Egy kora reggeli géppel utaztam a délnyugat-franciaországi Bordeaux-ba, hogy onnan még aznap a spanyolországi Irunba jussak és elkezdhessem Szent Jakab zarándokútját. Kilenc óra magasságában landolt a gép, amelyre 13 ezer forintért vettem jegyet, de ha időben foglalok, akkor 10 ezerből is kijöhettem volna. Egyetlen hátitáskával utaztam, a plusz csomagért nem akartam felárat fizetni. Úgy terveztem, hogy nem költök semmire feleslegesen, nem nyaralni megyek, hanem egy élményszerű zarándokutat bejárni.
A poggyászomban elfért három póló, három váltás alsónemű, három zokni, egy rövidnadrág, egy fürdőnadrág, törölköző, túraszandál, esőkabát, laptop, két könyv, és egy kiló szalonna. Másra nemigen lesz szükségem.
Miután megérkeztem Bordeauxba, egy helyi buszjárattal fillérekért bejutottam a városba. Közben eszembe jutott, hogy elfelejtettem indulás előtt megvenni a zarándokútlevelet, amit pótolhatok egy bordeaux-i templomban vagy turisztikai információs irodában. Az útlevél azért fontos, mert csak azzal lehet az albergue-ket, azaz az olcsó zarándokszállásokat igénybe venni.
Sem a templomban, sem az irodában nem kaptam útlevelet, ellenben kézségesen elmondták, hol tudok ilyet venni. Mivel a hely csak délután kettőkor nyitott, lelkem mélyén már tudtam, hogy nem tudok aznap Irunba érni, Bordeaux-ban fogom tölteni az estét.
A belvárosi iroda zarándokszállás is egyben, így a 14 euró kifizetése után elfoglatam a helyemet. Odavezettek a fekhelyemhez, ami egy emeletes ágy felső szintjén volt, majd elindultam várost nézni.
Tapasztalt utazóként az első utam a pályaudvarra vezetett, hogy bejárjam azt az utat, amit reggel sietve kell majd megtennem.
A vasútállomáson kiderült, hogy a vonatjegy sokkal többe kerül, mint amennyit én erre az utazásra költeni szeretnék. Végül az interneten találtam egy buszt, amely a francia oldalon levő Hendaye-be, ment, ahonnan gyalog is gyorsan át lehet jutni Irunba. A sikeres foglalás után kezdődhetett el az igazi városnézés.
Bordeaux Gironde megyében van, a megye neve a francia forradalomból lehet ismerős. Innen származtak a jakubinusokkal szemben álló, mérsékelt köztársaságpárti irányzat képviselői, ezért a „pártot" és annak támogatóit girondistáknak nevezték.
Bordeaux-ról mindenkinek a vörösbor jut eszébe. A városban is minden a borról szól. Bordeaux vidékén a rómaiak honosították meg a borkultúrát, a birodalom bukása után pedig a franciák sikeresen megőrizték a római örökséget. A bordeaux-i borvidék a legjelentősebb Franciaországban, jól bejáratott brand világszerte, évente 700-800 millió palack bort állítanak elő.
A városban rengeteg látnivaló, patinás, régi épület, szűk kis utca és kávézó van. Engem személy szerint azonnal elvarázsoltak a kisebb, belvárosi templomok, néhányat belülről is megcsodáltam.
Amikor délelőtt megérkeztem a városba, teljesen kihaltnak tűntek az utcák, alig néhány ember lézengett itt-ott. A legtöbb üzlet zárva volt. Délután élénkült fel a város, estére pedig minden étterem, kávézó és kocsma megtelt emberekkel.
Azt állapítottam meg, hogy a franciák minden körülmény között tudnak bort inni, de annak ellenére is mértéket tudnak tartani, hogy finom borról van szó. Ebédhez vagy délutáni csevegéshez többedmagukkal megisznak egy-egy üveggel, így nem csoda, hogy évente elfogy a 700 millió üveg. De vonatra vagy repülőre várva is szívesen megisznak egy pohárral.
Ha már italok, egy kávé ára szinte mindenütt 1,5 euró körül mozog és a minősége kifogástalan. A kávé mellé csatos üvegben kaptam egy üveg vizet is, ami természetesen ingyen volt. A csapolt sörök ára 5 euró körül van.
A várost a Garonne folyó szeli ketté, amelynek partján vendéglők és kocsmák sorakoznak. Jól öltözött franciák ülnek az asztaloknál, bort isznak, tengeri herkentyűket esznek, diskurálnak, közben pedig nem teszik le a cigarettát egy percre sem. Egy tál tenger gyümölcse 19 euró volt az egyik helyen, nem egy hatalmas adag, de egyszer megéri kipróbálni.
3 euróért nagyon finom fehércsokis waffelt lehet enni a Saint Catherine utcán, illetve rengeteg gyorsétterem is van a környéken.
A bordeaux-i utazás előtti este kihagytam az alvást, reggel 6:15 kor indult a gépem, egész nap jöttem-mentem. Őrületes fáradtságot éreztem. Este 10-kor lámpaoltás van az albergue-ben, ezért egy órával korábban visszamentem, hogy egy zuhanyzás után ágyba essek. Másnap egy négyórás buszozás várt rám Hendaye-ig. Sikerült kipihennem magam és dél körül Irunba, a baszk kisvárosba érnem, ahonnan kezdetét veszi a Szent Jakab zarándokút északi útvonala.
A cikk a következő oldalon folytatódik!