkező társadalmak kialakulása és egymás mellett élése a belga fővárosban nem a jövő, hanem a jelen valósága.
Brüsszel különlegessége, hogy a belváros egy kicsi, Pentagonnak nevezett terület, mely az óvárost és a később, de még nem a modern időkben köré épült részeket jelenti.
Ez a városmag, mert közigazgatásilag Brüsszel kerületekre bontott Fővárosi Régió (Région de Bruxelles-Capitale), mely városrészek laza szövetsége inkább, semmint homogén városi terület.
Egyaránt található benne egykori arisztokrata negyed, spanyol barokkos óváros, ami közkedvelt turistalátványosság a pisilő kisfiú közelében, francia hatású nagypolgári részek hatalmas bérházakkal és palotákkal, továbbá modern, üveg-beton irodaháznegyed, mely az európai intézmények közelében helyezkedik el, illetve régi, klasszikus, 2-3 emeletes épületekkel tarkított exmunkásnegyed.
Utóbbira jó példa
Molenbeek, melyet szinte csak arab, illetve török feliratok és halal étkezési szokásoknak megfelelő boltok tarkítanak.
Molenbeek egyébként 10 perces sétára található a belváros fényűző irodanegyedétől, vagy a nagypolgári területektől.
Brüsszelben minden egyes etnikumnak jól lehatárolható területe van.
Molenbeek leginkább a törököké és az araboké, kisebb részben pedig a feketéké,
míg a nagypolgári negyedek inkább az őslakos belgák (főleg francia ajkú vallonok) lakóhelyei.
Átjárás szinte nincsen a negyedek között: Molenbeekben alig látni őslakosokat, a nagypolgári negyedben pedig alig látni bevándorlókat, vagy ha igen, akkor csak olyanokat, akik már maguk is a városi középosztály tagjai.
A brüsszeli élet különlegessége, hogy
ezek a területek egymás mellett fekszenek, és szó szerint egymás mellett léteznek.
Molenbeek és a nagypolgári, vigalmi negyed 500 méterre fekszik egymástól, azonban mintha két külön világban járna az ember:
Molenbeek egy szegényes, koszosabb, lepusztultabb terület, a nagypolgári rész pedig tiszta, rendezett közterekkel és szépen felújított hatalmas bérházakkal, nyüzsgő kocsmákkal,
kézen fogva sétáló férfiakkal, a kirakatokban a Nyugat-Európában megszokott luxuscikkekkel.
Átjárás azonban nincs a területek között, szigetszerű, elkülönült párhuzamos társadalmak élnek egymás mellett.
A V4NA riportere azt tapasztalta, hogy Schaerbeek kerület arculata is rendkívüli módon megváltozott egy évtized alatt:
a korábban konszolidáltabb városrészben rengeteg, feltehetően illegálisan ott élő afrikai férfit látott,
akik az utcasarkokon lődörögnek, "gangelnek", vagy éppen teljes parkokat elfoglalva az Északi Pályaudvar (Bruxelles-Nord) környezetében, a csillogó üzleti negyedtől csupán száz méterre kisajátítják a közösségi területeket.
Hogy egyértelmű térfoglalásról van szó, azt jelzi, hogy a nemzetközi hírügynökség tudósítóját a parkba lépve az egyik migráns kiszúrta, majd
kezéből pisztolyt formázva "felé lőtt", egyértelmű jelét adva annak, hogy a V4NA munkatársa fehér férfiként nem szívesen látott vendég.
Mindez a modern üzleti negyedtől kétszáz méterre történt.
Hogy a társadalmi változások szükségszerűen kihatással vannak a politikai életre is, az a választási plakátokból mérhető le igazán:
Molenbeekben és Schaerbeekben az összes párt listáján már többségben vannak a migráns hátterű személyek.
A helyi szocialisták (Parti Socialiste-PS) egyik kerületi listavezetője egy török férfi, a listán csak bevándorlók szerepelnek, de a többi párt is csak mutatóban szerepeltet egy-két belga őslakost.
A V4NA tudósítója még egy különös jelenségre figyelt fel:
a migránsok vezette helyi boltok kirakataiban nem egy-egy párt plakátjai voltak kihelyezve, hanem minden olyan pártlista plakátja, melyen szerepeltek migránsok.
Tehát volt több olyan bolt is, melynek kirakatában nem kizárólag a szocialistákat támogatták a boltok tulajdonosai - egyébként ez a leggyakoribb -, hanem
egyöntetűen mindenkit, aki harmadik világbeli bevándorló hátterű, párthovatartozástól függetlenül.
A V4NA riportere Molenbeek és Schaerbeek bejárása közben azt tapasztalta, hogy
Brüsszel elidegenedett saját polgáraitól,
és a városlakók sem érzik magukat otthon, azon a területen, amely a lakóhelyük.
Mintha csak egy nagy tranzitzóna lenne a belga főváros, ahol százezrek, milliók napjai telnek egymás mellett, de mivel nem, vagy alig keverednek bizonyos területek lakói, egymásról mit sem tud a "régi" és az "új" Brüsszel.