- Hova mész? - Rigába. - Az melyik is a három közül?
Ne lepődjön meg senki, aki Rigába (vagy Tallinnba, vagy Vilniusba) utazik, ha az út előtt minimum minden második ismerősével ezt a rövid beszélgetést kell lefolytatni. Tudjuk, hogy az egyik volt szovjet tagköztársaság fővárosa Riga valahol a Baltikumban, de hogy melyiké, az legtöbbször rejtély.
A lett turisztikai hivatal - merthogy Lettországban járunk - úgy beszél Rigáról, mint a legnagyobb baltikumi metropoliszról. Megértjük, de azért rögzítsük a tényt: Riga egy majdnem 700 ezres város. Fontosabb nevezetességei jól bejárhatóak gyalog vagy tömegközlekedéssel, de leginkább biciklivel.
Az épületek furcsa egyvelegét láthatjuk a várost járva. Egy része nagyon hasonlít arra, amit itthon, például Budapesten ismerünk. Bérpaloták, panelek, a szovjet uralom alatt épült betonmonstrumok, ugyanakkor néhol megmaradtak az egykori Hansa-örökség nyomai, ahogy a svéd megszállás alatt épített faházakból is felújítottak néhányat. Ami igazán hasonlít viszont az egykori Monarchia területén látható épületekre, az a különlegesen gazdag szecessziós paloták sora.
A legtöbbet Szergej Eizenstein szovjet-orosz filmrendező apja tervezte. A csodás, színes paloták egy részét szépen felújították. De közülük néhány még mindig rossz állapotban van. A szecesszió egyébként olyan fontos Rigának, hogy a művészeti ágnak saját múzeuma is van. Elképesztően impozáns lépcsőházzal!
Onnan pár lépésre pedig birodalmi harcosoknak tűnő alakok díszítik az egyik impozáns épületet.
Riga történelmi belvárosa, a Vecríga az UNESCO Világörökség listáján is rajta van. A szecessziós épületek sora, a középkori eredetű házak és felújított faházak könnyen körbesétálhatóak pár óra alatt.
A város egyik jellegzetes helye a központi piac. Már maga az épület is különleges, a hatalmas hangárokat ugyanis, ahol ma zöldséget, gyümölcsöt, húst, tejterméket is árulnak, egykor léghajók tárolására építették.
Ma már füstölt hal illata lengi be a hatalmas csarnokok egyikét, egy másik helyen helyi kolbászt, jellegzetes fekete kenyeret és mindenféle piros gyümölcsöt árulnak.
Aminek éppen szezonja van. Igaz, az árus azt is elárulta, hogy Lengyelországból is bőven hoznak be friss gyümölcsöt, zöldséget.
Riga talán legszebb épülete a Szent Péter-templom mellett található, a XIV. században épült Feketefejűek háza, ami a nőtlen kereskedők egyesületének, a Szent György Társaságnak az épülete volt.
Aki megnősült, azt azonnal kizárták a Társaságból.
Az épületet 1941-ben a németek, majd 1948-ban a szovjetek rombolták földig. Utoljára 1995-1999 között restaurálták. A bejárati ajtó felett egy felirat figyelmeztet: „Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá."
A város további érdekes látványossága a világ egyik legsokoldalúbb autósmúzeuma, a Rigas Motormuzejs. Több mint 100 autócsodát lehet itt megnézni a szovjet korszakból, köztük Sztálin és Brezsnyev monstrumait. A múzeumban tett látogatásunkról korábban részletes cikkben számoltunk be.
A szovjet örökség, a vodka persze mindenhol megtalálható a rigai éjszakát járva. Mi az egyik, a budapestiekhez hasonló romkocsmában próbáltuk ki, mellé jó csípős - igaz, multinacionális cég által gyártott - tormát ettünk. Utána jöhetett a finom helyi sörök egyike. Merthogy
a sörrel egyszerűen nem nyúlhatunk mellé ebben a városban.
A legjobb élményünk mégis az egyik sörgyár területén kialakított kocsmakomplexumban volt. Az egyik oldalon elegáns, mégis barátságos söröző kínálja az egyik kisebb sörgyár termékeit. Bent az udvaron pedig egészen különleges kézműves söröket kóstolhatunk meg. Ne feledjük, a lettek a németektől tanultak sört főzni! Most pedig sorra jönnek elő a díjnyertes kézműves söreikkel.
Hasonlóan különleges élmény volt az egyik elegáns belvárosi szállodában együtt teázni a "lett teás emberrel", ahogy a helyiek nevezik. Maga gyűjti össze a legkülönfélébb növényeket a teához,
a mentát, a borókabogyót, a csalánt, és rengeteg mást.
Mindet a közeli erdőkből, rétekből, meg a saját ültetvényéről. A teát ezúttal bor levegőztetésére használt üvegedényben készítette el - legalábbis nekünk így tűnt. Szakszerűen, percekig kellett várni, amíg elkészült egy-egy tea, aztán szigorúan cukor vagy tej nélkül, természetes formájában kellett kortyolgatni. A teák mellé egy-egy falat ételt is kínáltak.
Ha már Lettországban vagyok, érdemes picit kimozdulni a fővárosból. Egy remek lehetőség a Rigától alig több, mint 1 órás autóútra található Rundale palota. A lélegzetelállítóan szép barokk kastély Lettország egyik legszebb épülete.
A kastély tervezője ugyanaz az olasz származású építész, aki Szentpéterváron a Téli Palotát tervezte.
A 168 szobás palotát Anna Ivanovna cárnő a mindenféle kalandokkal tarkított életű kurlandi hercegnek, Bironnak építette, aki egyik udvarhölgyének a férje volt. Az 1767-ben elkészült kastély kezdetben barokk, majd rokokó stílusban épült fel.
Ha előre bejelentkezünk, lehetőségünk van arra, hogy korhű ruhába öltözött pár kalauzoljon minket körbe az épületben. Tőlük nagyon sok érdekességet megtudhatunk.
Nem mellesleg táncolni is megtanítják - legalábbis igyekeznek - a látogatókat.
A kastély egyébként az építés után mintegy 150 évig hercegi tulajdonban volt, majd 1920-ban államosították. Az első világháború után iskolaként, majd múzeumként használták. Előbbit jól mutatja az egyik terem, ahol meghagyták a restaurálás után a tornaterem egyes elemeit.
A második világháború után aztán még rosszabbra fordult a kastély sorsa, magtárként működött, egészen 1972-ig. Az aprólékos restaurálásnak köszönhetően azonban a hercegi lakosztályt és a dísztermeket ma már korabeli állapotukban láthatjuk.
A palota körül a 10 hektáros parkot is restaurálták. A barokk park minden elemét megtaláljuk itt: szökőkút, pergola, pavilonok és labirintus is van benne.
Amennyiben hosszabb túrára is vállalkozunk, Liepājába is érdemes elmennünk, ahol borostyán potyog az égből vihar után, és egy börtönben is megkínoztathatjuk magunkat. Erről korábbi cikkünkben írtunk.
Lettországi látogatásunk az airBaltic, a Live Riga és a LIAA (Investment and Development Agency of Latvia) közreműködésével jött létre.