A mosolygós pszichopata, aki a hangjukért ölte meg áldozatait

Edward Joseph Leonski egy amerikai katona és sorozatgyilkos volt, aki megfojtott három nőt Melbourne-ben. Saját bevallása szerint azért végzett áldozataival, mert teljesen elvarázsolták őt a női hangok, különösen, ha énekeltek. Azt állította, hogy meg akarta szerezni a hangjukat. Ő volt az első és az egyetlen amerikai állampolgár, akit Ausztrália saját országának törvényei szerint ítélt el és végzett ki.

Furcsa család

A sorozatgyilkos hatodik gyerekként született egy orosz családba, 1917. december 12-én. Apja, John Leonski munkás volt. Az egyesült államokbeli New Jersey-ben, Kenvilben éltek. A gyerekek egy alkoholista és bántalmazó családban nőttek fel. Egyiküket bezárták egy elmegyógyintézetbe, ami nem is csoda, a család kórtörténetében több mentális beteg is volt. Az anyjuk túlzottan aggódott a gyerekekért, folyamatosan ellenőrizte és védte őket. A környékbeli gyerekek Leonskit folyamatosan piszkálták, és „anya pici fiának" csúfolták.

Valószínűleg ezért haragudott az anyjára, sőt, egyenesen gyűlölte a nőt.

Már odahaza, a Texas állambeli San Antonióban is megtámadott egy nőt az utcán, de végül megúszta anélkül, hogy elkapták volna. Az alkoholista testépítő és bokszoló egy ideig kézbesítőként dolgozott, majd 1941-ben behívták az amerikai hadseregbe.

Gyilkosságok Melbourne-ben

1942-ben eluralkodott a félelem az ausztráliai Melbourne-ben, és nemcsak a háború miatt. Február 2-án körülbelül 15.000 amerikai katona érkezett a városba, akik a Royal Parkban, közel az állatkerthez vertek tábort. A helyiek számára alig ismert luxuscikkeket vittek magukkal, mint például csokoládé és nejlonharisnya, vagy éppen a jazz zene. De mindemellett velük volt egy sorozatgyilkos is, Edward Leonski.

Edward Joseph Leonski Forrás: Wikipedia

Az ott állomásozó katonák reggelijét Leonski készítette, akinek így volt lehetősége addig inni, amíg le nem részegedett. A társaival verekedett és szórakoztatta őket, például azzal, hogy kézen járt. Sokak szerint vidám természetű ember volt. Persze, a társai nem tudhatták akkor még, hogy valójában kicsoda ő, és hogy véletlenszerűen kiválaszt nőket, akiket brutális módon végez ki.

Leonski május 2-án kora reggel az Albert Park villamosmegállójában találkozott Ivy McLeoddal, egy nővel, aki éppen akkor költözött el a férjétől.

Leonski megfojtotta a nőt, félig levetkőztette, majd megalázó pozícióba rendezte a testét, amit az Albert parkban tett ki.

Másnap találták meg a holttestet. Azonnal világossá vált a rendőröknek, hogy a 40 éves Ivy Violet McLeodot brutálisan megverték és megfojtották, de mivel a nőnél megtalálták a pénztárcáját, a rablógyilkosságot rögtön kizárták. Hat nap múlva újabb női holttestre bukkantak.

A 31 éves Pauline Thompsont szintén megfojtották.

A szemtanúk elmondták, hogy utoljára egy fiatal férfival látták, akinek amerikai akcentusa volt. Aznap Leonski gint ivott Thompsonnal, aki egy tehetséges énekesnő volt. Azért érkezett a városba, hogy fellépjen a katonák előtt. Amikor búcsúképp egy jóéjt csókot akart adni a férfinak, az elkapta és megfojtotta.

Forrás: Origo

Leonski ez idő alatt több nőt is megtámadott, de nekik sikerült elmenekülniük.

A harmadik és egyben utolsó áldozata egy szintén 40 éves nő, Gladys Hosking volt, akit május 18-án gyilkolt meg.

Hosking a melbourne-i egyetem vegyész könyvtárában dolgozott. Munkából ment hazafelé, amikor gyilkosa lecsapott rá. Egy szemtanú később a rendőröknek elmondta, hogy a végzetes éjszakán egy kócos, amerikai férfi odament hozzá, hogy útbaigazítást kérjen. A ruhája sáros volt, ő maga pedig zihált. A személyleírás megegyezett Pauline Thompson gyilkosáéval, sőt azzal a támadóval is, aki több nőre rávetette magát a közelmúltban. A támadást túlélő nők és a többi szemtanú végül beazonosította és kiválasztotta a 24 éves Leonskit a Melbourne-ben állomásozó katonák sorából. Ráadásul sátrában egy jellegzetes sárga anyagot is találtak, éppúgy, mint Hosking meggyilkolásának helyszínén. A férfit azonnal le is tartóztatták, és megvádolták a három gyilkossággal.

Tárgyalás és ítélet

Leonski beismerte a bűncselekményeket. Bár a gyilkosságokat idegen földön, Ausztráliában követte el, az amerikai katonai törvények szerint hozták meg az ítéletet. A katonai bíróság 1942. július 17-én halálra ítélte, amit október 14-én Douglas MacArthur tábornok jóváhagyott, majd október 28-án a fellebbviteli bizottság is elfogadott. November 1-én ki is hirdették a halálos ítéletet. Az ausztrál kormány felajánlotta az amerikaiaknak, hogy az akasztásra a Coburg városában található Pentridge börtön kivégzőkamráját használják. A hóhér egy másik államból, valószínűleg Dél-Ausztráliából származott.
Bár a bírósági tárgyalások alatt pszichológus vizsgálta a férfit, aki szerint anyja iránti gyűlölete miatt szánta el magát a gyilkosságokra, Leonski sosem mondta el, hogy miért is ölt meg három nőt.

Annyit azonban elárult, hogy egyik áldozata, Thompson azt mondta neki, hogy bár babaarca van, de az alatt egy gonosz ember rejtőzik.

Miután a cellájában elolvasta az ítéletet, állítólag azt mondta, hogy reméli, gyorsan végeznek majd vele. Aznap reggel kettő helyett hat őr vigyázott rá, majd később egy orvos látogatta meg, aki megvizsgálta őt, megmérte a súlyát és a magasságát is. Végül két pappal is beszélt.

Akik az után beszéltek a sorozatgyilkossal, miután az megtudta, hogy kivégzik, mind azt mondták, hogy érzelemmentes volt, és meglepően nyugodt.

Kivégzés

Amikor a papok bementek érte, csendben kikísérték őt, és az egyikük átnyújtott neki egy cigarettát. Leonski azt mondta, hogy reméli, lesz elég ideje elszívni, mielőtt kivégzik. De nem volt. Csak egy-két slukkot tudott szívni a cigarettából, amikor egy őr megragadta a karját, és a cella ajtaja felé bólintott.
Egy fiatal, az amerikai hadsereg tisztje lépett be, ideges hangon olvasta fel a bírósági ítéletet, és hogy azt fogják végrehajtani. Ezután megkérdezték tőle, hogy akar-e valamit mondani, de Leonski csak a fejét rázta. A tiszt ekkor hátra, a hóhér pedig előrelépett. Először egy fekete szövettel ellátott sapkát tett Leonski fejére, ami a férfi arcát és fejét takarta egészen a válláig. Mielőtt a szövetmaszkot lehúzta volna az arcára, a sorozatgyilkos fejével a két katonai orvos felé bólintott, akik a fal mellett álltak. Aztán kissé megfordította a fejét az egyik pap felé, akire halványan rámosolygott. Ő és a másik pap hangosan imádkoztak, latinul. Ezután a hóhér a nyakába akasztotta a kötelet, amikor is az egyik katonatársa halkan azt mondta Leonskinak: „Sajnálom, haver!" Erre Leonski azt válaszolta, hogy minden rendben, kitartás! A hóhér óvatosan meghúzta a kötélhurkot, aztán ellépett Leonski mellől, és megragadta a csapóajtót kinyitó fogantyút. Végül meghúzta a kart, Leonski teste hirtelen a mélybe zuhant, a kötél pedig visszarántotta.

Leonski a második amerikai katona, akit kivégeztek a II. Világháború alatt.

A holttestét különféle temetőkben temették el Ausztráliában, míg végül a Schofield laktanya katonai temetőjébe került, Hawaiira. Az 1986-ban készült Death of a Soldier című film az ő életén alapszik. Ian W. Shaw író pedig egy könyvet írt róla Gyilkosság alkonyatkor címmel.

(Cikkünkhöz a következő forrásokat használtuk fel: Daily Mail, The Guardian, Australian Dictionary of Biography )