2017-ben a 28 EU-s tagállamban 830.000 tartózkodási engedélyt adtak ki családi okokból (ami az összes engedély 26,5 százaléka), s ez 2016-hoz képest 6,3 százalékos növekedés. Az Eurostat, az unió statisztikai hivatala azt is állítja, hogy 10 nyugat-európai tagállamban a tartózkodási engedély kiadásának leggyakoribb oka a családegyesítés. Három tagországban, így Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban adják ki az összes családi indokú engedély felét.
Úgy tűnik, hogy ez a fajta migráció a bevándorló közösségek reprodukciójának és elzárkózásának legerősebb tényezője, mivel Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban folyamatos utánpótlást biztosít a Törökországból, Észak- és Nyugat-Afrikából, illetve az indiai szubkontinensről származó bevándorló közösségeknek.
A családegyesítéssel érkezők jellemző származási országai: Marokkó (67%), Törökország (41,5%), Brazília (37,7%), India (34,3%), Szíria (27,3%) és Irak (22,1%).
2016 márciusában a német kormány két évre felfüggesztette a kiegészítő védelemmel rendelkező migránsok családegyesítését, majd 2018 augusztusában újra engedélyezte a korlátozott védelmi státuszú menekültek családegyesítését, és mintegy 34 000 egyesülés iránti kérelmet nyújtottak be. Ezen gyakorlat általánossá tétele tehát nem más, mint az észrevétlen, legális, de demográfiai szempontból közép- és hosszú távon jelentős tömeges bevándorlás.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Franciaország több mint 520 000 tartózkodási engedélyt adott ki a családegyesítés indokával. Ha a jelenlegi tendencia továbbra is fennáll, ez azt jelenti, hogy
az EU-ba a következő tíz évben csupán Marokkóból, Szíriából és Indiából majdnem 2 millió embert hoz majd be a családegyesítés jogi bűvészmutatványa.
A teljes, angol nyelvű elemzést itt olvashatja el.