Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ausztriában az elmúlt évtizedek muszlim bevándorlása nemcsak az ország etnikai képét, hanem a politikai térképét is alaposan átformálta. Nyugati szomszédunkban 1945-öt követően az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) váltógazdálkodása jellemezte a politikai életet. A két nagy párt ellenzéke 1956-ot követően az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lett, azonban az FPÖ hosszú évtizedekig nem tett szert jelentős támogatottságra.
Az FPÖ 1986-ot követően Jörg Haider vezetésével erősödött meg, de azokban az években a párt legfőbb üzenete nem a bevándorlásellenesség volt, hanem inkább a két nagy párt elleni proteszthangulatot használták ki. Másrészt Haider azért sem élhetett egy éles muszlim- és bevándorlásellenes retorikával, mivel meglehetősen jó viszonyt ápolt az akkori líbiai és iraki politikai elittel. Az FPÖ-n belül a nagy változás Haider távozása, és Heinz-Christian Strache pártelnökségének a kezdetével indult el.
A szabadságpárt megerősödésében fontos szempont volt, hogy pont az 1970-es évek elejétől ugrott meg a muszlimok száma Ausztriában.
Míg 1970-ben csupán 22 ezer muszlim élt az országban, addig 2016-ban már több mint 700 ezer.
Az FPÖ egyébként a korai éveiben még alapvetően antiklerikális, antikatolikus párt volt. Mindennek legfőbb oka az volt, hogy a párt vezetői a katolicizmusban a Habsburg-birodalom hagyományait vélték felfedezni. A keresztény értékek megvédése mellett sem emelték fel olyan hangsúlyosan a szavukat, mint az elmúlt években.
A muszlimok és az iszlamizáció bírálata, a keresztény kultúra megvédésének a programja az 1990-es évek végétől szivárgott be az FPÖ nyilatkozataiba. Mindez kiegészült az éles bevándorlásellenességel is. Az FPÖ a 2005-ös bécsi választáson már azzal kampányolt, hogy „Bécs nem válhat Isztambullá". A párt stratégiája sikeres volt a fővárosban is, mivel 2015-ben a bécsi tartományi választáson már több mint 30 százalékot ért el. Az FPÖ jól látható megerősödése az ÖVP-t és az SPÖ-t is arra sarkallta, hogy szigorítsa az országba irányuló migrációt.
Ausztriában egészen a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásig nem igazán volt a közbeszéd része az, hogy milyen gyors ütemben növekszik a muszlim közösség mérete.
2005-től datálható az FPÖ egyértelmű antiiszlám fordulata, amire főleg az ÖVP reagált.
Az ÖVP számára persze egyben kiváló lehetőség volt a bevándorlók integrációjának előtérbe kerülése, mivel így hosszú idő után meg tudták magukat különböztetni az SPÖ-től.
2006-ban az ÖVP vezette belügyminisztérium egy olyan tanulmányt hozott nyilvánosságra, amiben az szerepelt, hogy az osztrák muszlimok 45 százaléka nem kíván integrálódni. 2008-ban és 2009-ben a részben ÖVP vezette Voralberg és Karintia betiltotta a mecsetek és minaretek építését. Mindezen intézkedések ellenére az FPÖ országos erősödése nem állt meg, mivel a 2013-as parlamenti választáson már több mint 20 százalékot értek el, de kormányra akkor még nem sikerült kerülniük.
Bár az ÖVP és az SPÖ szavakban és apróbb tettekben fellépett az iszlamizáció ellen, de a 2015-ös migránsválság során több mint 100 ezer illegális bevándorlót engedtek be az országba. Mindennek az eredménye az lett, hogy
egy 2016 decemberében készült felmérés szerint az osztrákok 56 százaléka úgy érezte, hogy csökkent a személyes biztonsága.
Mindez együtt járt azzal, hogy 2015 májusa és 2017 márciusa között az FPÖ vezette a közvélemény-kutatásokat, és több mint 10 százalékpontos előnyben volt a második helyezett SPÖ-höz képest.
Az osztrák belpolitika mozgását Sebastian Kurz ÖVP-elnökké választása változtatta meg 2017 májusában. A korábbi külügyminiszter egyértelmű fordulatot hajtott végre a néppárti politikában, sokkal szigorúbb migrációs politikát ígért, és új lendületet is adott a pártjának. Mindennek eredményeként a 2017. október 15-i előrehozott választáson az ÖVP 31,47, míg az FPÖ csak 25,97 százalékot szerzett. Az ÖVP tehát egy huszáros fordulattal tudta megelőzni a korábban majdnem két évig élen álló szabadságpártot.
A választást követően az FPÖ látva, hogy szavazóinak egy jelentős része átállt az ÖVP-hez, több témában még erősebb nyomás alá helyezte az ÖVP-t főként kulturális és migrációs ügyekben.
Mindez értelemszerűen az ÖVP-ben is komoly vitákat generált, hogy érdemes-e követniük-e ezt az utat. Jó példa volt erre, hogy amikor Kurz úgy döntött, hogy Ausztria elutasítja az ENSZ migrációs paktumát, akkor ezt a döntését többen is vitatták az ÖVP-n belül.
Az előbbiekben bemutatott ausztriai politikai mozgások alapvetően változtatták meg az emberek felfogását a migrációról. 2015 és 2017 között 43-ról 53 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint a migráció egyértelműen rossz dolog. Arra a kérdésre, hogy örülnének-e, ha a szomszédjuk muszlim lenne, a megkérdezett osztrákok 61 százaléka azt felelte, hogy ez rossz dolog lenne a számukra. Ez utóbbi felmérés még 2017-ben készült.
Ausztriában a 2019-es európai parlamenti választások előtt egy Strachét kellemetlenül érintő videó napvilágra kerülését követően szétesett a 2017 vége óta működő ÖVP-FPÖ-nagykoalíció. Sokan földrengésszerű változásokra számítottak ezt követően az osztrák politikában, de nagyjából annyi történt, hogy azoknak a szavazóknak egy része, akik korábban a szabadságpárt hívei voltak az elmúlt hetekben, az ÖVP mellett sorakoztak fel.
Nyugati szomszédunkban szeptember 29-én tartanak előrehozott választást. A legutolsó felmérések szerint a Kurz vezette ÖVP 36-38 százalékra számíthat.
Az SPÖ és az FPÖ fej-fej mellett halad, mindketten a szavazatok 20-22 százalékát szerezhetik meg.
A Strache-botrány hatására az FPÖ támogatottsága nem omlott össze, hanem továbbra is jó eséllyel pályázik a második helyre. Az ÖVP elmúlt évtizedben végrehajtott politikai fordulata pedig azt mutatja, hogy Kurznak szeptembert követően sem marad más lehetősége, mint hogy az FPÖ-vel alkosson egy újabb koalíciót. Ő pedig erre készen is áll, ahogy az a nyilatkozataiból látszik.
