Egységes francia jobboldal kell Macron leváltásához

Megszólalt a legnépszerűbb francia nemzeti politikusnő, Marion Maréchal, a Nemzeti Tömörülést (RN) vezető Marine Le Pen unokahúga, az egykori Nemzeti Frontot alapító és évtizedeken keresztül vezető Jean-Marie Le Pen unokája. Beszélt a Les valeurs actuelles-nek, majd a Le Figarónak. A Figaro-interjú apropóját többek között az adta, hogy Marion Maréchal részt vesz szeptember végén egy nagyszabású jobboldali rendezvényen („Jobboldali Konvenció"). A „Jobboldali Konvenció" szervezésében nagy szerepet játszanak a „Jövő gyökerei" („Racines d'avenir") és a „Bátorság" (L'Audace") nevű mozgalmak, amelyek hiteles és erős választási alternatívát kívánnak létrehozni Macronnal szemben. Az évente megrendezett eseményre kérték fel Marion Maréchalt előadónak. A rendezvény másik „nagy neve" Eric Zemmour, világhírű francia esszéista, író, bevándorlásellenes közéleti személyiség. (Zemmour ezzel kapcsolatos gondolataival is foglalkozik majd az Origo.) Ő is a jobboldal egységéért küzd - és persze a bevándorláspárti elnök, a rekordnépszerűtlen, egykori bukott szocialista miniszter, Emmanuel Macron leváltásáért.

A francia parlamentben korábban Vaucluse megyei parlamenti képviselőnő megválasztásakor (2012) a francia történelem legfiatalabb parlamenti képviselője volt.

22 évesen Marion Maréchal a Nemzeti Front (Front National) egyedüli politikusaként jutott be a francia Nemzetgyűlésbe.

Forrás: Youtube

Steve Bannon, Donald Trump egykori tanácsadója Marion Maréchalt a francia politika egén „felemelkedő csillaghoz" hasonlította, és nagy jövőt jósolt neki.

Politikai karrierje valóban látványosan elindult, ám 2017 májusában váratlanul bejelentette, hogy nem indul a következő parlamenti választásokon, több időt szeretne a lányával tölteni. Ennek a döntésnek megfelelően kivonult a francia politikai életből, vagy legalábbis háttérbe húzódott a fiatal politikus, ahogy politikai elemzők vélik.

2018-ban részt vett a Szociális, Gazdasági és Politikai Tudományok Intézetének alapításában, majd a főiskola főigazgatója lett. 2019 májusában, a francia Republikánusok (a sikeres elnök, Nicolas Sarkozy korábbi pártjának, az UMP-nek az utódpártja) rossz uniós választási szereplése után a teljes francia jobboldal összefogására szólított fel, mint az egyetlen lehetséges alternatívára a Macron-féle, magát „progresszistának" tartó mozgalommal szemben.

A vezető konzervatív napilapnak adott hosszabb interjú legfontosabb eleme szintén e gondolat körül forog.

Vita és reflexió segítségével, mint amelyre jó lehetőséget biztosít a "Jobboldali Konvenció" közelgő rendezvénye is, létrehozható egy reális alternatíva a macroni rezsimmel szemben"

– mondta a fiatal politikusnő.

Forrás: Origo

Fontosnak tartja, hogy a francia jobboldal, függetlenül, hogy annak ki milyen árnyalatához tartozik, független erőként határozza meg magát a Macron-féle „progresszióval", a multikulturalizmussal és a szabadkereskedelemmel szemben.

Gyökeresen szakítani kell a múlt jobboldali megosztottságával, mondja Marion Maréchal, és vissza kell adni a jobboldal régi „fényét", nagyságát. A „Jobboldali Konvenciónak" szerinte még lesz folytatása, de kiemeli azt is, hogy nem egy új mozgalom létrehozásáról van szó.

A jobboldali egység megteremtésének időszerűségét firtató újságírói kérdésre megjegyezte, hogy igen is van értelme egység irányába terelni a jobboldaliakat, és érdemes közös jövőt adni a különböző jobboldali politikai családokból „származó" franciáknak, mint amilyenek a szuverenisták, az úgynevezett populisták, a liberál-konzervatívok, vagy nemzeti-jobboldaliak.

Nem értem, hogy még mindig miért ennyire erősek közöttünk a korlátok, hiszen már semmi sem igazolja a jobboldal megosztottságának szükségességét"

- fogalmaz a fiatal politikus.

Utal arra a hagyományos jobboldali törésvonalra, amely az algériai polgárháború után meghatározta a francia jobboldal útját, és amely gaullistákra és anti-gaullistákra osztotta föl a tábort.

Úgy látja, hogy ezen ideológiai megkülönböztetés fölött eljárt az idő, pontosan úgy, ahogy a gazdasági életben a szabályozó rendszerek leépítését és a totális szabadkereskedelmet képviselő jobboldal fölött is.

Ezt jól mutatja, hogy a jobboldalon egy ideje már „rendesen virágzik" a neoliberalizmus kritikája és a protekcionizmus védelme, hiszen a fékeveszett szabadkereskedelemnek mind gazdaságilag, mind társadalmilag katasztrofális következményei lettek.

A Republikánusok európai parlamenti választásokon elért gyenge eredményét valójában egy lehetőségként értékeli. A hagyományos jobboldal (tehát a Republikánusok) a centrummal szemben elefántcsonttoronyba zárta saját magát, amiből még akkor is ki kell törni, ha maga a párt a mai napig ellentmondásos mind tematikájában, mind meghatározó politikusaiban.

Marion Maréchal nem hisz abban, hogy a Republikánusoknak és a Nemzeti Tömörülésnek össze kellene olvadnia, viszont, ahogy azt nemzetközi példák is mutatják, kormányzati szinten létrehozható egy olyan koalíció, amely a francia emberek érdekeit védené.

Lehetetlen a párbeszéd az internacionalista baloldallal

A Le Figarónak adott interjújában Marion Maréchal Patrick Buisson, ismert francia politológus, újságíró és politikai tanácsadó 2016-os híres esszéjére, „A Nép céljára" (La Cause du peuple) hivatkozik, mert az hozzájárult politikai szocializációjához, és ma is időszerűnek tartja megállapításait. (Patrick Buisson 2005-2013 között Nicolas Sarkozy tanácsadója volt, sokan nagy szerepet tulajdonítanak neki Sarkozy 2007-es, győztes elnökválasztási kampányának és későbbi elnökségi programjának sikeres végrehajtásában is.)

Nicolas Sarkozy Fotó: Polyák Attila - Origo

Buisson kezdettől fogva a teljes körű jobboldali összefogás szorgalmazója volt.

Esszéjében többek között új törésvonalakat fedezett fel a liberálisok és antiliberálisok, a globalizációpártiak és globalizációellenesek között. „Ez a törésvonal nagyon zavaró", mondja Marion Maréchal, mert miután a magukat a progresszió híveinek tartó macronisták hozták létre, kizárólag ők profitálnak belőle. Ez a törésvonal osztja ketté a szavazókat, de kizárólag az anyagi javak mentén.

Így az egyikbe tartoznak a globalizáció vesztesei, ez egy nagyon heterogén, főként a vidéki Franciaországot reprezentáló csoport, és épp ezért nehéz őket a szavazóurnáknál „egyesíteni".

A másik oldalon van az inkább homogén, a globalizációból győztesen kikerülő nagyvárosi polgárok csoportja, akik az átlagnál idősebb korosztályt testesítenek meg. (Utal Marion Maréchal arra is, hogy mennyire paradox helyzetet idézett elő a macronizmus: az elnök egy fiatal politikus, de szavazóbázisa főként az idősebb korosztályon alapul.) Ez a megkülönböztetés egyébként azért is veszélyes, mondja a fiatal politikusnő, mert Franciaországot városi és vidéki franciákra osztja. „Visszautasítom ezt a marxista megközelítést" - hangsúlyozza és hozzáteszi, hogy szerinte a francia nemzet (szerencsére) még nem tart ott, hogy kizárólag az anyagi javak mentén adja le szavazatát a választások alkalmával.

Az is elég egyértelmű, hogy nagyon nehéz párbeszédet folytatni az antiliberális baloldaliakkal, mert ők gyakran internacionalisták, multikulturálisak és gazdasági vonalon szocialisták is egyben. (Vagyis, ez még bonyolultabbá teszi a francia belpolitikai helyzetet.)

Mindent nem lehet tárgyiasítani és árcédulával ellátni

„Nem vagyok ideológus, a címkék gyakran inkább rabságot és bezártságot jelentenek" – válaszolja arra az újságírói kérdésre, hogy magát „liberál-konzervatívnak" tartja-e. Ugyanakkor, teszi hozzá, „a „liberál-konzervatív" ideológián azt szokás érteni, hogy a magukat annak vallók védik a piacgazdaságot, a magánkezdeményezéseket, és hagyják is ezeket érvényesülni, azért, hogy minél több munkahelyet teremtsenek, hozzájáruljanak a társadalmi gazdagsághoz, helyi szolidaritást indítsanak el, és innovációt hozzanak." Ennek megvan a konzervatív oldala is, ugyanis ez az ideológia nem tekinti az egész társadalmat „anyagiasíthatónak". Mindent nem lehet árcédulával ellátni. A szabadságot tehát a nemzeti örökség szolgálatába állítja, és az emberi természet túlkapásainak a hagyományok, az értékek és a morál mentén szab gátat.

Lesújtó vélemény Macron elnöki teljesítményéről, Macron nem a francia érdekeket képviseli

Lesújtó a véleménye Emmanuel Macronról és elnökségi, kormányzati teljesítményéről.

Szerinte Macron semmiképpen nem a francia érdekek védelmezője, példái alapján pedig több mint egyértelmű, hogy Macron valójában a szélsőségesen liberális, multinacionalista érdekek kiszolgálója, szemben a francia nemzeti érdekekkel.

Emmanuel Macron Forrás: AFP/Ludovic Marin

Az egyik példa Macron javaslata egy sajátos európai hadsereg létrehozására. Ezzel Macron tényszerűen az európai diplomáciát támogatja és preferálja - és nem egy autonóm, független francia hangot. A második példa még érzékletesebb, ugyanis ezt a francia nemzeti érdekeket súlyosan sértő esetet Marion Maréchal „súlyos állami botránynak" nevezi, ráadásul Nemzetgyűlési képviselőként egész közelről figyelhette meg.

Az azóta már nagyon ismert, úgynevezett Alstom-ügyről van szó.

Az Alstom a legnagyobb multinacionális francia vállalatok egyike, alapvetően a közlekedési szektorban tevékenykedik, különösen a vonatgyártás, többek között a francia gyorsvasút, a TGV gyártója is, de erőművekhez is gyárt fontos nehézipari elemeket.

Emmanuel Macron még Francois Hollande, bukott szocialista elnök költségvetési minisztereként játszott botrányos kulcsszerepet az Alstom 2014-es eladásában, amelyet sokan a francia nemzeti vagyon olcsó kiárusításának tartottak.

Az ügy kivizsgálása a mai napig tart, mivel 2019 januárjában egy nemzetgyűlési képviselő a párizsi ügyészséghez fordult annak érdekében, hogy tisztázzák Macron pontos szerepét ebben az ügyben. Az Alstom eladását a General Electricnek ugyanis Macron hagyta jóvá személyesen.

Marion Maréchal arra is emlékeztet, hogy a szélsőségesen liberális gazdaságpolitika híveként Macron az Európai Bizottság előtt is megvédte az Alstom eladását, és még ezt is tetőzve egyik korábbi tanácsadóját tette meg a General Electric francia vezérigazgatójának, persze már akkor, amikor az Alstom-ügyletet lebonyolították, és az a GE tulajdonába került.

De ugyanígy intézte el Macron a Technip nevű hatalmas olajipari vállalatot is. Eladta az amerikai FMC-nek, amelynél két és félszer volt nagyobb a francia cég,

az ügylettel 2500 szabadalom került át az amerikaiakhoz, amerikai lett a vezetés, és a központot áthelyezték Londonba. Macron igazából tehát a külföldi érdekek szóvivője és a stratégiai francia érdekek elkótyavetyélője, mondja Marion Maréchal. (Marion Maréchal egyébként 2017 óta nem használja a Le Pen családnevet.)

Macron elnökségének félidei mérlege: lesújtó gazdasági teljesítmény, korlátozott szabadságjogok, korlátlan bevándorláspolitika

Úgy látja, hogy Macron eddigi gazdasági teljesítménye is lesújtó. Kiemeli a francia munkajogi szabályok szigorodását és átláthatatlanságát. A francia munkajogi törvény 3600 oldalról 3900-ra növekedett, az államdeficit még mindig jelentős, a kereskedelmi hiány tovább növekszik,

de a legsúlyosabb problémát Marion Maréchal abban látja, hogy Macron, aki magát liberálisnak és szabadelvűnek vallja, a jogokat ez idáig leginkább korlátozó köztársasági elnök.

Gondoljunk csak a gyülekezési jog csorbítására, az anti-fake-news törvényre, a közösségi médiákat eluraló cenzúrára, ideértve az internetes gyűlöletbeszéd korlátozását is, sorolja a francia nemzeti jobboldali politikusnő a Le Figarónak adott interjújában.

Marion Maréchal szerint Macron egy hatalmas (film) „rendező", ugyanis bármilyen témát, amivel nem akar foglalkozni, vita tárgyává képes tenni, példa erre a rosszul sikerült országjárása, a nagy nemzeti vita, amelyről az Origo már korábban megírta, hogy egy hatalmas blöff volt, milliókba került, és nem hozott semmilyen eredményt.

És miközben a migrációról zajlik a vita, fiatal honfitársainkat gyilkolják le a politikai negligencia és kormányzati tolerancia következményeként"

- utal Marion Maréchal az elmúlt időszak iszlám terrortámadásaira.

Zárásképpen Marion Maréchal megerősíti, hogy hasonlóan az európai parlamenti választásokhoz, a közelgő (2020 márciusi) önkormányzati választásokra sem akar kötelezettséget vállalni azzal, hogy bárkit támogatna.

Forrás: Wikimedia Commons

Nem akar szerepet vállalni, vagy szóvivője lenni egyetlen pártnak sem, miközben nem változott meg politikai elkötelezettsége. Azt, hogy a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés a francia politikai élet megkerülhetetlen formációja (megnyerték a májusi európai parlamenti választást, azaz megverték Macront), változatlanul fenntartja, de most inkább kulturális és oktatási területen szeretne bizonyítani. Nemet mondana arra is, folytatja, ha a Republikánusok vezetőségébe akarnák beválasztani, a mérsékelt jobboldali párt mostani helyzete ugyanis inkább fönntartja a korábbi status quo-t, azaz „Macron-kompatibilis szövetség köttetett a „centrum" és a Republikánusok között". (Marion Maréchal itt a jobboldali értékeket eláruló Republikánusokra utal. Közismert ugyanakkor, hogy a Republikánusoknál elítélték azokat a politikusokat, akik egy ebéden vettek részt Marion Maréchallal.) A Nemzeti Tömörülés felől érkező támadásokat firtató újságírói kérdésre pedig tömör egyszerűséggel válaszolt:

A támadások miatt még nyugodtan alszom. Azt viszont sajnálom, hogy a névtelenség mögé bújó emberek képtelenek felismerni, hogy valójában azonos céljainknak kellene lenni, és a közösen vállalt gondolatokat tettekké lehetne alakítani".