Élményekkel teli túra Szováta alig ismert látnivalóinál

Vágólapra másolva!

A legtöbb embernek a Medve-tó, illetve általában a gyógyhatású, sós vizeiről ismert üdülő képe jut először eszébe Szovátáról. Pedig ez a székely kisváros sokkal több, mint egy csendes üdülőhely, sokkal több élményt tartogat, mint a gyógyvizekben való ücsörgés.

Szalma György

Vágólapra másolva!

Erdély Székelyföld gyógyfürdő Szováta

Szováta a székely sóvidék egyik legjelentősebb és Székelyföld legfiatalabb településeinek egyike. A település neve először 1579-ben szerepel okiratokban, mint bejegyzett falu. Szováta első lakói a sóőr családok lehettek, akik a sóbánya felügyeletével foglalkoztak, pontosabban arra figyeltek, hogy senki ne lopja el az értékes sót. Évszázadokon át a sókereskedelem különleges kiváltságnak számított, azok a közösségek, amelyek ezt a kiváltságot a királytól megkapták, azok könnyen meg is gazdagodtak a kereskedelemből.

Szováta a Kis-Küküllő felső folyása mentén, a mai Maros megye keleti és Hargita megye nyugati határán fekszik, a Juhod, Sebes és a Szováta patakok völgyében.

A székely sóvidéken már a rómaiak is bányásztak sót. Állítólag a kitermelés során létrejött vájatokban alakultak ki azok a sós vizű tavak, amelyek fürdővárossá tették az egykori néhány lelkes falucskát.

A fürdőtelep az 1800-as évek végén kezdett kiépülni, néhány éven belül pedig olyan felkapott üdülőhely lett, hogy sok előkelő és gazdag család építtetett magának villát a tavak közelében.

Képeslap Szovátáról, Szolláth Hunor gyűjteményéből. Forrás: Origo

Annak ellenére, hogy az itteni sós vizeket már századokkal korábban is használták fürdőzésre, Szováta első, hivatalos gyógyfürdője 1872-ben jött létre Géra-fürdő néven.

A szovátai fürdő megteremtője Veress József volt, aki azt gondolta, hogy a sós források vize túlságosan értékes ahhoz, hogy hagyják kihasználatlanul elfolyni. Veress József egyszerű gazdálkodó ember volt, saját maga építette ki a fürdőt, az akkor már országos hírű korondi fürdő mintájára.

A forrás vizét fából készített csatornákkal vezette el azokhoz a kádakhoz, amelyekben fürdeni lehetett. A sós vizet édesvízzel keverte, egy üstben megmelegítette, ezután került a víz a kádba. A szovátaiak kezdetben még ingyen vehették igénybe a fürdőket. Ez a hagyomány mára jórészt megszűnt. A város lakói kedvezményes bérletet válthatnak a Medve-tó látogatására, ez azonban a Mogyorósi-tóra nem vonatkozik.

A fürdőtelepen található tavak: Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó és Kígyós-tó. Szabad strandként ma is lehet használni az édes vizű Rigó-tavat, valamint a Sóárok sós pocsolyáit, amelyeket a helyiek Bivalyferedőnek neveznek. A Zöld és a Vörös-tó azért van körbekerítve, mert természetvédelmi területek, fokozottan védettek.

A szovátai fürdőkről hamar kiderült, hogy

21 féle betegséget gyógyítanak, a többi közt a reumát, ideggyulladást, idegkimerülést, az angolkórt, a vérszegénységet, a kezdődő érelmeszesedést, a méh egyes megbetegedéseit és a meddőséget.

Veress József 1889-ben bekövetkező halálakor a Géra-fürdő már 28 kabinnal és 11 káddal működött. A fürdő terjeszkedésével megépült a városra jellemző jellegzetes stílusú villasor, a Petőfi szálló, vele szemben pedig a Rákóczi szálló és vendéglő.

Az 1875-1881 között keletkezett Medve-tó kiépítése Sófalvi Illyés Lajos nevéhez fűződik, aki 1894-ben megkapta a tó kizárólagos használati jogát. 1901-ben alapította meg hivatalosan Felső Szováta-fürdőt, a következő évben a református egyháztól megvásárolta az Alsó-fürdő néven ismert Géra-fürdő területét is. Amikor Illyés Lajos 1889-ben meghalt, akkor szinte a teljes vagyonát a református egyházra hagyta.

Az útikönyvek szerint a Medve-tó arról kapta nevét, hogy egy kiterített medvebőrhöz hasonló az alakja. Ez természetesen nem igaz, a tavat először Illyés-tónak nevezték,

a Medve-tó nevet valószínűleg onnan kapta, hogy a Medve patak vize táplálta.

A környéken egyébként sok a medve, érdemes vigyázni túrázás közben. Korábban több hasznos információt összegyűjtöttünk a medvetámadásokról.

Erdély román kézre kerülése után a fürdőváros fejlődése nem torpant meg. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a románok is meglátták a lehetőségeket a gyógyhatású vizekben, illetve II. Károly román király anyja is rajongott a városért. 1932-ben a fürdőtelepen négy szálloda és 110 villa működött, 1600 szobával, 2600 férőhellyel.

A második világháború során Szováta jelentős károkat szenvedett, magyar település lévén, a románok bosszút álltak a lakosságon. Ennek a bosszúnak azonban nem csak a civil lakosság, hanem a városban szovjet fogságban levő magyar honvédek is áldozatul estek. A város központjától nem messze levő Tyúkász-domb aljában található annak a 10 magyar honvédnek a sírja, akiket a románok lőttek le a háború után.

Egy őszi erdei séta alkalmával találtam rá a sírra, amikor néhány idős szovátai férfi gyertyát gyújtott ott. A kommunizmus évtizedei alatt egy helyi lakos, Lengyel Árpád saját kezűleg készített sírkeretet, amivel megjelölte a meggyilkolt katonák nyughelyét, 2008-ban pedig a Történelmi Vitézi Rend állított kopjafát. A katonákat nem sikerült azonosítani, csak azt lehetett tudni, hogy jórészt anyaországi honvédek voltak, akik a visszavonulás közben estek szovjet fogságba.

A környéken még számos magyar hadisír van, ezek egyike a Bekecstető közelében felállított I. világháborús emlékoszlop. Az oszlop helyének közelében az első világégés alatt véres csatákat vívtak a magyar katonák, érdemes arra kanyarítani a túrát. A szédületes kilátás mellett az ember megpihenhet azok közelében, akik azért haltak meg, hogy az a föld a magyaroké maradjon.

A Fürdőtelepen egy első és egy második világháborús katona sírját láttam. Szolláth Hunor, a város történetével foglalkozó újságíró és helytörténész mesélte, hogy

az első világháborús hős egy helyi magyar zsidó honvéd volt, a második világháborúban elesett katona pedig egy anyaországi, aki a telep közelében sérült meg.

A kommunisták hatalomra kerülése után, 1948-ban a szovátai fürdőket és a villákat államosították. A Medve-tó közelében az 1970-es években nagy építkezések zajlottak, ekkor épült fel egy 1100 férőhelyes szállodakomplexum is.

Fürdőtelep, háttérben a Danubius Hotel. Forrás: Origo

A kommunizmus bukása után a szállodákat privatizálták, a villák egy része vagy teljesen lepusztult, vagy pedig visszaadták azokat a jogos tulajdonosaiknak, többek között az Erdélyi Református Egyháznak, amely a világháború előtt jelentős tulajdonnal rendelkezett a Fürdőtelepen. Persze van olyan hatalmas méretű villa, amiben ma valamilyen állami hivatal működik. Az a villa, amelyiknek nem találták meg az eredeti tulajdonosát vagy annak leszármazottait, a román államé maradt.

A város egy rendezett, tiszta gyógyüdülő, inkább a csöndes pihenésre vágyók célpontja. A hamisítatlan székely élmény Parajd után kezdődik. Szóval, ahogy Kolozsváron is legfeljebb a Mátyás király szoborcsoport miatt áll meg a magyar turista, aztán megy is tovább, úgy Szovátára is legfeljebb csak benéznek, hogy aztán valamelyik nagybetűs székely régióban töltsenek el több napot.

Szovátára ma sokkal több román és moldvai turista jár nyaralni, mint magyar. Moldovából előszeretettel jönnek ebbe a székely kisvárosba. Hogy miért? Egyrészt a kifogástalan minőségű ellátás, a tisztaság, a kedvező árak vonzzák őket, illetve azért, mert a buszjáratok éppen a városon vezetnek keresztül. A romániai románok is keresik a csöndes, igényes helyeket, amit a magyar többségű üdülőhelyeken könnyen megtalálnak.

A városban mindent kiírnak magyarul és románul is, a boltokban éppúgy, mint az utcákon. Az ember joggal érzi úgy, hogy egy magyarországi városban jár.

Szováta azonban nem csak a Fürdőtelepből áll. Számomra azért kedves a város lenti, telepen kívüli része, mivel az egyetem elvégzése után két évig a városban laktam. A Sómező utcán ugyanis működik egy Böjte Csaba-féle gyermekotthon, a Szent József ház. Itt dolgoztam önkéntesként, így a telepet és a várost is egyaránt jól ismerem, az egész környéket sikerült biciklivel és gyalog is bejárnom.

Szovátát és környékét nem csak a sós vizek miatt érdemes felkeresni. Ha a Fürdőtelep nem lenne, én akkor is a Kárpát-medence egyik legjobb túracélpontja közé sorolnám ezt a környéket. A várost minden oldalról magas dombok és hegyek veszik körül. Szovátáról rengeteg érdekes hely elérhető. Egyrészről a már említett Parajd is a közelben van, ahol a sóbányán kívül az Áprily Lajos emlékházban is el lehet tölteni egy kis időt. Majd egy nagy lendülettel fel lehet kaptatni a 26 kilométerre levő Bucsin-tetőre, aminek a túloldalán már a Gyergyói-medence fekszik.

Gyergyó egy teljesen más világ, elég azt tudni, hogy az már vastagon Székelyföld. Ez az a hely, ahol szívesen látják az embert, pláne, ha magyar, de a nőkkel való ismerkedésnek különleges szabályai vannak. Az ilyen vidéken jó óvatosnak lenni, ha az ember udvarolni szeretne, meg kell győződni, hogy az illető hölgynek vannak-e helyi udvarlói.

A Bucsin-tető egyébként már önmagában megérdemel néhány napot. A hegy tetején áll néhány magán hétvégi ház, ezek mellett van két panzió is, ahol kedvező áron lehet szállást foglalni, vacsorázni, és hosszan sétálni a rengetegben.

Ahogy egész Székelyföldön, úgy a Sóvidéken is rengeteg természetes forrás van, nincs olyan kirándulóhely, ahol ne lenne egy csobogó, amiből érdemes inni.

Szovátán, a városon belül található az úgynevezett Tyúkász domb, amelynek legmagasabb pontjáról belátni az egész várost és a környék egy jelentős részét is.

Ez a dombtető az egyik legjobb hely egy kis bámészkodásra és csöndes elmélyülésre.

A különleges atmoszférát erősíti az is, hogy egy keresztút mellett lehet felmenni a tetőre, ahol egy kis katolikus kápolna található. A kápolnához az erdőn keresztül vezet az út, azonban teljesen egyértelmű az irány, így akkor sem történik semmi baj, ha az ember egy üveg borral, éjszaka keresi fel a nyugalmas dombtetőt.

A városból a Siklódi-kő is könnyen megközelíthető, ez a magaslat már önmagában megéri, hogy valaki felkerekedjen, és Erdélynek erre a pontjára utazzon.

A hegycsúcson van egy kopasz rész, ahonnan szintén szenzációs kilátás nyílik az egész vidékre.

Szovátáról négy óra alatt fel lehet sétálni. Egyszer voltam olyan szerencsés, hogy a csúcs közelében sátoroztam egy éjszakát, felejthetetlen élmény volt.

A Siklódi-kő néhány kilométerre található Siklód falu mellett. Amikor először ott jártam, olyan érzésem volt, mintha egy skanzenbe tévedtem volna, minden ízében tökéletes. A szomorúságra csak az ad okot, hogy szinte az egész falu el van néptelenedve. Alig néhány tucat öreg él már csak a hegyi településen, az emberek a kommunizmus idején beköltöztek Dicsőszentmártonba.

A házak azonban gyönyörűek, bár rengeteg lepusztult, elhagyatott székely ház áll gazdátlanul. Amikor először ott jártam, akkor egy magyarországi férfival is sikerült megismerkednem, aki a debreceni egyetemen tanított. Az illető megvett egy régi házat és azt úgy felújította, hogy abban hiba nem volt. Lehetne ez a falu jövője, hogy mi magyarok újra belakjuk, legalább nyaralásnyi időre.

Szováta nem az a hely, ahova az ember a barátaival megy el kirúgni a hámból, sokkal inkább a nyugodt pihenés híveinek ajánlott. Érdekes és gyönyörű túraútvonalak, sós vizű fürdők, dombok, hegyek és fenyvesek, bükkerdő és minden, ami szép a szemnek. A duhaj vágyak kielégítésére ott van Székelyföld többi része, Székelyudvarhelytől Sepsiszentgyörgyig, és még azon is túl. Ajánlom kipróbálásra.