A nemrég centristából jobboldali párttá alakult USR-t újabb botrány rázta meg, amiről a G4Media nevű, magát függetlennek mondó román hírportálnak nyilatkozott a párt egyik országos alelnöke, Cristina Prună parlamenti képviselő.
A politikus arról számolt be, hogy közel egyhangú szavazás után kizárták a párt Iași (magyarul Jász) megyei alelnökét, Marian Curmeit az USR-ből, mert az
dicsőítette és terjesztette a közösségi oldalán Ion Antonescu fasiszta diktátor személyi kultuszát,
aki a második világháború alatt, 1940-1944 között Románia tejhatalmú szélsőjobboldali diktátora volt, és mindvégig kitartott Adolf Hitler mellett.
A Momentum román testvérpárjának a politikusa még 2018-ban azt írta ki a Facebook-oldalára, hogy szerinte Antonescunak szobrokat kellene állítani a romániai városokban, és utcákat kellene elnevezni róla.
Több alkalommal jelentek meg magyarellenes és nőgyűlölő posztjai is.
Ráadásul az USR Iași megyei szervezete Facebook-oldalának a tanúsága alapján, gyerekeket szervezet be a tavalyi kampányba, ami enyhén szólva sem etikus.
Curmei első botránya után tehát két évre volt szükség, hogy kizárják őt a pártból.
A karrierpolitikus régebben tagja volt a nacionalista irányultságú Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) nevű politikai formációnak is.
Az USR Iași megyei alapszervezete a párt egyik legjelentősebb tagozatának mondható, Iași pedig Románia második legnépesebb megyéje, az azonos nevű székhelye, a közel 380 ezres Iași (magyarul Jászvárás) az ország egyik legjelentősebb városa, és Moldva tartomány történelmi központja.
Ion Antonescu (1882-1946) marsall a XX. századi román történelem egyik legsötétebb alakja volt. Már az 1907-es parasztlázadás leverésében is kiemelkedett a kegyetlenségével. Ezt követően harcolt a második balkáni háborúban, majd az első világháborúban.
A két világháború között a katonai és politikai ranglétrán szépen emelkedett, vezérkari főnökké, majd hadügyminiszterré lépett elő, igazán fontos szerepre 1940 szeptemberében tett szert, amikor
miniszterelnök, majd azt kihasználva Románia tejhatalmi fasiszta diktátora, Conducător lett.
A politikus a szélsőjobboldali, antiszemita, magyar- és oroszellenes nézeteiről volt közismert, aki elkötelezett németpárti volt, és mindvégig hűséges maradt Hitlerhez.
Hozzá kapcsolódik Románia nácik oldalán való beléptetése a második világháborúba (1941 júniusa), majd ezt követően - a wannsee-i konferencia megrendezése előtt fél évvel - már nekifogott a zsidók és romák módszeres megsemmisítésének a kitervelésébe, haláltáborokat létesítve a román és német hadsereg által megszállt Transznisztriában (akkor Szovjetunió, ma Ukrajna és a Moldovai Köztársaság területe).
Antonescunak közvetlen felelőssége van több százezer ember lemészárlásában,
a minimális becslések alapján 280 ezer, maximális becslések alapján 380 ezer zsidó, 20-40 ezer roma és több tízezer orosz, ukrán, illetve magyarok ezrei is áldozatul estek a terrorjának.
Románia második világháborús veszteségei – a katonákkal is beleszámítva – pedig megközelítik az egymillió főt.
Antonescut az I. Mihály király által vezetett, 1944. augusztus 23-i sikeres román kiugrás után letartóztatták, bebörtönözték, majd 1946 májusában háborús bűnösként halálra ítélték, és június 1-én kivégezték.