A Müncheni Iszlám Központ szerint a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak

Vágólapra másolva!

A Müncheni Iszlám Központ arra tanítja a muszlim migránsokat és migráns hátterűeket, hogy a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak, a házasságban lévő konfliktusok esetén a férfiaknak pedig a fizikai erőszak is megengedett. A nők egyenjogúságáért színleg kiálló – valójában csak a szavazatukra hajtó – európai és német baloldal az ügy kapcsán persze mélyen hallgat.

Origo

Vágólapra másolva!

Franciaország Németország migráns München iszlám Korán házasság

A Müncheni Iszlám Központ (IZM) honlapján érdekes instrukciókat találunk arra vonatkozóan, hogyan kell a (muszlim) férfiaknak „fegyelmezetlen" feleségeikkel bánni, hogyan kell konfliktusos élethelyzetben viselkedniük.

A Müncheni Iszlám Központ épülete kívülről Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Lino Mirgeler

A Bild napilapban megjelent riport mellett a Bayerischer Rundfunk (BR) rádióadó arról is tájékoztatott,

az Iszlám Központ házastársi konfliktus során a családon belüli erőszakot is javasolja, konkrétabban, hogy a férfiak verjék meg asszonyaikat.

Az Iszlám Központ ezekben a „morális javaslataiban" egyébként a Korán tanaira hivatkozik. A Korán szerint amennyiben nehézségekkel néz szembe a férfi a házasságában, három lépésben kell reagálnia.

Első lépésként meg kell fenyíteni a nőt, de ez ekkor még „csak" erkölcsi kioktatás, kritika formájában nyilvánulhat meg. A második lépésben már radikálisabb megoldást kell alkalmazni és a férfinak távol kell tartania magát a hitvesi ágytól.

Harmadsorban pedig meg kell ütnie házastársát.

Ez az ütés a Korán szerint inkább „szimbolikusnak" tekintendő, a Müncheni Iszlám Központ ugyanakkor nyitva hagyja az értelmezés lehetőségét és a muszlim férfira bízza, hogy mit ért ütés alatt.

A Bild külön kiemeli riportjában, hogy a nőknek ezzel szemben mindösszesen annyi lehetőségük van a házastársi konfliktusban, hogy igénybe vehetik egy családtag segítségét.

Az Iszlám Központ 25 pontban magyaráz meg további, a házasságra vonatkozó Korán tanítást, többek között az örökösödés jogát, amely

szerint a nők csak a felét örökölhetik annak, amit a férfiak, ugyanígy a nők bíróság előtti tanúskodása is csak a „felét éri a férfiénak".

Azt is részletesen megmagyarázza, hogy miért nem járhatnak a nők férfi nőgyógyászhoz, vagy, hogy miért nem szabad a lányoknak pubertás koruk után a fiúkkal együtt sportolni vagy edzeni.

A Müncheni Iszlám Központnak morális tanításaival saját bevallása szerint az a célja, hogy segítséget nyújtson a Németországban élő muszlim migránsoknak és migráns hátterűeknek vallásuk gyakorlásában, vallásos meggyőződésük elmélyítésében, abban, hogy a muszlimok jobban megértsék saját vallásukat.

A Központ honlapján az is olvasható, hogy a

szervezet Németország legjelentősebb muszlim egyesülete, és mint ilyen, hatása az egész országban kiemelt jelentőséggel bír.

A Müncheni Iszlám Központ épülete belülről Forrás: DPA/AFP/Peter Kneffel

Érdekes információkat osztott meg a Bayerischer Rundfunk arról is, hogyan reagáltak a müncheni városháza politikusai az Iszlám Központ tanításaira.

Laura Pöhler, helyi zöldpárti (Die Grünen) politikus szerint „a nők elleni muszlim erőszakot be kellene tiltani", Cumali Naz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) képviselője, migrációs szóvivő pedig úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben az iszlám tanai szerint a házastársi konfliktusokat erőszakkal kell megoldani, úgy ezek a tanítások ellentmondanak a nyugati társadalom értékeinek, mivel az erőszakra való felhívásnak nincs helye társadalmunkban."

Anonimitásának megőrzését kérte a Bántalmazott Nők Egyesületének egy alkalmazottja, és a bajor rádióadónak adott nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy

az Iszlám Központ tanainak végzetes hatásai lehetnek, különös tekintettel a most felnövő generációra.

Semmilyen további reakció nem következett, bár akadtak olyan vélemények is, hogy a Központnak felül kellene vizsgálni tanításait, a Müncheni Iszlám Központ folytathatja tovább tevékenységét, és

a német baloldal mélyen ismét mélyen hallgat.

Ki kell emelni ugyanakkor, hogy a Müncheni Iszlám Központ tanításai nem elszigeteltek a Nyugat-Európába érkezett vagy már régebb óta itt élő migránsok körében.

Ugyanilyen szélsőséges tanításokkal befolyásolják a muszlimokat mindenütt,

legyenek újonnan érkezett migránsok vagy több generációs, Nyugat-Európa valamelyik országában már állampolgárságot szerzett migrációs hátterű családok.

Erre a jelenségre már többször felhívta a figyelmet Lydia Guirous, a francia jobboldali Republikánusok (Les Républicains -LR) szóvivője, aki algériai születésű francia politikusként áll ki a radikális iszlám tanításai ellen.

Egy korábban Emmanuel Macron köztársasági elnöknek intézett levelében kifejtette, hogy

Franciaország súlyos helyzetben van, mert a radikális iszlám terjedése szinte megállíthatatlan.

Lydia Guirous Forrás: Bruno Coutier/Bruno Coutier/Bruno Coutier

Lydia Guirous érintettsége révén abszolút hitelesnek számít ebben a témakörben.

Édesapja a híres algériai-francia író, Jean Amrouche volt, akinek az egész családja a kereszténységet választotta még a XIX. században, Guiroust pedig Nicolas Sarkozy egykori köztársasági elnök bízta meg 2015-ben azzal, hogy az UMP (Sarkozy akkori pártja, a Republikánusok jogelődje) nemzeti titkáraként a köztársaság értékeinek és a laikus modellnek a szakértőjeként dolgozzon.

Könyveiben, esszéiben határozottan állást foglal amellett, hogy

a Franciaországban (és tegyük hozzá Nyugat-Európában) élő muszlim migránsoknak kellene idomulni az európai értékrendhez és nem fordítva, a francia muszlimoknak saját hazájukként kell(ene) Franciaországra tekinteniük és azt kellene keresniük, hogy mit és hogyan tudnak tenni az országukért.

„Ehhez az iszlámnak tényleg nincs köze?" („Ca n'a rien à voir avec l'Islam?") című, magyarul még kiadatlan könyvében a francia politikusnő arról ír, hogy

integráció helyett az iszlám hívei „vallási és etnikai apartheidet hirdettek meg Franciaország számos részén".

Szisztematikus, látható és erőszakos (mind fizikai, mind pszichikai értelemben vett) terjeszkedéssel teszik lehetetlenné az együttélést azokkal, akik nem osztják az iszlám általuk gyakorolt változatát, nem veszik át a nőkről alkotott véleményüket, vagy akik nem követik szokásaikat."

Lydia Guirous szerint ez a

modell működik mindenhol Franciaországban, megállíthatatlanul terjed,

de ha kitekintünk a francia „modellből", akkor azt látjuk, hogy bármely európai országban, amelyben nagyobb számban jelentek meg a muszlim migránsok, ugyanez a rendszer működik.

Nem véletlen, hogy a Müncheni Iszlám Központ is a radikális iszlám követésére szólítja fel híveit, és az sem véletlen, hogy az európai liberális demokrácia fundamentalistái, az Európai Parlamentbe is bejutott

bevándorláspárti politikusok nem emelik fel szavukat az európai jogrend és morális szabályok ellenében ható iszlám radikalizáció ellen.

Pont ezért szavaznak rájuk a migráns hátterű muszlimok, mert a baloldali liberális, és szocialista politikusok biztosítják a radikális iszlám további térhódítását, a migránsok pedig értékes szavazatokat jelentenek számukra.

De van ennél egy még veszélyesebb jelenség is Európában.

Miközben a radikális iszlám hatására a baloldali politikusok, ideológusok egyre gyakrabban fasisztáznak le zsidókat, tekintik Izrael Államot fasiszta országnak,

Lydia Guirous pont a fasizmus és az iszlamizmus között vont komoly, példákkal is jól illusztrált párhuzamot

idézett könyvében.

Csak néhány megjegyezése a két ideológia hasonlóságával összefüggésben:

a faji tisztaság kultusza;
a propaganda;
a tiltott kultúrák megsemmisítése;
az inkvizíciószerű gyilkosságok;
az erőszak alkalmazása;
a fiatalok mozgósítása;
egyes népcsoportok megsemmisítésének elmélete;
a politikai ellenfelek megsemmisítése.

Képtelen helyzet állt elő Nyugat-Európa hivatalos és „politikailag még mindig korrekt" közbeszédében és mainstream ideológiájában.

Ebben az ideológiában

azok tekintendők demokratának és haladáspártinak, akik a középkori szemléletmódú radikális iszlám további térnyerését támogatják, vagy aktuálpolitikai érdekek miatt szemet hunynak felette, illetve a migráció feltétlen hívei.

Azok viszont, akik ez ellen harcolnak, saját hazájukat helyezik előtérbe, Európa keresztény gyökereire, eszméire hivatkoznak, vagy egyáltalán, felemelik szavukat az iszlám térhódítása ellen, fasiszták lesznek.