Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A választási programok valószínűtlen ígéretekkel ámítják a választókat, miközben
az országot szétfeszítő nemzetiségi és nyelvi ellentétekről alig esik szó.
Európai színvonalú fizetések, kórházak, oktatás és közutak, bőséges nyugdíj és a háború győztes befejezésének ígéretével minden jelölt bőkezűen bánik.
A kárpátaljai és az anyaországi magyarok egyaránt abban érdekeltek, hogy Ukrajna elinduljon a fejlődés útján, lezárja a háborút Oroszországgal, illetve a kárpátaljai magyarok zaklatásoktól mentesen élhessenek szülőföldjükön.
Választási szemlénk a magyar szempontok szerint járta végig a legesélyesebb jelöltek választási programját, különös tekintettel a kisebbségeknek tett ígéretekre és a háború lezárásának tervére.
A választási verseny legesélyesebb jelöltje, Volodimir Zelenszkij, egy népszerű humorista. A fiatal jelölt 32,1 százalékos támogatottsággal áll az élen.
Zelenszkij a Nép Szolgája nevű párt jelöltjeként indul. A pártot egy komédiasorozatról nevezte el. A sorozat főszereplője maga Zelenszkij. Egy hétköznapi, elveihez ragaszkodó történelemtanárt alakít, akit elnökké választanak. Miután a való életben is jelöltette magát az elnöki mandátumért, Zelenszkij kijelentette, hogy csupán egyetlen ciklusra vállalja az elnökséget, megfogalmazása szerint: „hogy megváltoztassam a rendszert a jövő érdekében".
Zelenszkij programjában felidézte, hogy az 1991. december 1-jei referendum óta, amelynek eredményeként létrejött a független Ukrajna, az országban egyszer sem tartottak népszavazást, vagyis a választóknak sosem volt lehetősége közvetlenül dönteni a fontos ügyekben. Ígérete szerint első törvénytervezetében
javaslatot tesz a közvetlen demokrácia intézményének bevezetésére.
Emellett eltörölné az államfő, a parlamenti képviselők és a bírók mentelmi jogát. A választókban erős a vágy, hogy a politikusok is számon kérhetőek legyenek, ezt rendre mindenki meg is ígéri, azonban eddig senki sem tett lépéseket a számonkérés megkönnyítése érdekében. Amennyiben Zelenszkij mégis komolyan gondolná, Ukrajnában léteznek eszközök arra, hogy engedelmességre kényszerítsék.
Zelenszkij a háború lezárására és a béke megteremtésére nagy hangsúlyt fektet programjában. Programja szerint visszaszerzi a megszállt területeket, a háborús károkat pedig Oroszországgal fizetteti meg, ehhez a Budapesti Memorandum aláíróinak, illetve Ukrajna európai uniós partnereinek a támogatását akarja megszerezni. Konkrétumokat ugyanakkor nem mond arról, hogy ezt hogyan érné el.
Irányítása alatt tovább közeledne a NATO felé, úgy gondolja ugyanis, hogy ez garantálja az ország biztonságát. Azonban erről is, mint minden fontos kérdésről, népszavazást írna ki.
Adófizetési amnesztiát ígér, melynek értelmében öt százalék adó megfizetése ellenében bárki büntetlenül legalizálhatná vagyonát.
Az időseknek "elegendő nyugdíjat" ígér, a szolidáris nyugdíjbiztosítási rendszerről a tőkefedezetire térne át (vagyis a magánnyugdíjakra) és a nyugdíj-megtakarítások örökölhetők lennének. Az átállás pénzügyi fedezetéről azonban részletesen nem beszélt.
Zelenszkij mindent megígért: jó minőségű utakat, gyors internetet, korszerű hulladékfeldolgozást és környezetvédelmet, az erdőkitermelés szigorú felügyeletét. Azonban nem emiatt népszerű, hanem egyszerűen azért, mert
ő az egyetlen új arc, az egyetlen, akinek semmi köze az ország eddigi politikai elitjéhez.
Megnyerő, jó kiállású fiatal férfi, aki gondosan kerüli a kényes témákat. Emiatt aztán ki is maradt a programjából a nemzeti kisebbségek témája és a nyelvkérdés is. Ez azért is különösen aggasztó, mert Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérése szerint,
Ukrajna lakosságának csupán 46 százaléka használja az ukrán nyelvet a családdal, rokonokkal, barátokkal folytatott társalgás közben. Az ország negyedének az orosz az anyanyelve.
A hivatalban levő elnök, Petro Porosenko 17,1 százalékon áll. A legtöbb támogatója úgy véli, hogy ismeri, és tudja, mire számíthat tőle. A kárpátaljai magyarok is ezt hitték öt évvel ezelőtt, a magyarság egy emberként adta voksát a nyugatos elkötelezettségű politikus hírében álló Porosenkóra.
Keserű csalódást okozott.
Badó Zsolt kárpátaljai újságíró az Origónak azt mondta, hogy Porosenko a kilencvenes években gyakori vendég volt Kárpátalján, ahol a legnagyobb magyar szabadegyetemen is többször részt vett. A KMKSZ politikusait személyesen ismerte, jó esély volt rá, hogy a magyarok ügye iránt megértő elnök lesz. Még elnökjelöltként megállapodást írt alá Brenzovics Lászlóval, a KMKSZ elnökével a kárpátaljai magyarságot leginkább foglalkoztató kérdésekről.
Aztán mégis az ukrán soviniszták körében akarta építeni támogatói bázisát. Elnöksége alatt fogadták el a kisebbségek anyanyelvi oktatását jelentősen korlátozó oktatási törvényt, semmisítették meg a nyelvtörvényt, s helyette egy olyan jogszabály került a parlament elé, amely gyakorlatilag a magánérintkezés szintjére szorítaná vissza a kisebbségek anyanyelvhasználatát az országban. Többek között korlátozták a nem ukrán nyelvű tartalom arányát az ukrajnai médiában.
Nem is tud mit mondani a nem ukrán anyanyelvű választóknak. Ezek ismeretében nem csoda, hogy kampányát eddig főként a lakosság ukrán nemzeti érzelmű, jelentős részben a kelet-ukrajnai háború folytatását támogató részének megnyerésére építette.
Továbbra is az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásban látja az ukrán állam fennmaradásának garanciáját.
A régió vezető országaként fogunk belépni az EU-ba és a NATO-ba
- ígéri.
A gazdasági fejlődést elsősorban a mezőgazdaságra alapozná, de az ukrán informatikai szektort is a világ élvonalába álmodja. Ugyancsak a célok között szerepel, hogy Ukrajna Európa tíz leglátogatottabb országának egyike legyen: „Divatos ország, amelyet felfedez a világ". Arra nem tért ki, hogy
az öt éve tartó fegyveres konfliktus elegendő vonzerőt jelent-e a pihenni vágyó külföldiek számára.
Porosenko programjában arra hivatkozik, hogy vezetése alatt az ország sokat fejlődött. A hadsereg újjászervezését azonban egy váratlanul kitört botrány árnyékolta be. Nemrég ugyanis kiderült, hogy az ukrán hadsereget fegyverekkel ellátó Ukroboronprom állami hadiipari konszern beszállítói éveken át, piaci árnál drágábban vásároltak különféle - sokszor rossz minőségű - alkatrészeket, köztük olyanokat, amiket Oroszországból csempésztek be. A „fejlesztési célzatú beszerzések" milliós hasznot hoztak egyes vállalati vezetőknek és beszállítóknak, a rossz minőségű eszközök miatt azonban rengeteg katona halt meg, köztük sok magyar is.
A Moszkvától független ukrán ortodox egyház megteremtése viszont jelentős politikai hasznot hozott Porosenkónak. Ezt az elsöprő többség Porosenko diplomáciai győzelmének tartja, és ezt a kampány alatt maximálisan ki is használja. Filaret, az új önálló ukrán ortodox egyház tiszteletbeli pátriárkája, még Timosenko pártjának kongresszusán is Porosenkónak mondott köszönetet.
Ahogy a humorista Zelenszkijtől, tőle is mindenki megkapja azt az ígéretet, amit hallani szeretetne: a befektetők pénzük garantálását, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók magasabb bért, a betegek modernebb kórházakat, a szülők korszerű oktatást. Csak a kisebbségeknek nem ígér semmit, ő sem.
Választási programjában idén nemhogy ígéret nincsen a magyarok számára, hanem kifejezetten nyugtalanító megjegyzés tartalmaz:
Folytatjuk az ukrán, mint egyetlen államnyelv támogatásának politikáját.
Porosenko jócskán lemaradva a második helyen áll az elnökjelölti versenyben, reményre adhat okot számára, hogy idén csak ő csalhat a választásokon. Badó Zsolt - aki azt mondja, csak a Kárpátaljáról vannak megbízható információi - azt mondja, az ungvári járás egyik községében személyesen beszélt olyan emberrel, aki szervezi a szavazókat Porosenkónak. Kereken 1000 hrivnya, azaz 10 ezer forint jár annak, aki vállalja, hogy rá szavaz. Ez az átlag havi nyugdíjnak megfelelő összeg, a szegény falusiaknak sok pénz.
A harmadik helyen Julija Timosenko áll 12,5 százalékos támogatottsággal. A volt miniszterelnök azt állítja, hogy négy éven át dolgozott szakemberekkel együtt a programján, amelynek a címe: Ukrajna új pályán.
Ő is békét ígér, de - a többiekhez hasonlóan - konkrétumok nélkül. Általánosságban beszél katonai és diplomáciai megoldásokról, és azt mondja, hogy visszaszerzi a Krímet és Donbászt.
Timosenko azt ígéri, hogy a gáz árát megválasztása esetén egy hónapon belül a felére csökkenti. Ő is a mezőgazdasági reformokban hisz, a földkérdés rendezését ígéri. Ennek kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy a bérleti vagy tulajdonrészt szerzett nagy nemzetközi mezőgazdasági cégek mit szólnak ehhez. Egyes pletykák szerint ugyanis az ukránok által Európa legjobbjának nevezett ukrán termőföldek már évekkel ezelőtt gazdára találtak, a befektetőknek pedig eszük ágában sincs lemondani arról, amit eddig megszereztek.
Európai béreket ígér, azt, hogy az átlagbér öt éven belül utoléri a lengyel átlagbért. Ez alatt európai szintűre emelné az oktatásban dolgozók bérét is. Szakemberek szerint azonban ennek semmi alapja nincs, az ukrán gazdaság ilyen mértékű fellendítésére tett ígéretek alaptalanok.
Az első három jelölt után következők egyikének sincs reális esélye arra, hogy a második fordulóba kerüljön. A támogatásuk azonban fontos lesz a versenyben maradottak számára.
Jurij Bojko, az úgynevezett „orosz jelölt". 9,3 százalékos támogatottsággal áll a negyedik helyen. Az ország délkeleti, orosz anyanyelvű részén ő a legnépszerűbb jelölt. Azon kevesek egyike, aki érdemben, nem ellenségesen foglalkozik a nemzetiségi vagy nyelvi kérdésekkel.
És miért orosz jelölt? Mert
az „orosz jelölt" titulus Ukrajnában mindenkinek kijár, aki nem kellően harcias a kisebbségekkel szemben.
Bojko mellett, a 2,7 százalékos támogatottságú Jevhen Murajevet és a 2, 4 százaléknyi voksra támaszkodó Olekszandr Vilkult is megvádolták azzal, hogy az oroszok jelöltje. Murajev azt szeretné, hogy a nyelvhasználatról is helyi referendumon döntsenek a polgárok, s nemcsak a Donyec-medencének biztosítanának különleges státuszt, hanem minden régiónak.
Az államnak meg kell szűnnie kényszerítő gépezetnek, az államnyelvnek pedig az erőszak nyelvének lenni. Az ukrán nyelvnek azzá kell válnia, aminek lennie kell: a polgárok és az állam közötti kommunikáció nyelvévé
– olvasható programjában.
Olekszandr Vilkul programjában kevesebb utalás található a nemzetiségi kérdésre, mint Murajevében, azonban azt ígéri, hogy
a megyei tanácsok az ukrán mellett „második hivatalos nyelvet" vezethetnének be.
Regionális autonómiát ígér a humanitárius, a kulturális és a nyelvpolitikában.
Jurij Bojko volt az első, aki felkereste a kárpátaljai magyar pártokat, hogy meghallgassa véleményüket, és egyeztessen a magyar vezetőkkel.
Ugyan egyetértettek a kisebbségeket sújtó törvényekkel kapcsolatban, de a magyar pártok vezetői hivatalosan továbbra sem kívánnak egyetlen jelöltet sem támogatni az első fordulóban.
Bojko azt ígéri, hogy mindegyik szomszédos országgal leküzdi az ellentéteket. Egyik ígérete így hangzik:
Visszaadjuk a polgárok jogát, hogy az anyanyelvükön tanuljanak.
Közvetlen tárgyalásokat kezdene az oroszokkal a béke megteremtése és az ukrán területek visszaszerzése érdekében. A közbeszédet uraló háborús retorika mellett azonban Bojko békés rendezési elképzelése alig hallható.
Ami a NATO- és EU-tagságot illeti, Bojko
semleges, tömbön kívüli országként képzeli el Ukrajna jövőjét.
Ez az ígéret összecseng azzal az orosz igénnyel, hogy Ukrajna maradjon ki az észak-atlanti szövetségből.
Az energiaárak kapcsán „társadalmilag felelős" lakossági tarifákról beszél. Bojko ezzel vélhetően a lakossági gázár csökkentére vonatkozó, Timosenkóénál sokkal észszerűbb ígéretet tett. Julija Timosenkóval ellentétben ugyanis nem lát reális esélyt arra, hogy a világpiacinál alacsonyabb áron sikerüljön földgázhoz juttatni a lakosságot, ahhoz ugyanis jóban kellene lenni Oroszországgal, nem háborúban.
Összességében Jurij Bojkónak lényegesen reálisabb és - különösen a nemzetiségeknek, így a magyaroknak - sokkal szimpatikusabb programmal sikerült előállnia, mint a legtöbb vetélytársának. Több kényes kérdésben egyértelműen fogalmaz, nem kerüli az olyan érzékeny témákat, mint a háborús menekültek és a harcok által érintett területek lakosságának helyzete. Azt azonban ő sem tudta elkerülni, hogy a gazdaság és a szociális problémák kapcsán részt vegyen az irreális ígérgetési versenyben, amely az egész elnökválasztási kampányt jellemzi.
A „futottak még" kategóriában a korábban említett technikai jelöltek szerepelnek, illetve azok a szélsőséges soviniszták, akik elől Porosenko elnök kisebbségellenes politikájával elszívta a levegőt.
Ilyen szélsőséges politikus az 1,3 százalékon álló Ruszlan Kosulinszkij, a Szvoboda párt jelöltje.
Kosulinszkij minden állami és választott tisztviselőt hazugságvizsgálatra kötelezne, hogy így bizonyítsák, nem szeparatisták, kémek vagy kettős állampolgárok. A kettős állampolgárokat megfosztaná az állampolgárságuktól, kötelezővé tenné az ukrán vizsgát az állami alkalmazottak számára, törvényileg tiltana bármilyen típusú autonómiát vagy különleges státust az országban.
Amennyiben minden szavazás a demokrácia ünnepe, akkor a felmérések szerint az ukrajnai szavazópolgárok nincsenek ünnepi hangulatban, a bizonytalanok magas aránya jelzi, hogy nem fűznek nagy reményeket egyik jelölthöz sem. Az ország függetlenné válása óta számtalan alkalommal csalódtak a változást ígérő fordulatokban, a "majdani forradalom" óta pedig a maradék illúzió is szertefoszlott. A polgárok keserű tapasztalata szerint miden fordulat után rosszabb lett a helyzetük.
A választás tétje most az, hogy sokkal rosszabb ne legyen.
