French police officers stand guard and patrol while people do their grocery shopping at the Barbes Market, on March 18, 2020, in Paris, as a strict lockdown came into in effect in France to stop the spread of COVID-19, caused by the novel coronavirus. - A strict lockdown requiring most people in France to remain at home came into effect at midday on March 17, 2020, prohibiting all but essential outings in a bid to curb the coronavirus spread. The government has said tens of thousands of police will be patrolling streets and issuing fines of 135 euros ($150) for people without a written declaration justifying their reasons for being out (Photo by JOEL SAGET / AFP)
Vágólapra másolva!
A Le Figaro újságírója, Eugénie Bastié Chantal Delsol konzervatív filozófussal beszélgetett a világjárvány európai vonatkozásairól. Brüsszelre utalva Delsol azt mondta: Európa úgy viselkedett, mint a kommunista elvtárs - úgy általánosságban dicsőítette az Embert, de hagyta, hogy a szomszédja meghaljon. Az egész világon elismert professzor asszony következetesen bevándorlásellenes álláspontot képviselt, és elismeréssel nyilatkozott Magyarországról. Járt is többször nálunk, két évvel ezelőtt készített vele interjút az Origo.
Chantal Delsol arról beszélt a Le Figarónak, hogy biztosan nem az első globális járvány, de abban a tekintetben az első, amely ennyire megrémíti a világot. Az 1957-es ázsiai influenza 2 millió halálesetet okozott, amelyből (alacsony becslés szerint) 15 000 ember halt meg Franciaországban. Az 1968–69-es hongkongi influenza világszerte egymillió halálos áldozatot szedett, ebből 30 000-et Franciaországban, és csak 1969 decemberében 25 000-et, mégis teljes közöny kísérte. A járványról alkotott felfogásunkat kell inkább vizsgálnunk, mint magát a világjárványt a filozófus szerint. Majd így folytatja:
"Való igaz: sem a globalizáció, sem a betegségek nem korunk újdonságai; amikor a pestis, vagy a kolera sújtotta elődeinket, azok a csapások is messziről jöttek. A betegségek könnyen átjutottak Ázsiából Európába, és fordítva, még ha lassabban is, mint ma. A fekete pestis, mely 1347-ben pusztított Franciaországban, a Krím-félszigetről származott. A Grand Saint Antoine hajó, amely Marseille-be hozta a pestist 1720-ban Szíriából érkezett. Ma nem pusztán a globalizáció a probléma, hanem az ereje, sőt, az általánossága. Egy lépés megtörtént. Nincsenek eszközeink, hogy ezt az általánossá vált globális összeomlást orvosoljuk, ennek a tehetetlenségnek vagyunk most szemtanúi."
Majd Eugénie Bastié, aki az egyik legtehetségesebb fiatal francia konzervatív esszéíró, a következő kérdést tette fel a világhírű tudósnak:
Chantal Delsol, 2018-ban, Magyarországon fotó: Talán Csaba
Az országok azonban nagyon eltérően reagálnak, a kultúrájuktól függően. Mit gondol a francia reakcióról?
A két lehetséges reakció kezdetben a mindenki védelme vagy a természetes szelekció volt. Az úgynevezett „kollektív immunitás” (nyájimmunitás) egy jól hangzó, hazug kifejezés a „természetes szelekcióra”: valójában hagyjuk, hogy a lakosság elkapja a vírust, haljanak meg a gyengébbek, az elesetteket vigye el az ördög. Azok közül, akik eleinte ezt a politikát fogadták el – az Egyesült Királyság, Hollandia, Svédország –, ma már csak Svédország folytatja. A többiek csatlakoztak a „védelmező” táborhoz, mert a természetes szelekció elmélete erkölcsileg aligha védhető – különösen mivel így nem csak, hogy hagyjuk meghalni a leggyengébbeket, hanem azt is hagyjuk, hogy fájdalmas körülmények között haljanak meg.
Március 17-én hirdették ki a kijárási korlátozást Párizsban. A fotó március 18-án készült Forrás: AFP/Joel Saget
Ugyanakkor több olyan ország van, amely nem így járt el, szinte mind a lakosság védelme mellett döntöttek. De Franciaország, amely gazdag ország ugyan, de meg van áldva egy omnipotens és impotens (az egyik generálja a másikat) kormánnyal, az egészségügynek szentelt hatalmas költségvetés ellenére nem volt képes azoknak a teszteknek elvégzésére, amelyek lehetővé tették volna a célzott elszigetelést, sem olyan maszkok beszerzésére, amelyek garantálták volna az egészségügyi dolgozók védelmét. A tesztek és maszkok hiányát az állítólagos haszontalanságukra hivatkozva próbálták elfedni.
„Azzal tetszelegtünk, hogy mi rendelkezünk a világ legjobb egészségügyi rendszerével.” Orvos tart szünetet a colmari Louis Pasteur Kórház sürgősségi osztályán Forrás: AFP/Sebastien Bozon
Az arroganciánk miatt fogunk elveszni: azzal tetszelegtünk, hogy mi rendelkezünk a világ legjobb egészségügyi rendszerével, de az ismeretlen és veszélyes vírussal szemben csak a fegyvertelen ápoló személyzetünk szakmai buzgalma van. Tipikusan francia attitűd. Egyrészt a nagyképűsködés, másrészt a rendkívül költséges intézményrendszer, mely mindazonáltal annyira féregrágta és annyira mindentől megfosztott, hogy csak a személyzet hatalmas elkötelezettsége menti meg a csődtől – és ugyanez vonatkozik az oktatásra is. (...)
A modern egyén reakciói nagyon különböznek a régi emberek reakcióitól?
Az emberi reakciók az idők során természetesen azonosak maradtak az azonos eseményekkel szemben. Megdöbbentő olvasni a korábbi nagy járványok tanúinak beszámolóit. Egy sor olyan viselkedésmódot találunk bennük, amelyek ma is jelen vannak: az elit gyors vidékre költözése, a betegség terjedése a tartományokban; dühös emberek, akik tiltakoznak az elszigetelés ellen, és a „felügyelők” ellen fordulnak; a keringő álhírek, csodagyógymódok és hamis gyógymódok sokasága; vagy a „Tartsatok bűnbánatot!” felszólítás, mely egykor az Atyaisten ábrázatát viselte, ma pedig a Földanyáét. Láthatunk mindenféle nagyon jelentős ostobaságot a különböző hálózatokon, hasonlóan a reneszánsz kor kuruzslásához.
Határzár Németország és Franciaország között Forrás: AFP/Patrick Hertzog
A baloldali ideológia nem akart határokat, most kiderült, hogy szükségesek
Miután először haszontalannak nyilvánították a határokat, úgy tűnik, hogy vezetőink most újra felfedezik azok erényeit...
A tragikus helyzetek mindig felfedik a normál időszakok ostobaságait. A népek bölcsessége tudja, hogy az emberek jobban szervezik és irányítják dolgaikat a közelségben, hogy a távoli szeretet ideális lehet, de soha nem szabad exkluzív programmá tenni. Az ideologikus határok nélküliséget, az ostoba hencegést, hogy „a határokat mindenütt hidakkal helyettesítjük”, a valóság most megcáfolja, de ennek – ahogy ez a műfaj törvényszerűsége – rendkívül nagy ára van. Drágán megfizetünk ezért a tudatosságért.
Milyen tanulságokat vonhat le Európa e példa nélküli válságból?
Ebben az ügyben Európa úgy viselkedett, mint a kommunista elvtárs, aki dicsőítette az absztrakt Embert, miközben hagyta meghalni a szomszédját: azzal, hogy az egyetemes erkölcsre összpontosított, amely megköveteli a távolról jövő bevándorlók befogadását, megfeledkezett a belső szolidaritásról. Ez a válság valószínűleg megerősít majd minket abban, hogy a helyi értékek és a szuverenitás fontosabbak. Ezt a bolygót nem a világállam hiú ábrándja fogja megerősíteni vagy megvédeni. Inkább a nemzetek közötti szolidaritást kell támogatni és megvédeni, és elsősorban a legközelebbiek között.
Chantal Delsol a beszélgetést tehát a nemzetek és főleg az egymással közeli nemzetek szolidaritásának fontosságának gondolatával zárja. A nemzetállamok szükségessége a járvány idején még inkább megkérdőjelezhetetlenné vált.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
