A francia parlamentben korábban Vaucluse megyei parlamenti képviselőnő megválasztásakor (2012) a francia történelem legfiatalabb parlamenti képviselője volt.
22 évesen Marion Maréchal a Nemzeti Front (Front National) egyedüli politikusaként jutott be a francia Nemzetgyűlésbe.
Steve Bannon, Donald Trump egykori tanácsadója Marion Maréchalt a francia politika egén „felemelkedő csillaghoz" hasonlította, és nagy jövőt jósolt neki.
Politikai karrierje valóban látványosan elindult, ám 2017 májusában váratlanul bejelentette, hogy nem indul a következő parlamenti választásokon, több időt szeretne a lányával tölteni. Ennek a döntésnek megfelelően kivonult a francia politikai életből, vagy legalábbis háttérbe húzódott a fiatal politikus, ahogy politikai elemzők vélik.
2018-ban részt vett a Szociális, Gazdasági és Politikai Tudományok Intézetének alapításában, majd a főiskola főigazgatója lett. 2019 májusában, a francia Republikánusok (a sikeres elnök, Nicolas Sarkozy korábbi pártjának, az UMP-nek az utódpártja) rossz uniós választási szereplése után a teljes francia jobboldal összefogására szólított fel, mint az egyetlen lehetséges alternatívára a Macron-féle, magát „progresszistának" tartó mozgalommal szemben.
A vezető konzervatív napilapnak adott hosszabb interjú legfontosabb eleme szintén e gondolat körül forog.
Vita és reflexió segítségével, mint amelyre jó lehetőséget biztosít a "Jobboldali Konvenció" közelgő rendezvénye is, létrehozható egy reális alternatíva a macroni rezsimmel szemben"
– mondta a fiatal politikusnő.
Fontosnak tartja, hogy a francia jobboldal, függetlenül, hogy annak ki milyen árnyalatához tartozik, független erőként határozza meg magát a Macron-féle „progresszióval", a multikulturalizmussal és a szabadkereskedelemmel szemben.
Gyökeresen szakítani kell a múlt jobboldali megosztottságával, mondja Marion Maréchal, és vissza kell adni a jobboldal régi „fényét", nagyságát. A „Jobboldali Konvenciónak" szerinte még lesz folytatása, de kiemeli azt is, hogy nem egy új mozgalom létrehozásáról van szó.
A jobboldali egység megteremtésének időszerűségét firtató újságírói kérdésre megjegyezte, hogy igen is van értelme egység irányába terelni a jobboldaliakat, és érdemes közös jövőt adni a különböző jobboldali politikai családokból „származó" franciáknak, mint amilyenek a szuverenisták, az úgynevezett populisták, a liberál-konzervatívok, vagy nemzeti-jobboldaliak.
Nem értem, hogy még mindig miért ennyire erősek közöttünk a korlátok, hiszen már semmi sem igazolja a jobboldal megosztottságának szükségességét"
- fogalmaz a fiatal politikus.
Utal arra a hagyományos jobboldali törésvonalra, amely az algériai polgárháború után meghatározta a francia jobboldal útját, és amely gaullistákra és anti-gaullistákra osztotta föl a tábort.
Úgy látja, hogy ezen ideológiai megkülönböztetés fölött eljárt az idő, pontosan úgy, ahogy a gazdasági életben a szabályozó rendszerek leépítését és a totális szabadkereskedelmet képviselő jobboldal fölött is.
Ezt jól mutatja, hogy a jobboldalon egy ideje már „rendesen virágzik" a neoliberalizmus kritikája és a protekcionizmus védelme, hiszen a fékeveszett szabadkereskedelemnek mind gazdaságilag, mind társadalmilag katasztrofális következményei lettek.
A Republikánusok európai parlamenti választásokon elért gyenge eredményét valójában egy lehetőségként értékeli. A hagyományos jobboldal (tehát a Republikánusok) a centrummal szemben elefántcsonttoronyba zárta saját magát, amiből még akkor is ki kell törni, ha maga a párt a mai napig ellentmondásos mind tematikájában, mind meghatározó politikusaiban.
Marion Maréchal nem hisz abban, hogy a Republikánusoknak és a Nemzeti Tömörülésnek össze kellene olvadnia, viszont, ahogy azt nemzetközi példák is mutatják, kormányzati szinten létrehozható egy olyan koalíció, amely a francia emberek érdekeit védené.
A Le Figarónak adott interjújában Marion Maréchal Patrick Buisson, ismert francia politológus, újságíró és politikai tanácsadó 2016-os híres esszéjére, „A Nép céljára" (La Cause du peuple) hivatkozik, mert az hozzájárult politikai szocializációjához, és ma is időszerűnek tartja megállapításait. (Patrick Buisson 2005-2013 között Nicolas Sarkozy tanácsadója volt, sokan nagy szerepet tulajdonítanak neki Sarkozy 2007-es, győztes elnökválasztási kampányának és későbbi elnökségi programjának sikeres végrehajtásában is.)
Buisson kezdettől fogva a teljes körű jobboldali összefogás szorgalmazója volt.
Esszéjében többek között új törésvonalakat fedezett fel a liberálisok és antiliberálisok, a globalizációpártiak és globalizációellenesek között. „Ez a törésvonal nagyon zavaró", mondja Marion Maréchal, mert miután a magukat a progresszió híveinek tartó macronisták hozták létre, kizárólag ők profitálnak belőle. Ez a törésvonal osztja ketté a szavazókat, de kizárólag az anyagi javak mentén.
Így az egyikbe tartoznak a globalizáció vesztesei, ez egy nagyon heterogén, főként a vidéki Franciaországot reprezentáló csoport, és épp ezért nehéz őket a szavazóurnáknál „egyesíteni".
A másik oldalon van az inkább homogén, a globalizációból győztesen kikerülő nagyvárosi polgárok csoportja, akik az átlagnál idősebb korosztályt testesítenek meg. (Utal Marion Maréchal arra is, hogy mennyire paradox helyzetet idézett elő a macronizmus: az elnök egy fiatal politikus, de szavazóbázisa főként az idősebb korosztályon alapul.) Ez a megkülönböztetés egyébként azért is veszélyes, mondja a fiatal politikusnő, mert Franciaországot városi és vidéki franciákra osztja. „Visszautasítom ezt a marxista megközelítést" - hangsúlyozza és hozzáteszi, hogy szerinte a francia nemzet (szerencsére) még nem tart ott, hogy kizárólag az anyagi javak mentén adja le szavazatát a választások alkalmával.
Az is elég egyértelmű, hogy nagyon nehéz párbeszédet folytatni az antiliberális baloldaliakkal, mert ők gyakran internacionalisták, multikulturálisak és gazdasági vonalon szocialisták is egyben. (Vagyis, ez még bonyolultabbá teszi a francia belpolitikai helyzetet.)
„Nem vagyok ideológus, a címkék gyakran inkább rabságot és bezártságot jelentenek" – válaszolja arra az újságírói kérdésre, hogy magát „liberál-konzervatívnak" tartja-e. Ugyanakkor, teszi hozzá, „a „liberál-konzervatív" ideológián azt szokás érteni, hogy a magukat annak vallók védik a piacgazdaságot, a magánkezdeményezéseket, és hagyják is ezeket érvényesülni, azért, hogy minél több munkahelyet teremtsenek, hozzájáruljanak a társadalmi gazdagsághoz, helyi szolidaritást indítsanak el, és innovációt hozzanak." Ennek megvan a konzervatív oldala is, ugyanis ez az ideológia nem tekinti az egész társadalmat „anyagiasíthatónak". Mindent nem lehet árcédulával ellátni. A szabadságot tehát a nemzeti örökség szolgálatába állítja, és az emberi természet túlkapásainak a hagyományok, az értékek és a morál mentén szab gátat.
Lesújtó a véleménye Emmanuel Macronról és elnökségi, kormányzati teljesítményéről.
Szerinte Macron semmiképpen nem a francia érdekek védelmezője, példái alapján pedig több mint egyértelmű, hogy Macron valójában a szélsőségesen liberális, multinacionalista érdekek kiszolgálója, szemben a francia nemzeti érdekekkel.
Az egyik példa Macron javaslata egy sajátos európai hadsereg létrehozására. Ezzel Macron tényszerűen az európai diplomáciát támogatja és preferálja - és nem egy autonóm, független francia hangot. A második példa még érzékletesebb, ugyanis ezt a francia nemzeti érdekeket súlyosan sértő esetet Marion Maréchal „súlyos állami botránynak" nevezi, ráadásul Nemzetgyűlési képviselőként egész közelről figyelhette meg.
Az azóta már nagyon ismert, úgynevezett Alstom-ügyről van szó.
Az Alstom a legnagyobb multinacionális francia vállalatok egyike, alapvetően a közlekedési szektorban tevékenykedik, különösen a vonatgyártás, többek között a francia gyorsvasút, a TGV gyártója is, de erőművekhez is gyárt fontos nehézipari elemeket.
Emmanuel Macron még Francois Hollande, bukott szocialista elnök költségvetési minisztereként játszott botrányos kulcsszerepet az Alstom 2014-es eladásában, amelyet sokan a francia nemzeti vagyon olcsó kiárusításának tartottak.
Az ügy kivizsgálása a mai napig tart, mivel 2019 januárjában egy nemzetgyűlési képviselő a párizsi ügyészséghez fordult annak érdekében, hogy tisztázzák Macron pontos szerepét ebben az ügyben. Az Alstom eladását a General Electricnek ugyanis Macron hagyta jóvá személyesen.
Marion Maréchal arra is emlékeztet, hogy a szélsőségesen liberális gazdaságpolitika híveként Macron az Európai Bizottság előtt is megvédte az Alstom eladását, és még ezt is tetőzve egyik korábbi tanácsadóját tette meg a General Electric francia vezérigazgatójának, persze már akkor, amikor az Alstom-ügyletet lebonyolították, és az a GE tulajdonába került.
De ugyanígy intézte el Macron a Technip nevű hatalmas olajipari vállalatot is. Eladta az amerikai FMC-nek, amelynél két és félszer volt nagyobb a francia cég,
az ügylettel 2500 szabadalom került át az amerikaiakhoz, amerikai lett a vezetés, és a központot áthelyezték Londonba. Macron igazából tehát a külföldi érdekek szóvivője és a stratégiai francia érdekek elkótyavetyélője, mondja Marion Maréchal. (Marion Maréchal egyébként 2017 óta nem használja a Le Pen családnevet.)
Úgy látja, hogy Macron eddigi gazdasági teljesítménye is lesújtó. Kiemeli a francia munkajogi szabályok szigorodását és átláthatatlanságát. A francia munkajogi törvény 3600 oldalról 3900-ra növekedett, az államdeficit még mindig jelentős, a kereskedelmi hiány tovább növekszik,
de a legsúlyosabb problémát Marion Maréchal abban látja, hogy Macron, aki magát liberálisnak és szabadelvűnek vallja, a jogokat ez idáig leginkább korlátozó köztársasági elnök.
Gondoljunk csak a gyülekezési jog csorbítására, az anti-fake-news törvényre, a közösségi médiákat eluraló cenzúrára, ideértve az internetes gyűlöletbeszéd korlátozását is, sorolja a francia nemzeti jobboldali politikusnő a Le Figarónak adott interjújában.
Marion Maréchal szerint Macron egy hatalmas (film) „rendező", ugyanis bármilyen témát, amivel nem akar foglalkozni, vita tárgyává képes tenni, példa erre a rosszul sikerült országjárása, a nagy nemzeti vita, amelyről az Origo már korábban megírta, hogy egy hatalmas blöff volt, milliókba került, és nem hozott semmilyen eredményt.
És miközben a migrációról zajlik a vita, fiatal honfitársainkat gyilkolják le a politikai negligencia és kormányzati tolerancia következményeként"
- utal Marion Maréchal az elmúlt időszak iszlám terrortámadásaira.
Zárásképpen Marion Maréchal megerősíti, hogy hasonlóan az európai parlamenti választásokhoz, a közelgő (2020 márciusi) önkormányzati választásokra sem akar kötelezettséget vállalni azzal, hogy bárkit támogatna.
Nem akar szerepet vállalni, vagy szóvivője lenni egyetlen pártnak sem, miközben nem változott meg politikai elkötelezettsége. Azt, hogy a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés a francia politikai élet megkerülhetetlen formációja (megnyerték a májusi európai parlamenti választást, azaz megverték Macront), változatlanul fenntartja, de most inkább kulturális és oktatási területen szeretne bizonyítani. Nemet mondana arra is, folytatja, ha a Republikánusok vezetőségébe akarnák beválasztani, a mérsékelt jobboldali párt mostani helyzete ugyanis inkább fönntartja a korábbi status quo-t, azaz „Macron-kompatibilis szövetség köttetett a „centrum" és a Republikánusok között". (Marion Maréchal itt a jobboldali értékeket eláruló Republikánusokra utal. Közismert ugyanakkor, hogy a Republikánusoknál elítélték azokat a politikusokat, akik egy ebéden vettek részt Marion Maréchallal.) A Nemzeti Tömörülés felől érkező támadásokat firtató újságírói kérdésre pedig tömör egyszerűséggel válaszolt:
A támadások miatt még nyugodtan alszom. Azt viszont sajnálom, hogy a névtelenség mögé bújó emberek képtelenek felismerni, hogy valójában azonos céljainknak kellene lenni, és a közösen vállalt gondolatokat tettekké lehetne alakítani".