Alexandre Benallát nem kell bemutatni az Origo olvasóinak. Macron egykori bizalmasa, biztonsági főembere az elmúlt egy évben botrányt botrányra halmozott. Az elmúlt időszakban a francia média szinte hetente tele volt a botrányaival, egészen idén júniusig, amikor is eltűnt a reflektorfényből.
Benallát a szélesebb közvélemény a 2018-as május 1-i tüntetés kapcsán ismerte meg, ahol jogosulatlanul, mindenféle felhatalmazás nélkül rendőrségi rohamsisakot viselve, rendőrálruhában egy tanulót brutálisan megvert, egy másikat pedig megsebesített.
Erről korábban az Origo részletesen beszámolt.
Macron nem volt hajlandó kirúgni agresszív biztonsági őrét, csak felfüggesztette két hétre, majd egyszerűen áthelyezte máshova. Innentől kezdve lavinaként indultak meg botrányai, ezekből 2018 júliusára már annyi összegyűlt, hogy egyesek a
Benalla ügyet „Macron Watergate ügye"-ként aposztrofálták, amibe az elnök akár bele is bukhatott volna.
Macron hetekig bujkált a nyilvánosság elől, majd egy zártkörű, híveinek szervezett sajtótájékoztatón arra kényszerült, hogy ezt kelljen bejelentenie „Benalla nem a szeretőm".
Benalla akkor ugyanis egy 300 négyzetméteres lakásban lakott (amit tőle kapott), 10 000 eurót keresett évente, ami egy miniszteri fizetésnek felel meg és minden Macron körüli esemény szervezését ő irányította.
Ki kell emelni, hogy az egyébként bevándorló hátterű Benalla ellen számtalan szenátusi vizsgálat indult, amelyeket még Macron is próbált eltussolni, sőt, közokirat-hamisítás miatt előzetes letartóztatásban is volt,
diplomataútlevél több mint 20 rendbeli jogosulatlan használata miatt pedig további vizsgálatokat indítottak ellene.
Összeségében több mint 10 eljárás indult ellene alig egy év alatt, amelyek közül még ma sem fejeződött be mindegyik. Ez egyedülálló rekordnak számít egy olyan tisztviselő esetében, aki a köztársasági elnök közvetlen közelében dolgozott.
Épp ezért tartja különösnek a Le Figaro konzervatív napilap, hogy ilyen előélettel döntött úgy Benalla, hogy elindul a 2020 márciusi önkormányzati választásokon, mégpedig a Párizs gettónegyedének titulált híresen hírhedt Seine-Saint-Denis-ben,
ahol brutális bűnbandák működnek, és ahová a rendőrség be se meri tenni a lábát, ahogy látszik azonban, Benalla jól kiismeri magát ebben a kerületben, ahová bemenni nem tanácsos. A V4NA nemzetközi hírügynökség információi szerint az is elképzelhető, hogy az egyik előváros polgármestere akar lenni, nem egyszerűen önkormányzati képviselő.
Hogy milyen állapotok uralkodnak Párizs fenti, migránsnegyedben, arról az Origo is több ízben beszámolt, és megírtuk, hogy számos bűnbanda működik a környéken.
Úgy tűnik, hogy Benalla hiába hozta létre Comya nevű biztonsági tanácsadó cégét, amellyel a marokkói származású francia a külföldi befektetőket akarta segíteni és tanácsokkal ellátni afrikai, közel-keleti beruházásaik során, mégsem tud szabadulni a politikától.
Ez a DNS-embe van kódolva, már elmerültem egyszer ebben (a politikában), nagy rajongója vagyok"
-mondta el a Le Figaronak. „Már gyerekként is arról álmodtam, hogy Évreux városában a biztonsági vezető helyettese leszek" folytatta Macron egykori testőrparancsnoka.
Tervei szerint 2020 januárjában jelenti be hivatalosan is, hogy elindul a választásokon, addig viszont folyamatosan, ahogy fogalmazott, „terepen lesz", azaz gyűjti a tapasztalatokat és az információkat Párizs egyik no-go zónájáról, az ország legdurvább migránsgettójáról.
Arthur Berdah, a Le Figaro újságírója szerint Benalla már most úgy viselkedik, mintha hivatalos jelölt lenne, öltönyben, nyakkendőben, AMB monogramos fehér ingben (Alexandre Maroine Benalla) jár, igyekszik fontosnak tűnni.
Egyszerre két mobiltelefont is használ, amiről akár az is könnyen eszünkbe juthat, hogy volt idő, amikor még két diplomata útlevelet is használt, jogosulatlanul. Miközben támadja a kerület kommunista vezetését, mondván, hogy a jelenlegi súlyos helyzet nekik köszönhető, kijelenti, hogy politikailag vissza akar térni az „eredeti macronizmushoz", a „baloldali szívhez, és jobboldali értékekhez", majd viccesen megjegyzi, hogy neki „nem kell a balos tunyaság, sem a rasszista jobboldaliság".
A Le Figaro szerint Benalla mindenből megpróbál viccet csinálni, még a jelenleg folyamatban levő igazságszolgáltatási ügyeiből is, igaz, ezeken már csak ő tud nevetni egyedül.