Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A 2008-as globális pénzügyi összeomlást követően a nagyvállalatok az egész világon a városokat célozták meg, hogy technológiákat adjanak el, értékes adatokat gyűjtsenek, és elmélyítsék a városi élet magánszféra által történő irányítását. Olyan technológiák fejlesztésére fókuszáltak – sokszor a kormányzatok támogatásával –, amelyek látszólag teljes mértékben a városlakók érdekeit szolgálják.
A biztonságosabb utcák, a tisztább levegő, a hatékonyabb közlekedés, a mindenki számára elérhető, azonnali kommunikáció népszerű hívószavak, a felszín alatt ugyanakkor egészen mást találunk.
A technológia által vezérelt okosvárosok kiterjesztik a megfigyelést, magántársaságok kezébe helyezik a városok irányítását, szűkítik a demokráciát, paradicsomi állapotokat teremtenek a hackerek számára, továbbá intenzíven hozzájárulnak az éghajlatváltozás súlyosbodásához is.
Vincent Mosco, a kanadai Queen's University nyugalmazott professzora jelen könyvében amellett érvel, hogy továbbra is nagyon fontos az emberi irányítás, illetve, hogy a valóban „okos" város kiindulópontja nem a fejlett technológia, hanem az eleven demokrácia és közösségek, valamint az elkötelezettség amellett, hogy az állampolgárok az ellenőrzésük alatt tarthassák a technológiát. Ennek érdekében feltétlenül meg kell értenünk azokat a különféle technológiákat, szervezeteket és mítoszokat, amelyek az okosvárosok globális mozgalmát működtetik.
Továbbá fel kell mérnünk a technológia által vezérelt városokkal szembeni egyre növekvő ellenállást is. Régi városok átalakítását és teljesen új városok létrehozását célzó okosváros-projektek esettanulmányainak bemutatásával a könyv nemcsak egy alternatív megközelítést kínál az olvasónak az okosváros definiálásához, hanem útmutatást is ad a digitális világban zajló városi élet jövőjéhez.
Az okosvárosokért folytatott versenynek az az egyik kulcsfontosságú fejleménye, hogy a nagy technológiai vállalatok továbbterjeszkednek a kibertéri platformokon elfoglalt domináns pozíciójukból az okosvárosi platformokat alkotó fizikai térbe.
Pontosabban: ez magában foglalja azoknak a városi tereknek az elfoglalását – egyesek szerint gyarmatosítását –, amelyek felhasználhatók fizikai adatplatformokként. Ez lehetővé teszi, hogy a nagy technológiai cégek információkat gyűjtsenek a lakosokról, a dolgozókról és a látogatókról, és hogy felhasználják ezeket az adatokat saját digitális platformjaik továbbfejlesztésére, és még el is adják az adatokat harmadik feleknek. Ennek példáit bárhol láthatjuk.
A Google például megállapodott a torontói vízpart egy részének fejlesztéséről, és a tervek szerint felszerelnek érzékelőket a járdákban, a közvilágítás lámpáiban, a kerítések mentén, az irodákban, a parkokban, az üzletekben, és ha lehetséges, még a magánlakásokban is, hogy megfigyeljék az emberek tevékenységeit és a tárgyak működését. Ehhez hasonló tervet jelentett be egy Bill Gateshez kapcsolódó befektetési társaság, ők az arizonai sivatagban elterülő Belmontban szeretnének okosvárost létrehozni.
A Google anyavállalata, az Alphabet, 5000 lakást épít a vállalat székhelyének, a Googleplexnek a szomszédságában, amely egy új, 54 000 négyzetméteres épületkomplexum, tele üzletekkel, kávézókkal, kertekkel, sőt még egy színházterem is van benne. Elon Musk, a Tesla tulajdonosa, és egy másik technológiai milliárdos, Peter Thiel szintén beszállt a játékba, amint a Y Combinator nevű startup befektető is.
Pillanatnyilag azt kell megfigyelnünk, hogy a jelentős online platformok fejlesztői hogyan alakítják át a városokat saját anyagi megtestesülésükké.
A városok vadonatúj platformot kínálnak, és a digitális világ alig várja, hogy profitáljon ebből a lehetőségből.
Ezek a mozgalmak azonban ugyanannyi kérdést is felvetnek, mint ahány választ kínálnak, különösen a közösségi és a magánterek közötti viszonyról és arról, hogy valójában ki birtokolja azokat az adatokat, amelyeket a járdákon gyalogló, a parkokban játszó, az irodákban dolgozó és az otthonukban tartózkodó emberek létrehoznak.
