A kilencvenes években, amikor az Egyesült Királyság csatlakozott az európai árfolyam-mechanizmushoz (ERM) egy spekulációsorozat indult a brit font ellen, amiből Soros György oroszlánrészt vállalt. Az ERM lényege az volt, hogy az EU-tagállamok valutáinak árfolyamait egymáshoz rögzítik, hogy így előkészítsék az euró bevezetését.
Bár a brit gazdaság lassulni látszott és inflációs nehézségekkel küszködött, Margaret Thatcher – belső nyomásra ugyan – beleegyezett, hogy csatlakozzon az ERM-hez. A csatlakozást John Major pénzügyminiszter kezdeményezte, aki Thatcher bukása után követte őt a miniszterelnöki székben.
Az ERM-tagság, a dollár értékvesztése és a magas német kamatok tovább erősítették a brit recessziót és rengetegen vesztették el az állásukat. Mivel az ERM-ben részt vevő devizáknak meg volt határozva egy alsó árfolyamlimit, a spekulánsok tudták, hogy a font leértékelődése esetén a Bank of England (BoE) nem tehet mást, mint hogy piaci intervencióval fenntartsa az árfolyamot.
A Fekete Szerda előtt Soros és befektetési alapja hatalmas short pozíciót – tulajdonképpen az árfolyam zuhanására való spekulálás – foglalt el a fonttal szemben. A brit kormányzat eközben elkezdte felélni devizatartalékait, hogy fontvásárlással a megfelelő szinten tartsa az árfolyamot, ám a zuhanást ezzel sem tudták megállítani.
Több se kellett Sorosnak, aki alapján keresztül szeptember 15-én elkezdte a piacra önteni a fontot, amit a szeptember 16-i kereskedési nap kezdetén a BoE megpróbált ugyan felvásárolni, de nem tudtak lépést tartani a spekuláns alapjával. A Fekete Szerda reggelére Soros 10 milliárd dollár értékű fontot adott el.
Az akkor már miniszterelnök John Major végül elfogadta, hogy fontvásárlással nem tudják megállítani a zuhanást és az alapkamat 10 százalékról 12-re emeléséről döntött, de ez csak Soros malmára hajtotta a vizet. A piac ezt gyengeségnek fogta fel és folytatta a font eladását.
„Egy erős érzetünk volt, hogy ez már a végjáték”, fogalmazott Soros a BBC-nek adott interjújában, „szóval ahelyett, hogy visszaléptünk volna, ez egy meghívás volt, hogy kapcsoljunk rá és adjunk el annyi [fontot], amennyit csak tudunk”.
Norman Lamont pénzügyminiszter már napközben azt fontolgatta, hogy feladják a küzdelmet és az ERM-tagságot, mielőtt a bank összes tartalékát felélik. A miniszterelnök összehívta a kabinetet, hogy megvitassák a következő lépést és csak az ERM-tagság felmondása tűnt lehetségesnek annak ellenére, hogy ez teljesen aláásta volna a kormány hitelességét és politikai öngyilkosságba kergette volna Majort. Másodszorra is megemelték a kamatlábat, ezúttal 15 százalékra és délutánra már 15 milliárd fontba került az intervenció.
Este fél nyolcra már országszerte teljes volt a káosz, és senki nem tudta mi történik. A Bank of England már 27 milliárd fontot vásárolt, eredménytelenül és készletei fogyatkoztak. Norman Lamont végül bejelentette, hogy a nap folyamán óriási spekulatív pénzáramlások hatására az ERM felborult és Brüsszelbe utazik, hogy egyeztessen az egyensúly helyreállításáról. Hozzátette, hogy ez idő alatt felfüggeszti a brit ERM-tagságot. A spekulánsok ennek ellenére óriási profitra tettek szert és térdre kényszerítették a Bank of Englandet, ami miatt a pénzügyminiszter egy éven belül elhagyta hivatalát.
A nap végére a font 15 százalékot esett a német márkához és 25 százalékot a dollárhoz képest.
A dolog érdekessége, hogy az ERM-ből való kilépés segített a brit gazdaságon és a következő években komoly fellendülés vette kezdetét az Egyesült Királyságban. Soros tehát akaratlanul, de még szívességet is tett a briteknek. Ahogy a France24-nek adott interjújában fogalmazott: "Valóban kifejezetten kedvező volt a brit gazdaságnak, de nem ezért csináltam. Csak azért tettem, hogy pénzt keressek".
És keresett is, több mint 1 milliárd dollárt és ettől vált hírhedtté a milliárdos. A világ csodájára járt sikerének és annak, hogy mennyit segített az Egyesült Királyság fellendülésében, de Soros újból és újból megerősítette, hogy „azért csinálom, hogy pénzt keressek, nem tudok, és nem is akarok foglalkozni a tetteim társadalmi következményeivel”.
De Soros ezután sem vonult ki a brit közéletből. A Telegraph arról számolt be, hogy tagja a Brexitet ellenzők egy tehetős csoportjának, és 2018-ban a milliárdos 400 ezer fontot adott a Best of Britain csoportnak, hogy aláássa Theresa May miniszterelnök tekintélyét és újabb népszavazást írjanak ki a kilépés megakadályozására.
Ma már kevesen foglalkoznak az Egyesült Királyságban Sorossal, de a hatása továbbra is érezhető. Ennek legnagyobb és talán egyedüli szószólója Nigel Farage EP-képviselő és a Brexit-párt vezetője, aki 2017-ben figyelt fel a milliárdos befolyására Brüsszelben és egy felszólalásában fel is hívta a parlament figyelmét tevékenységére, de csak cinikus mosolygásokba futott.
Farage többször nevezte a Soros által pénzelt Nyílt Társadalom Alapítványt (OSF) a legnagyobb kampánycsoportnak, amit valaha látott és felháborítónak tartja, hogy az ember, aki „tönkretette a Bank of Englandet, beleavatkozik a választásokba és népszavazásokba világszerte”.
Bár a politikust többnyire antiszemitának bélyegzik és elbagatellizálják kijelentéseit, Farage úgy tűnik, megunta a játékot és Trump támogatóival tervez szövetkezni, hogy pénzt gyűjtsön az OSF befolyásának csökkentésére. „Soros György pénzel minden egyes EU-párti szervezetet az Egyesült Királyságban, és ez teljesen legális, mert nincs választási időszak. Miért tehetnének meg bármit, amit akarnak, ha mi nem?”, nyilatkozta a Washington Examinernek.
A World4Brexit-csoport júliusban alapult, hogy letörje az OSF egyeduralmát és elnöke az a Peggy Grande, aki korábban Ronald Reagan ügyvezető asszisztense volt.