Feltűnően sok a hasonlóság Irán és Ceausescu Romániája között

Közismert ténynek számít a diplomáciatörténetben, hogy Nicolae Ceausescu Romániája és az Iráni Iszlám Köztársaság között feltűnően jó volt a viszony az iszlám forradalom 1979-es győzelmétől egészen a román diktátor bukásáig. Ceausescu ráadásul közvetlenül az temesvári forradalom kitörése után hivatalos állami látogatáson vett részt Teheránban. Ez volt az utolsó külföldi útja, a hazatérése után néhány nappal ugyanis katonai bíróság elé állították, és kivégezték. A brüsszeli Politico vezércikkben emlékezik meg az akkori eseményekről és a két rezsim működése, illetve elhibázott döntései közötti párhuzamról. A román példán tanulva 1989 végén az iráni helyzetet az az Ali Hamenei ajatollah oldotta meg, aki még ma is hivatalban van. Az ő bukása után azonban könnyen az történhet Iránnal, ami történt Románával is a diktátor kivégzése után, nevezetesen a rezsim másod- és harmadvonalbeli tagjai átvették a hatalmat a társadalom kárára.

A romániai forradalom 1989. december 15-én tört ki a bánsági Temesváron, amikor Tőkés László református lelkész hívei megakadályozták, hogy a kommunista hatalom erőszakszerei kilakoltassák a rendszer ellen fellépő Tőkést.

Tőkés László Forrás: MTI/Pataky Zsolt

A következő napokban 100 ezres tüntetések zajlottak le Temesváron, amiket a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate és a hadsereg erőszakkal próbált meg leverni.

A rendkívül feszült helyzet ellenére a Romániát 1965 óta irányító diktátor, Nicolae Ceausescu nem mondta le a betervezett hivatalos iráni vizitjét, és december 18-án Teheránba utazott, ahonnan december 20-án tért haza.

Románia és Irán ugyanis az 1978-79-es iszlám forradalom győzelme után feltűnően jó viszonyt ápoltak egymással, annak ellenére, hogy az egyik rezsim kommunista-ateista a másik pedig vallásos-iszlamista volt.

Miután a forradalom átterjedt az egész országra, egy eléggé balul sikerült nyilvános beszéde után Ceausescu helikopter segítésével menekült el a forrongó Bukarestből, de nemsokára elfogták őt, és december 24-én kivégezték.

A történtek nagy megdöbbenést váltottak ki Irán vezetőiben, főleg az addig szoros politikai, gazdasági és katonai kapcsolatokra tekintettel.

A vallási és politikai döntéshozók számon kérték Akbar Hashemi Rafsanjani államfőt és Ali Akbar Velayati külügyminisztert a Ceausescuval ápolt szívélyes viszonyuk miatt,

és konkrétabban azért is, amiért néhány nappal a bukása előtt hivatalos állami pompával fogadták a világszerte gyűlölt és saját népe által likvidált diktátort.

A körülmények odáig fajultak, hogy egyes parlamenti képviselők az erős állami kontroll alatt lévő sajtóban kritizálták az államfőt és a külügyminisztert.

A helyzet megoldása Irán első számú vezetőjére, Ali Hamenei ajatollahra hárult, aki akkor újoncnak számított e magas pozícióban, hiszen csak 1989. június 4. óta töltötte be a legfőbb szakrális és politikai vezető tisztséget.

Ali Hamenei rögvest kényszerszabadságra küldte a perzsa állam bukaresti nagykövetét, mert az nem figyelmeztette az iráni államapparátust a romániai helyzet eszkalálódásáról.

Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője a hívőknek integet az általa vezetett pénteki ima után Teheránban 2020. január 17-én Forrás: MTI/AP/ Hamenei ajatollah sajtóirodája/.

Azóta eltelt 30 év, és Hamenei még mindig hivatalban van, akinek a főtanácsadója egyébként Ali Akbar Velayati volt külügyminiszter.

A Politico szerint az akkori tapasztalatokból okulva,

az ajatollah és a főtanácsadója észre kellene vegyék, hogy az 1989-es romániai és a mostani iráni helyzet között kísértetiesek a hasonlóságok.

Ahogy a román gazdaság a 80-as évek legvégén, úgy jelenleg az iráni gazdaság is mélyponton van, miközben az erőszakszervek beosztottjai maffiamódszereket is felhasználva hihetetlen mértékben gazdagodnak.

Akkor a román gazdaság főleg azért volt mélyponton, mert Ceausescu elhatározta a rendkívül magas államadósság visszafizetését, és ezért nagyon komoly megszorításokat vezetett be.

Noha a lakosság folyamatosan szegényedett el és az emberek egy része szó szerint éhezett, létezett egy kiváltságos „társadalmi osztály", amelyet a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate alkotott.

A társadalom teljes kontrolálása és megfélemlítése mellett a Securitate irányította a külkereskedelmet, a valutabizniszt és a csempésztet, amely kiterjedt az emberektől a fegyverekig.

A belső puccsba torkolódó romániai forradalom után a Securitate természetesen gondoskodott arról, hogy átmentse a hatalmát, és így az új politikai rendszer egyik nyertese lett már SRI néven.

A Politico ugyan nem említi meg, de a Securitate SRI néven történő újjászervezésének a fő indoka - az egyébként nem létező - magyar veszély volt, és

ez a marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet kiprovokálásában csúcsosodott ki.

A Securitate-hoz hasonló pozícióval és társadalmi befolyással rendelkezik jelenleg Iránban a Forradalmi Gárda, amely a hadsereg részeként – a rendfenntartói szerep mellett - hírszerzői feladatokat is ellát.

A Forradalmi Gárda hivatalos vezetője a mindenkori ajatollah, a közelmúltig ténylegesen azonban az amerikaiak által likvidált Kászim Szulejmáni tábornok irányította azt. A szervezet új vezetője Hosszein Szalami lett.

Mi a Forradalmi Gárda tényleges szerepe Iránban?

A legtöbb iráni alacsony életszínvonalon, rossz anyagi körülmények között él. Ez elsősorban a nemzetközi közösség által az iszlám forradalom győzelme (1979) után bevezetett szankcióknak „köszönhető", amelyeket Donald Trump amerikai elnök az Egyesült Államok részéről újabbakkal egészített ki.

Donald Trump Forrás: AFP/Saul Loeb

Ezek miatt

a perzsa állam nem tudja kellő mértékben értékesíteni a legfontosabb természeti kincsét, a kőolajat.

A legújabb szankciók miatt az olajexport gyakorlatilag összeomlott, az infláció 30 százalékra ugrott, a gazdasági visszaesés idén az IMF szerint 9,5 százalék körül lesz.

A Forradalmi Gárda tagjai az életszínvonaluk tekintetében az általános válságból eddig azonban nem sokat érzékeltek, mivel - az egykori Securitate-hoz hasonlóan -

ők ellenőrzik a határforgalmat és ebből kifolyólag a külkereskedelmet is.

Ezáltal nemcsak kőolajjal, földgázzal és kábítószerekkel tudtak kereskedni, hanem különböző nagyvállalatokat tudnak létrehozni, amelyek állami védelmet élveznek.

A Khatam al-Anbiya nevű holdingjuk által például ellenőrzésük alatt tartják a gazdaság valamennyi ágazatát az illegális gázexporttól a teheráni metróig.

A Securitate-hoz hasonlóan a Forradalmi Gárda is érzékeli a válság jeleit Iránban. Az utcai tüntetések folyamatosak, főleg a szegényebb rétegek és a nemzeti kisebbségek által lakott területeken, de amúgy Teheránban is.

A tüntetőket pedig eléggé zavarja a gárda tagjainak a befolyása, noha annak valamennyi szegmensével nyilván nem lehetnek tisztában.

A cégei révén a nemzetközi szankciókból adódó negatív hatások azonban érzékenyen érintik őket is.

Az erőszakszervezetnek az a rémálma, hogy összeomlik a rendszer, és maga alá temeti őket is.

Hamenei ajatollah érzékelve a társadalmi nyomást, még 2018-ban utasította a Forradalmi Gárda Khatam al-Anbiya holdingjának a vezetőjét, Saeed Mohammad Islamit, hogy csökkentsék a gazdasági befolyásukat.

A holding vezetője azonban erről hallani sem akart.

Saeed Mohammad Islami most már eljutott odáig, hogy nyíltan szembeszáll Hameneijel.

Az egykori Szabad Európa Rádió iráni megfelelője, az amerikaiak által finanszírozott Radio Farda ugyanis arról tudósított, hogy

a Khatam al-Anbiya vezetője újabb terjeszkedést jelentett be a petrolkémiai ipar területén.

A novembertől kezdődő, több száz halálos áldozattal járó ellenzéki tüntetések, az ukrán repülőgép lelövése, illetve a Forradalmi Gárda egyes vezetőinek a magánakciói miatt

Hamenei pozíciója az elmúlt 30 évben még soha nem volt akkora veszélyben, mint napjainkban.

A Politico újságírója felhívja rá a figyelmet, hogy mikor ő még 2000-ben Iránban tudósított, a tüntetéseken megrótták a szervezők azokat, akik az mondták, hogy „Halál Hameneire", a mostani tüntetéseken a tömeg pedig ezt kiabálja a nyílt utcán. Sőt, még a portréját is elégetik nyilvánosan.

Breaking: Iranian protesters in Tehran dragged down #qasem_soleimani banners.#IranProtests2020#Iranpic.twitter.com/p8NMRsbxUl

— Mehdi Mirghaderi (@mobarez_nastooh) January 12, 2020

Az újságíró szerint az a Forradalmi Gárda terve, hogyha az ajatollahot el kell majd távolítani a hatalomból - ahogy történt ez Ceausescu esetében is –, akkor a Securitate-hoz hasonlóan be akarja majd tölteni a hatalmi vákuumot, és az új rendszerben is meghatározó szerepet szeretne játszani.

Az új rendszerben bűnbaknak pedig Hameneit tennék meg, szintén Ceausescu példája alapján.

Nincs átfogó terv az átmenetre

A számos hasonlóság ellenére persze egyáltalán nem biztos, hogy Iránban is az fog történi, mint Romániában, de Teheránnak fel kellene készülnie erre az eshetőségre is.

A pesszimista nyugati elemzők szerint, amennyiben elmarad a rendszerváltás, akkor a konzervatív Ebrahim Raisi, a Legfelsőbb Bíróság elnöke lehetne Hamenei utódja, aki

fenntartaná a jelenlegi politikai rezsimet.

Ebrahim Raisi Forrás: AFP/Ho

Szerintük az is elképzelhető, hogy Ebrahim Raisi Bassár el-Aszad szír elnökhöz hasonlóan akár erőszakkal is leszámolna a vele szembenállókkal.

A közel-keleti realitásokkal nem igazán tisztában lévő optimista elemzők abban reménykednek, hogy Hamenei bukása vagy halála után megdőlhet a rendszer, az új hatalomnak pedig sikerül megtörnie a Forradalmi Gárda hatalmát, Irán pedig Spanyolországhoz és Dél-Koreához hasonlóan demokratizálódni fog.

Szakértők szerint

a nyugati hatalmaknak még időre van szükségük ara, hogy felmérjék egy esetleges rendszerváltózás következményeit, ehhez pedig figyelembe kellene vegyék a román és a szovjet tapasztalatokat.

Trump elnök ugyan a támogatásáról biztosította az iszlamista rezsim elleni tüntetőket, de valószínűleg sem Amerikának, sem pedig az Európai Uniónak nincs konkrét terve, arra vonatkozóan, hogyha mégis megdőlne a rendszer, akkor mi következte utána.

Amikor ezelőtt 30 évvel megdőltek a kommunista rezsimek Kelet-Európában, a nagy nyugati cégek elkezdtek a térség országaiban piacot szerezni maguknak, ennek érdekében pedig együttműködtek az új rendszerek vezetőivel, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy ez az „új" garnitúra (főleg Románia esetében) a kommunista nomenklatúrából került ki, nekik csak a profit számított.

Ez a forgatókönyv könnyen megtörténhet Iránban is,

a régi iszlamista nomenklatúra élén a Forradalmi Gárdával „ellophatja" a forradalmat, és a nyugati nagyvállalatokkal együttműködve megszilárdíthatja a pozícióit.

Ez pedig – ahogy a román példa is mutatja – egyáltalán nem állna a hétköznapi emberek érdekében.

Ennek a megakadályozására pedig komoly tervekkel kellene előálljanak a nyugati államok. Ilyen terveket egyelőre azonban nem látni.