Budapest sokkal biztonságosabb, mint a multikulturális London

Korunk nemzetközi politikáját és a nemzetállami diskurzustereket – különösen Európában és a fejlett angolszász világban – egy az élet minden területére kiható filozófiai vita és praktikus szembenállás határozza meg. A vita esszenciája úgy is megragadható, hogy vajon a migráció maga, illetve a bevándorlók tömeges és viszonylag gyors megjelenése a társadalmakban mennyiben befolyásolja hétköznapjaink biztonságát és a polgárok szubjektív biztonságérzetét. A társadalmi folyamat, különösen a nagyvárosokban tetten érhető változás és demográfiai átalakulás, de magát a biztonsági helyzetet jól lefestő tények is, természetesen kimutathatók abszolút számokkal és százalékos értékekkel, amelyek nem pusztán alapvető információkat szolgáltatnak a vizsgált biztonsági (jelen esetben: bűncselekményi) jelenségről, hanem képesek lehetnek érzékeltetni a nagyvárosokban mindinkább teret nyerő bevándorlás mindennapi árnyoldalait.

Ebben az elemzésben két európai nagyváros – világváros – főbb bűnügyi adatait vetettük össze az elmúlt évtizedből: Londonét és Budapestét.

Az Egyesült Királyság fővárosa minden értelemben igazi világváros: a 2011. évi népszámlálás azt mutatta, hogy a 8,5 millió lakosú

Nagy-London (Greater London) lakosságának 36,7 százaléka az Egyesült Királyságon kívül született.

Ezzel szemben, Budapest esetében ez az arány 2011-ben mindössze 7,3 százalék volt, vagyis a vizsgált 1,6 milliós budapesti népességnek ekkora része született Magyarország határain kívül.

Fontos megjegyezni, hogy az érintett 7-8 százalék közötti „idegen" népességrész egy jelentős hányada a határon túli etnikai magyarok köréből került ki, vagyis napjainkban is csak a népesség mintegy öt százaléka tekinthető idegennek (nem magyar állampolgárnak).

Így Budapest – a virágzó turizmus és a jelentős ingatlanbefektetői érdeklődés érezhető hatásával együtt is – „magyar" város maradt.

Mindez nem mondható el Londonról, ahol az utóbbi 10-15 évben megváltozott a demográfiai, sőt a vallási arculat is, így

különösen felszökött a népességen belül az iszlám vallásúak aránya, amely 2011-ben már a 13 százalékot közelítette.

A multikulturális változást érzékelteti az a tény is, hogy 2016 óta Sadiq Khan pakisztáni származású brit munkáspárti politikus London polgármestere, aki

a történelem során az első iszlám vallású politikus egy nagy nyugati civilizációjú főváros élén.

Bár a városvezető nyilatkozataiban igyekszik pozitív képet festeni a „City" biztonsága és élhetősége tekintetében, a száraz bűnügyi statisztika számai egészen mást mutatnak: Budapest nem romló adatai mellett ugyanis London jelentősen rosszabb számokat produkált az elmúlt néhány évben – Khan pedig már három és fél éve áll a metropolisz élén.

London és Budapest összehasonlításánál a legmegdöbbentőbb, szinte élesen ellentétesen alakuló számbeli fejleményeket az emberölés bűncselekménye kapcsán találjuk, ahol az elmúlt 6-8 évben egyértelműen rosszabbodó tendenciát látunk London esetében, míg Budapest ugyanezen időszak alatt javítani tudott saját helyzetén.

A vonatkozó bűnügyi számadatokat a következő kis táblázat foglalja össze:

A táblázat szerint Londonban különösen 2014-et követően, de az utolsó két statisztikai évben is jelentősen emelkedett az emberölések száma, a négy évvel korábbi 94-hez képest 2018-ban már 137 esettel.

Ez 46 százalékos emelkedést jelent a gyilkossági adatokban alig néhány év alatt.

Ezzel szemben Budapesten összesen fél évtized alatt harmadára, 54-ről 16 esetre csökkent a regisztrált emberölések száma.

Ez 70 százalékos, drasztikus jellegű csökkenést mutat.

Ha csak Londont nézzük, a fenti adatsor korrelál a fegyveres támadások számának alakulásával az elmúlt négy-öt évben. A londoni fegyveres attakok száma 2012-ben 2316 volt, sőt 2014-ben „csak" 1755, míg 2016-ban már 2193, 2017-ben pedig 2542.

Ez alig három esztendő alatt 45 százalékos emelkedést jelent.

A fentiekkel ellentétben Budapesten, a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélések száma 2013-ban 143 volt, 2018-ban pedig már csak 54.

Ez 62 százalékos csökkenést jelent.

A londoni Metropolitan Police Service (MPS) által szolgáltatott adatok ugyancsak rosszabbodó tendenciáról árulkodnak.

Eszerint a késsel vagy más éles eszközzel elkövetett bűncselekmények száma a 2008/09-es évtől egyre emelkedett, egészen az akkor csúcsot jelentő 2011/2012-es 14 ezer esetig. Aztán ezt követően az ilyen típusú bűncselekmények száma (2014/15-ben) 9700-ra csökkent, majd a 2017/18-as évben 14 700-ra emelkedett – ez az elmúlt 10 év legnagyobb számát jelenti.

A sérüléssel is együtt járó, késsel elkövetett bűncselekmények száma az elmúlt évtizedben 34 százalékkal nőtt: a 2008/09. évi 3500-ról a 2017/18. évi 4600 esetre.

A londoni rendőrségnek bejelentett

feltételezett nemi erőszakok száma a legfrissebb adatok szerint közel 20 százalékkal növekedett alig egy év alatt.

A londoni polgármester rendészeti és bűncselekményi hivatalának (MOPAC) összegyűjtött adatai szerint a 2018. január előtti évben 7613 nemi erőszakról számoltak be, szemben az előző 12 hónap 6392-es esetszámával.

A londoni adatokkal ellentétben, Budapesten a nemi bűncselekmények esetében nem mutatható ki tartós rosszabbodás: a 2016-os és 2017-es év kiugróbb számait 2018-ban jelentős csökkenés követte a szexuális erőszak bűncselekmény Btk.-paragrafus szerinti cselekményénél. A szemérem elleni erőszak esetszámainál pedig egyenletesen csökkenő tendencia rajzolódik ki a vizsgált adatok alapján.

Összességében megállapítható, hogy a személy elleni bűncselekményekhez hasonlóan Londonban egyértelműen romlás látszik a nemi bűncselekményekre vonatkozó adatokban, míg Budapesten sokkal inkább javulás figyelhető meg az ENyÜBS elmúlt évekre vonatkozó adatai szerint.

London esetében az adatok azt mutatják, hogy 2011 és 2018 között 63 százalékkal növekedett a családon belüli erőszakos bűncselekmények száma.

A 2011. márciusáig záruló évben az MPS 48 422 családon belüli bántalmazás bűncselekményt regisztrált, míg 2018 hasonló időszakáig már 78 814 ilyen cselekményt.

Ezzel szemben Budapesten a kapcsolati erőszakos esetek száma 2014-ben összesen 9, 2015-ben 22, 2016-ban 30, 2017-ben 19 és 2018-ban tíz (vagyis nagyjából a 2014-es szinttel egyező) volt. Kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynél ingadozások megfigyelhetők, de emelkedő tendencia nem (2017-re vonatkozóan 173 budapesti eset, 2018-ra számítva már csak 122 ilyen fővárosi eset szerepelt a belügyminisztérium statisztikai rendszerében).

A kábítószerbűnözés megjelenése a globális nagyvárosok életének velejárójává vált,

így Budapest is rákényszerült arra, hogy megbirkózzon a problémával. A kábítószerbirtoklásos esetek száma a belügyminisztérium adatai szerint 2014-ben még nem érte el az 1500-at, de 2017-re mintegy 2360 ilyen esetet regisztráltak; ezt sikerült 2018-ban 2090-re, vagyis 12 százalékkal mérsékelni, amivel Budapest képes volt megszakítani az előző évek romló tendenciáját.

London a kábítószer-bűnözés területén tud felmutatni jelentős részeredményeket, így az elmúlt fél évtizedben a városrészek többségében csökkent a kábítószeres esetek száma. Azonban vannak kivételek:

a külvárosi részeken még mindig számottevő a probléma, így több kerületet illetően romló adatok is napvilágot láttak.

Például a London északi részén fekvő, 310 ezres lélekszámú Newham kerületben 2013-ban 1678 ilyen esetet regisztráltak, míg 2018-ban már 2012 kábítószer-bűncselekményt, ami húsz százalékos emelkedést jelent a bűnözésben.

A rassz (migrációs háttér) és a bűnözés közötti összefüggéseket is vizsgáló szakirodalom alapján, a kábítószer-használat és a csoportos erőszak Londonban (és Angliában) már az 1960-as évek óta kapcsolódik a közvélemény információs csatornái alapján mutatott összképben a fekete bőrszínű emberekhez.

2009–10-ben

az erőszakos, illetve utcai bűncselekményekkel Londonban vádolt férfiak többsége fekete bőszínű személy volt.

Ehhez képest a fekete népesség (angolul black people) aránya az akkori londoni populációban 10-11 százalékra volt tehető.

A jórészt migránsok által lakott londoni külvárosi részek (például északon Newham, Haringey stb.) szignifikánsan romló adatai – az elmúlt egy-két év részleges sikerei ellenére – a kábítószer-ellenes fellépés átgondolására is késztethetik majd a városvezetést, ha javítani akarják az összképet.

Ez a folyamat pedig akár elvezethet a londoni „bevándorláspolitika" megváltoztatásához is, ha a város valóban reagálni kíván a migráció és a bűnözés közötti összefüggések okozta kihívásokra.