Finnországban sérül az igazságszolgáltatás függetlenségének az elve

Finnországban nem lehet a montesquieu-i értelemben vett hatalmi ágak szétválasztásáról beszélni, ugyanis a bírákat egy közvetlenül a nemzet által megválasztott politikai szereplő, a köztársasági elnök nevezi ki az igazságügyi miniszter javaslatára, a bírósági kinevezési testület tanácsa alapján, amelybe egy személyt az Igazságügyi Minisztérium jelöl. Ennek az álfüggetlen tanácsnak azonban nincsen illetékessége a Legfelső Bíróság, valamint Legfelső Közigazgatási Bíróság bíráinak kijelölése kapcsán, ezek a testületek javaslataikat közvetlenül a köztársasági elnöknek teszik meg, aki a végső döntéshozó. Ilyen körülmények között a finn igazságszolgáltatás függetlenségét sem lehet értelmezni, hiszen az nem létezik. Ráadásul a skandináv államban működik elkülönült közigazgatási bíráskodás, de ennek ellenére Brüsszel ezért őket nem illeti kritikával, és nem aggódik az úgynevezett jogállamiság miatt sem. A finn médiapluralizmus problémáiról itt, a finn alkotmányos jogrendszer anomáliáiról pedig itt írtunk korábban.

A 2019. évi Igazságügyi Eredménytábla alapján megállapítható, hogy Finnország

a mutatók nagy többségében Magyarország mögött teljesít, több esetben – különösen az igazságszolgáltatás minőségét meghatározó egyes kimutatások tekintetében – a sereghajtó tagállamok között.

Az igazságszolgáltatás hatékonysága tekintetében

Finnország a középmezőnyben foglal helyet, összességében elmaradva a magyar bíróságok hatékonyságától.

(Például: polgári, kereskedelmi, közigazgatási és egyéb ügyek eldöntéséhez szükséges idő tekintetében 12., Magyarország 5. helyen áll).

Érdekesség, hogy Finnországban a folyamatban lévő közigazgatási ügyek száma meghaladja a polgári- és kereskedelmi ügyekét.

Finnországban a bírákat a köztársasági elnök nevezi ki az igazságügyi miniszter javaslatára,

a bírósági kinevezési testület tanácsa alapján, amelybe egy személyt az Igazságügyi Minisztérium jelöl.

Ennek a „független tanácsnak" azonban nincsen illetékessége a Legfelső Bíróság, valamint Legfelső Közigazgatási Bíróság bíráinak kijelölése kapcsán, ezek a testületek javaslataikat közvetlenül a köztársasági elnöknek teszik meg, aki a végső döntéshozó.

A finn Legfelső Bíróság épülete Forrás: Shutterstock/Popova Valeriya

Ilyen körülmények között

nem lehet beszélni az igazságügy függetlenségéről, mert ez az elv a finn gyakorlat alapján egyértelműen sérül.

Ugyanakkor a montesquieu-i értelemben vett hatalmi ágak szétválasztásának az elvét sem tartják tiszteletben a finnek, hiszen

a bírákat tulajdonképpen politikai alapon nevezik ki.

Finnországban a bírósági igazgatás és adminisztráció szervezése jelenleg az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik.

2020. január 1-től a bíróságok pénzügyeinek igazgatására egy külön szervet hoznának létre, a Court Administrationt. Célja, hogy csökkentse a bíróságok pénzügyi függőségét a minisztériumtól, ugyanakkor várhatóan a bíróságok költségvetését a jövőben is a minisztérium fogja a kormány elé terjeszteni.

Finnországban elkülönült közigazgatási bíráskodás működik, de ennek ellenére Brüsszel ezért őket nem illeti kritikával,

és nem aggódik a közhelyesen hangzó jogállamiság miatt sem.

2019. február 4-én budapesti látogatásán a finn Legfelső Közigazgatási Bíróság elnöke, Kari Kuusiniemi nem mellesleg

egyetértett Trócsányi László akkori igazságügy miniszterrel abban, hogy az önálló, elkülönült közigazgatási bíráskodás rendszere a jogállamiságot erősíti.

Trócsányi László és Kari Kuusiniemi Forrás: Árvai Károly/kormany.hu

Finnországban a női bírák aránya első- és másodfokú bíróságokon meghaladja az 50 százalékot, de ez az arány kisebb, mint Magyarországon,

a legfelsőbb bíróságon viszont tavaly óta csökkent a nők aránya, és már alig haladja meg a 20 százalékot (hazánkban ez az arány is immár 50 százalék felett jár).

Uniós jogi továbbképzésben vagy egy másik tagállam jogáról szóló továbbképzésében részt vevő bírák aránya Finnországban rendkívül alacsony (5 százalék alatti), ebben a mutatóban Finnország sereghajtó a tagállamok között.

Ezzel szemben hazánk 2., 130 százalékos eredménnyel, vagyis egy személy akár több képzésben is részt vesz.

A skandináv államban továbbá, a bírói továbbképzések több mint 80 százaléka szinte egyedülálló módon az informatikai készségekre fókuszál, a bírói mesterségre, igazságügyi etikára vonatkozó képzések aránya elenyésző.