Az első és a második világháborúban az észak-amerikai indián törzsek tagjai ősi nyelvüket használva jelentős szerepet játszottak az ellenség megtévesztésében.
Különös hírnévre tettek szert a navajo (navahó) indiánok, akik a második világháborúban a nyelvükre alapozott kódnyelvet használva továbbítottak fontos katonai üzeneteket az amerikai csapatoknak.
Ezt a kódnyelvet az ellenség nem tudta megfejteni.
Ilyen kódbeszélő volt a most 94 évesen meghalt John Pinto, aki tengerészgyalogosként szolgált az amerikai erőkben, majd 1976-ban beválasztottak az új-mexikói szenátusba, és ott
több mint négy évtizeden át egy olyan körzetet képviselt, ahol a navajo törzs tömbben él.
Pinto nagyon szegény családban született, és csak tizenéves korában kezdett el iskolába járni. Noha kódbeszélő tengerészgyalogosnak alkalmas volt a háborúban, utána négyszer kellett nekifutnia az angolnyelv-vizsgának, hogy felvegyék az új-mexikói egyetem tanítóképző karára. Harminckilenc évesen lett tanító, majd tanár és családsegítő.
Azért lett politikus, hogy képviselhesse a nagy szegénységben élő őslakosokat.