Magyar harcművész hihetetlen élményei egy kínai kolostorban

Vágólapra másolva!

Van-e wifi a kolostorokban, miért kapnak egy csomagot az újonnan érkezők és mi zavarja a legjobban az ott élőket? Ezekről is mesélt az Origónak Szári Norbert harcművész, aki egy kínai kolostorban töltött el harminc napot, hogy a kung fu-ról tanuljon.

Szalma György

Vágólapra másolva!

Kína kempo buddhizmus harcművészet kolostor shaolin kung fu Távol-Kelet

„Édesapám 5 éves koromban vitt el judózni, ő versenyszerűen karatézott és judózott is. Mivel születésemtől fogva asztmával küzdöttem, a szüleim úgy gondolták, hogy a rendszeres, kemény sport segíthet ennek a leküzdésében. Jól gondolták, valóban sikerült tünetmentessé válnom a későbbiekben. A küzdősport az életünk része volt, de nem is volt más választási lehetőségem. Nagyon hálás vagyok apámnak azért, hogy ebben a közegben nőhettem fel." – kezdi történetét Szári Norbert.

Öt évet judózott a budapesti Spartacusban. Ezután néhány évet kihagyott, mert Pannonhalmára került bentlakásos iskolába. Az apátsági iskolából három év után visszatért Budapestre. Egy ideig focizott, amit tizenhétéves korában abbahagyott. Hiányzott neki a küzdősport, ezért elhatározta, hogy keres egy klubot, ahol újra a családi szenvedéllyel foglalkozhat.

A Margit-szigeten futott, amikor meglátta egy harcművészeti iskola kutedó kempó hirdetését az egyik villanyoszlopon. Ennek köszönhetően kezdett el újra harcművészettel foglalkozni. Azóta nagyon nagy sikereket ért el, 3. danos mester lett, 2007 óta oktat és egy saját klubot működtet. A kempó mellett a harcművészetek minden fajtája érdekli.

A kutedo kempó számomra a bázis, ebből építkezem, azonban szeretek más irányzatokat megismerni, eljárok kick-boksz, boksz, thai boksz és hagyományos karate edzésekre is. A harcművészet megköveteli, hogy folyamatosan keresd a fejlődés következő lépcsőjét, sosincs vége az útnak.

Tapasztalatai szerint egy másik iskola, egy másik mester mindig olyan gyenge pontokra mutat rá, amiből rengeteget lehet tanulni.

„A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, történelem és germanisztika szakon. Nem harcművészet oktatásból szeretnék megélni. Mindig az volt az elvem, hogy a harcművészetek területén maradjak független az anyagiaktól. A legfontosabb, hogy közösséget hozzak létre, tanulni közösségben a legkönnyebb.

Mint a generációm legtöbb tagja, én is a kung-fu filmeken nőttem fel.

- meséli Szári Norbert. Gyerekként ő is mindig arról álmodozott, hogy egyszer elmegy Kínába, amely országot a harcművészetek egyik szülőhazájának tartanak, és ott fog tanulni. A gyerekkori álom mellett az is Kína mellett szólt, hogy a zazent (ülőmeditáció) is elkezdte gyakorolni.

A zazenben megjelenő tudatállapot képviseli az egész zen filozófia alapját. Buddha ebben a tartásban érte el a satorit (megvilágosodás). A harcművészeteknek és a zazennek komoly kínai gyökerei vannak.

Fontos szempont volt még számára, hogy mindig érdekelte, mit őriztek meg a harcművészeti hagyományokból Kínában.

Az interneten véletlenül talált meg egy shaolin kolostort, ahol külsősöket is fogadnak. Akár több hónapra csatlakozhatnak vendégek a gyakorlásukhoz. E-mailben egyeztetett velük, mivel a kolostorban volt egy fiatal fiú, aki beszélt angolul. Egy Pekingtől 800 km-re délre található város, Dengfeng közelében lévő kolostorba jelentkezett. Innen nem messze működik egyébként a második legrégebbi kolostor, amely a 80-as években éledt újra, miután felújították az épületeket és visszaengedték a szerzeteseket.

Azért döntött a dengfengi, kisebb kolostor mellett, mivel sokkal nyugodtabb a környezete, mint a nagy kolostorban, amelyet minden nap turisták ezrei látogatnak meg. A falakon belül tucatjával működnek bazárok, boltok, show műsorok szórakoztatják a turistacsoportokat. A nagy kolostorban is vannak bentlakó diákok, gyakorolják a kung-fut, de a zsúfoltság csorbítja az élményt.

Abban a kolostorban, ahova jelentkezett, sokkal családiasabb volt a légkör. Az 1500-2000 méter magas hegyek között lévő helyen mindössze 70 gyerekkel foglalkoztak, gyakorlatilag mindenki ismert mindenkit. Nyáron nem mennek haza a gyerekek, a szünidőben csak a harcművészetekkel foglalkoznak, év közben pedig egy majdnem átlagosnak mondható bentlakásos iskolaként működik a kolostor. Az állandó bentlakók mellett vannak táborozó gyerekek, akik a nyarat a kolostorban töltik.

Bő két hétre érkeztem, eredetileg 30 napot terveztem maradni. Rajtam kívül összesen négy francia volt. Először rólam is azt hitték, hogy francia vagyok, de megtanultam kínaiul elmondani, hogy Magyarország, és így sikerült beazonosítani az országomat."

Vendégek a közel kilencezer forintos napi díj megfizetése után csatlakozhatnak a kolostori élethez. Ezért a pénzért külön szobát, napi háromszori étkezést és az edzéseket biztosítják. Minden érkező kap egy csomagot, amiben van két shaolin edző ruha, két kínai gumicipő, fogkefe, fogkrém és egy guriga WC-papír. Ezek mellé adnak mosószert és egy lavort, amiben kimoshatja a ruháit.

A gyerekek együtt alszanak egy hatalmas közös hálóteremben. A szerzetesek, a diákok és a vendégek egyaránt szerény körülmények között élnek. Norbert szobájában az ágyon, az asztalon és egy széken kívül nem volt más.

Bejelentkezéskor megkapta a napirendet. A foglalkozásokon a vendégeknek nem kötelező részt venni, csak a diákoknak. A látogatók számára minden opcionális.

A kolostor területén nem árusítanak szeszes italt, de én vittem magammal egy üveg pálinkát, ami jól jött, amikor a gyomrom kicsit rendetlenkedni kezdett. Másodszor akkor láttam hasznát, amikor a kolostori szakáccsal összebarátkoztam. Szombat délután a barátaival egy kis eszem-iszom jellegű programot szervezett. Mikor az ajtó elé kipakolták a kis asztalokat és enni kezdtek, akkor előkerült valami töményital is, egy jellegzetesen kínai szesz, azt hiszem somból készült. Közben odahívtak engem is, hogy csatlakozzak. Ittunk egy pertut az italukból, ami még magyar mércével is erős volt. Ekkor éreztem, hogy elérkezett a barackpálinkám ideje, amit mindenki végig kóstolt, ennek nyomán azonnal mély barátság született, azonnal a szívükbe zártak az asztalnál ülők.

Az edzések alatt úgy foglalkoznak a vendégekkel, ahogy azok viszonyulnak az edzéshez: ha látják, hogy valaki tisztességesen beleteszi a munkát, akkor segítenek, közvetlenebbek lesznek, odafigyelnek rá. Ha csak félig van ott, akkor nem éreztetik vele, hogy ez probléma, de nem foglalkoznak annyit vele.

A szerzetesek fél ötkor kelnek, harangoznak, majd együtt énekelnek. A diákok és a vendégek hatkor kelnek, hatóra húsz perckor van az első edzés, ami egyórás. Ez főként erőnléti tréning, futással kezdődik, majd izomfejlesztő gyakorlatok következnek: például fekvőtámasz és guggolás.

Ez után következik a reggeli, majd a bentlakók kitakarítják a kolostort. Sietni kell, mert kilenckor kezdődik a második edzés, ez két és fél óráig tart, közte egy rövid szünettel.

Edzések előtt tíz perccel egy síppal jelzik, hogy hamarosan kezdődik az edzés. Ekkor mindenki felsorakozik, majd megszámolják, hogy azok, akiknek kötelező ott lenniük, megjelentek-e.

A második edzés után azonnal leülnek ebédelni. Ebéd után csendes pihenőt tartanak, déltől fél háromig. Ez idő alatt bármit lehet csinálni. Négykor kezdődik újra az edzés, ez szintén két és fél órás. Vacsora után rövid szünet, hét óra húsz perctől pedig egy levezető edzés következik, ami mindössze egyórás. Fél tíz körül van takarodó. Ezzel a menetrenddel telik minden hétfő, kedd, csütörtök és péntek. Szerdán és szombaton ebéd után csak esti filmnézés a program.

A kolostorban nem volt közös meditáció. Októbertől decemberig van egy ötven napos meditációs kurzus, amit a keresztény lelkigyakorlathoz lehet a leginkább hasonlítani. A mester kijelöli azokat, akik azon részt vesznek, a többiek kiszolgálják őket. A segítők teát és élelmet készítenek, és ügyelnek arra, hogy senki ne zavarja meg a meditáció nyugalmát.

"Én minden reggel és este meditáltam, igyekeztem kihasználni a hely szellemét. Minden szentélyben volt őr, volt, hogy ők is beültek mellém zazenbe. Amikor turisták jöttek és én éppen a zazen tartásban ültem, akkor volt, hogy a szerzetes elküldte őket, hogy ne zavarjanak."

A nyelvi nehézségekről azt mondta, hogy bár angolul és németül is beszél, illetve egy kicsit oroszul, de Kínában ezekkel semmire nem ment. A kínaiak között uralkodó általános segítőkészség azonban mindenen átsegítette.

„Gyakorlás közben egy közösség alakul ki, barátságok szövődnek, jóban rosszban együtt vannak az emberek, ez hamar közösséggé kovácsolja őket.” - magyarázza.

Amikor a mester tanította a formagyakorlatokat és magyarázta, hogy mi a jó és mi a rossz, azt mindig be is mutatta. Én igazából egy szót sem értettem, abból, amit mondott, mégis tökéletesen megértettem, hogy mit kell csinálni. Ha nincs közös nyelv, akkor felerősödik a metakommunikációs készség, a beszéd helyett másra figyelsz.

Már indulás előtt érezte, hogy kevés lesz az itt töltött idő. Főleg az utolsó napokon tűnt úgy, hogy sokkal több időt is el tudna tölteni a kolostorban.

A kínai ételekkel kapcsolatban jó élményei voltak, annak ellenére, hogy a kolostorban hatalmas kulináris kalandokra nem számíthatott.

„Az étel kifogástalan volt. Kitettek egy nagy tál főtt rizst, amiből bőven jutott mindenkinek. Húst is adtak, de javarészt szaftos zöldségköret volt a rizs mellé. Időnként kínai csirkét kaptunk: megkopasztva, egészben kisütve és egy bárdal felszeletelve csíkokra. Étel mindig bőven volt, sosem éreztem, hogy éhes vagyok." - mesélte.

A kolostorban tanuló diákok az érettségi megszerzéséig vannak az intézményben. Ha valaki nagyon tehetséges, akkor valószínű, hogy a küzdősportok világában marad később is. Kínában sok hasonló iskola van. Sok szegény család íratja kolostori iskolába a gyermekét, mert ezekben teljes ellátást kapnak, ráadásul kiváló és tisztességes nevelésben is részesülnek a gyerekek.

„Nagy szeretettel kezelik a gyerekeket, túlzás nélkül állítom, hogy olyan, mint egy igazi család. Katonás fegyelem van, szigorúan nevelik a gyerekeket, de szeretettel és odafigyeléssel. Az edzések után időnként előadásokat tartanak nekik a mesterek, ezek nem csak a kung furól szólnak.„

A kolostorban wi-fi is van, a gyerekek ugyanazokat az online játékokkal játszanak, mint bárhol a világon.

„Én úgy láttam, hogy az ottani neveléstől inkább kinyílnak, egészséges felnőtté válnak, akik a közösség értékes tagjai lesznek.“

Napközben a kolostor kinyitja kapuit a turisták előtt. Többen ilyenkor elvonultak az erdőbe gyakorolni, mert ha a kolostor udvarán edzettek, akkor a turisták gyakran odamentek közös képet készíteni.

A turisták ellenére ez egy nyugodt hely, jól ki tudja szellemileg pihenni magát az ember, még ha fizikailag el is fárad.

Szerinte a harcművészetek sokat segíthetnek a mindennapokban.

A hagyományos mozgásformának köszönhetően egy harmonikus személy fejlődik ki, ha valaki gyakorolja a tradicionális kung fut vagy más távol-keleti harcművészetet, illetve erős jellemformáló hatása van.