A levél aláírói abból indulnak ki, hogy a Notre-Dame leégése nemcsak Franciaországot, hanem az egész világot felkavarta.
Az Origo korábban már megírta, hogy
Emmanuel Macron a tragikus tűzesetet követő nyilatkozatában kerülte a keresztény vagy katolikus szó használatát, arról sem beszélt, hogy a tragédia éppen a nagyhéten, a kereszténység legfontosabb ünnepének az időszakában következett be.
Ez nagyon sok kereszténynek és nem kereszténynek egyaránt megdöbbentő volt, mint ahogy az is óriási vitát váltott ki, hogy kinyilvánította, a Notre-Dame-ot öt éven belül újjá kell építeni, sőt, „az eredetinél még szebbé kell majd varázsolni”.
Ezzel összefüggésben elhangzott az is, hogy
a szintén leégett és elpusztult 93 méteres nyíl alakú huszártornyot nem eredeti állapotában, hanem „egyfajta modernséget” tükrözve kellene újjáépíteni.
Sőt, a francia kormány teljesen érthetetlen módon már április 15-én este nemzetközi pályázatot írt ki a nyíl alakú huszártorony újjáépítésére, ami szintén
óriási felháborodást és értetlenséget váltott ki mind az építész szakmában, mind a felelősen gondolkodó francia értelmiség körében.
A Le Figaróban nyilvánosságra hozott levélben
a francia építész társadalom és a világ építész szakmájának színe-java fejezi ki aggodalmát Macron tervei és szokásához híven kapkodó, diktatórikusnak tekinthető intézkedései miatt.
A kritika középpontjában egy rendkívüli eljárással elfogadandó törvény szerepel, amelyet néhány óra alatt szövegeztek meg a francia elnök közeli emberei, és négy nappal a tragikus tűzeset után már a Szenátus előtt volt.
Ez a törvény lehetőséget adna a jelenleg hatályos jogszabályok megkerülésére, így a Notre-Dame újjáépítése során ki lehet hagyni a szakértői konzultációkat is, és „politikai időnyomás” hatása alatt végeznék el a gigantikus restaurációt,
egyebek mellett a közbeszerzési szabályokra sem kellene tekintettel lenni.
A tiltakozó építészek, szakemberek, kutatók és értelmiségeik szerint pedig a szakmának és a szakértőknek kellene elsőbbséget biztosítani, a Macron-féle politikai sikerkergetéssel szemben.
Az aláírók a párizsi Notre-Dame-ot egy olyan zseniális alkotásnak tartják, amely az egész emberiséghez kötődik.
Emlékeztetik Macront arra, hogy Franciaországban már nagyon korán, és valószínűsíthetően Victor Hugo világhírű regényének köszönhetően (A párizsi Notre-Dame) az 1860-as években hatályba lépett egy, a történelmi épületeket védő törvény, amely az épületek védelme mellett a beavatkozás kereteit és lehetőségeit is szabályozta arra az eshetőségre, ha az adott épületben természeti katasztrófa vagy emberi rongálás következne be.
A Notre-Dame 1862-ben e törvény hatálya alá került, és azóta is oda tartozik.
Macron figyelmébe ajánlják azt is, hogy 1972-ben francia közbenjárásra hozta létre az UNESCO (Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete) az örökségvédelmi listáját, amelyen a világ és az emberiség legfontosabb épületeit helyezik pontosan meghatározott kritériumok alapján védelem alá.
A párizsi Szajna-part látképe, a szívében levő Notre-Dame-mal 1991-ben került védelem alá abban a formájában, ahogy azt a középkorban megálmodták, és egészen addig, amíg le nem égett a katedrális, amiről mindenkinek Párizs jutott eszébe első helyen.
A nyílt levél aláírói külön hangsúlyozzák, hogy ezt így,
ebben a formájában helyezték védelem alá.
A védelem megadása csak úgy volt lehetséges, hogy alapos deontológiai vizsgálatnak (azaz nemcsak tisztán szakmai, hanem erkölcsi, etikai szempontok szerint is megvizsgálták) vetették alá a Notre-Dame-ot, amely annak fenntartására, megőrzésére és újjáépítésére is vonatkozik.
Ez testesül meg két nagyon fontos nemzetközi normában is, mint az 1964-es Velencei Charta és annak továbbfejlesztett változata, amit 1994-ben a japán Narában fogadtak el.
Az 1170 aláíró felhívja Macron figyelmét arra is, hogy
Franciaország mindig is a motorja volt a műemlékek megőrzését, védelmét célzó széles körű nemzetközi folyamatnak, kiváló intézményeket, világhírű iskolákat hozott létre a műemlékek megóvásának oktatására,
egyetemeit a világ minden országából felkeresik a tanulni vágyók (példának a világhírű École de Chaillot-t vagy a Nemzeti Örökségek Intézetét hozzák fel).
Az sem véletlen, hogy Párizsban van a „Műemlékek és Emlékhelyek Nemzetközi Tanácsának” székhelye, teszik hozzá a neves építészek.
De kiemelték a tűzoltók munkáját is, amelynek köszönhetően legalább egy részét sikerült megőrizni a Notre-Dame-nak és kincseinek.
850 év történelme tűnt volna el a lángokban, ha ők nem lettek volna.
Felhívták a figyelmet az elmúlt kormányzatok (és nyilvánvalóan a mostani Macron-kormányzat) rendkívül hibás szemléletére, aminek „köszönhetően”
a műemlékek védelmére szánt összegek folyamatosan csökkentek, és már csak tényleg tűzoltásra elegendő források maradtak erre,
azaz csak a legfontosabb, sürgős munkákat tudják elvégezni, mint amit a tűz kirobbanásakor éppen a Notre-Dame-ban folytatott munka is mutat.
A felújítás költségeit történetesen a macroni kormányzat csökkentette drasztikusan.
De nincs egy átfogó, globális műemlékvédelmi megközelítés sem, mert erre nincsenek források.
És a dráma bekövetkezett, leégett a világ legismertebb keresztény katedrálisa, zarándokhelye, és ez túllép mindannyiunkon, folytatják az aláírók.
A párizsi Notre-Dame az egész európai építészet egyik legkiemelkedőbb épülete.
Az, hogy a Notre-Dame kigyulladása pillanatok alatt világméretű drámává vált, csak fokozza az eset történelmi jelentőségét, és épp ezért érzik felhatalmazva magukat az aláírók, hogy azt kérjék Macrontól, hogy
adjon elegendő időt a történészeknek és szakértőknek elemzéseik elkészítéséhez, nincs szükség kapkodásra.
Engedje, hogy előbb ők nyilatkozzanak a székesegyház jövőjéről, és ne a politika irányítsa ezt a folyamatot.
Nem egy aktuálpolitikai ügyről van szó, emelik ki a neves építészek.
Ráadásul egy olyan törvényt akarnak keresztülerőltetni a francia jogrenden, amely gyökeresen megváltoztatná a szakértői véleményeken alapuló rendszert, és
a végrehajtó hatalom szakértői egyeztetések nélkül vezényelhetne le egy olyan újjáépítést, mint a Notre-Dame-é.
Nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy alapos vizsgálatra és elemzésre van szükség, mindenképpen meg kell hallgatni a szakértők véleményét, és a megfelelő utat kell kiválasztani a restaurálás előtt, azt, amelyik nemcsak a jelen, hanem
a jövő nemzedékei számára is mérvadó lesz.
Ehhez rendelkezésre áll a megfelelő szakértelem, a világszerte elismert restaurátorok, történészek tudása, és épp ez a garancia arra, hogy a Notre-Dame újjáépül.
Meg kell bízni a szakértőkben, hiszen az egész világ Párizsra tekint a Notre-Dame tragédiája miatt, zárják üzenetüket a szakemberek.
Magyar részről Monok István, Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész, könyvtáros, bibliográfus, egyetemi tanár írta alá a nyílt levelet.