A francia Nemzetgyűlésbe Isère megye képviselőjeként bekerülő, de az országos politikai életben szinte ismeretlen baloldali politikus, Olivier Véran még 2020 elején is fenntartotta neurológusi praxisát a grenoble-i kórházban, ahol 2010 óta praktizált. Macron 2020. február 16-án, teljesen váratlanul kinevezte egészségügyi miniszternek a távozó Agnès Buzyn helyére. (Utóbbi Macron párizsi főpolgármester-jelöltjeként indult el az önkormányzati választásokon, de gyenge eredménnyel (17 százalékot kapott) csak harmadik lett a versenyfutásban.)
Véran pályafutása ma már Franciaországban is klasszikusnak mondható, hiszen nem ő az egyetlen, aki végigjárta ezt az utat az elmúlt években. Az erős szakszervezeti háttérrel rendelkező politikus ugyanis eredetileg a francia szocialista párt tagja volt, aki a François Hollande-féle, drámaian sikertelen szocialista kormányzat felsőoktatási miniszterének, Geneviève Fioraso-nak a helyére került a francia parlamentbe 2012-ben. De a mai francia (és nyugodtan hozzátehetjük európai) divatnak megfelelően Véran csak addig volt szocialista, amíg pártja hatalomban volt. A szocialisták 2017-es csúfos bukását követően, amikor érdekei és hatalmi vágyai úgy kívánták, habozás nélkül átlépett Macron LREM nevű pártjába, sőt, a szétesett szocialista párt romjain Isère megyében, amint arra lehetősége nyílott, megalakította az LREM frakcióját is.
Úgy látszik, hogy az árulás Macron köreiben jól kifizetődő üzlet, és igazi jutalom jár érte, jelen esetben egy miniszteri szék. Sokan felróják neki, hogy szocialista politikusként aktívan részt vett abban az ultraliberális "egészségügyi reformban", amelynek során a francia kórházakat súlyos megszorító intézkedésekkel szabályozták, szisztematikusan leépítették. A felkészületlenség és a rossz döntések mellett talán ez is az egyik oka annak, hogy a koronavírus járvány súlyos helyzetbe sodorta Franciaországot, több mint 26 ezer ember halt meg. Az elkövetett hibákról például itt írtunk részletesen.
A 42 éves, migráns hátterű politikus 11 éven keresztül Grenoble városában volt munkaügyi és oktatási tanácsadó, ott, ahol Véran neurológusként dolgozott, és mellette a szocialista párt akkori parlamenti képviselőjének is a helyettese volt. (A Tewfik arab keresztnév, jelentése: Isten segítője.) Derbal-ra aztán a komoly politikai ambíciókkal rendelkező neurológus is felfigyelt, és 2017-ben parlamenti asszisztenseként maga mellé vette, de Debral közvetlenül részt vett Véran más akcióiban is, mint amilyen például a "Tremplin" volt, amely a Grenoble-i hátrányos helyzetű, migráns hátterű fiatalok és a helyi vállalkozók, befektetők közötti kapcsolat kiépítését tűzte ki célul. Tewfik Derbal voltaképpen bevándorlásügyi szakértőként dolgozott.
A koronavírusra teljesen felkészületlen Franciaországban akkor már tombolt a járvány, megteltek a kórházak, és mindenütt általános volt a hiány védelmi felszerelésben, különösen a maszkok számítottak hiánycikknek. Ilyen viszonyok között, március 16-án egy rendkívül furcsa levelezés kezdődött a Twitteren. A különféle álnevek futó levelezésben valaki (nevezzük „Üzletembernek") arról írt, hogy "több millió FFP2 maszkkal és orvosi berendezéssel rendelkezik", és "elég gyorsan képes a szállításra is". Az "Üzletember" később Olivier Véran miniszter részére is küldött egy közvetlen üzenetet: "Felhívom a figyelmét arra, hogy több millió, az európai normáknak is megfelelő FFP2 maszkkal rendelkezem. Állok rendelkezésére, hogy megbeszéljem ezt vagy önnel, vagy valakivel a minisztériumából."
Az üzenetre, a feladó egyik követőjétől, aki magát később Tewfik Derbal "unokaöccseként" azonosította, pillanatok alatt meg is érkezik a döbbenetes válasz: "Tudok egy kapcsolatot Olivier Véran-hoz. Mi az üzlet lényege?" Válasz: "FFP2 maszkjaim vannak, Kínából, európai megfelelőségi tanúsítvánnyal. Minimum egymillió darab." Fél órával később Derbal "unokaöccse" újabb üzenetet küld Twitter-fiókjáról: "Hívd fel ezt a számot. Olivier Véran egyik munkatársáé. Oldjátok meg együtt." Az üzenethez Tewfik Derbal LinkedIn profilját is csatolta, amely arról tanúskodik, hogy Derbal Véran "munkatársa". Az "Üzletember" később bizalmas üzenetváltásokba csap át, és azt írja, hogy "ha Véran elég gyors, 5 nappal azelőtt leszállítom a maszkokat, hogy a járvány a tetőfokára érne." Majd hozzáteszi még, hogy "biztos lehetsz abban, hogy meghálálom majd". Erre is érkezik a - később majd látjuk, szemforgató - válasz, még pedig az, hogy "nem tartozol semmivel, az egészség most mindennél fontosabb, ha ezzel életeket menthetünk, ezért nem jár jutalom".
A szóban forgó import-export vállalat még aznap délután közvetlen, személyes üzenetet küldött Tewfik Derbal-nak :"Ahogy megállapodtunk, küldöm az FFP2 maszkokra adott ajánlatunkat. Kínai partnerünk egyike azon kevés vállalatnak, amely behozhatja áruját, mivel megfelel minden egészségügyi normának." Derbal visszaigazolta az üzenetet, majd hozzáteszi, hogy „kapcsolatban állok azzal, aki a járványügyi helyzetet kezeli a minisztériumban", illetve mellékesen megjegyzi még azt is, hogy „tudni akarom, hogy önöknél mi a gyakorlat a közvetítőkre vonatkozóan", azaz egyértelmű, hogy Derbal közvetítői díjat akart. Itt már szó sincs egészségről, meg életmentésről és a többi álszolidáris hazugságról.
Ezt támasztják alá a március 16. és 17-e fordulóján lezajlott üzenetváltások is. Derbal így ír a cégnek egyik hajnali üzenetében: "Tájékoztatom önöket, hogy a hatóságokat érdekli az ajánlat", azaz a francia államot, az egészségügyi minisztériumot érdeklik az FFP2-es maszkok. De még mindig nem vagyunk Derbal lényegi kérdésénél, az csak ezután jön: "együttműködésünk érvényesítése céljából csatolok önöknek egy, a közvetítő díjról szóló mellékletet. Önöknek csak be kell írni az engem illető megbízási díjat (százalékos formában), amit alá kell írni és csatolni a szerződéshez."
Derbal két százalékot - azaz rengeteg pénzt - kér minden egyes maszk után. A maszkok szállítására szerződő vállalat vezetőjét meglepetésként érte Derbal "kérése", különösen a maszkonkénti 2%-os sikerdíj, mert ez, ahogy írta, „2.60 euróról 2.66-ra emelné a maszkok árát". Ezután arra tesz javaslatot, hogy inkább „maszkonként 2 eurocentben" állapodjanak meg, de Derbal nem enged. Az egykori grenoble-i munkaügyi tanácsadó keményen fogalmaz, sőt követelőzik, végül azt írja, hogy "én így működöm", azaz vagy megkapja a 2%-ot, vagy nincs üzlet. Nemhogy egészség, meg élet védelme, hanem már fenyegetőzik a miniszter jobbkeze: bár Franciaországban ekkor nincs elég maszk, ez nem érdekli - ha nem kap pénzt, nem kell a maszk sem.
A vállalat vezetője utolsó érvként megírja Derbal-nak, hogy egy 10 milliós állami rendelésnél már az ő, maszkonkénti 2 eurocentes ajánlata is 200 ezer eurós hasznot hozna Derbal-nak, ami mindenkinek elfogadható kellene, hogy legyen, viszont a maszkonkénti 2%-os ajánlat csak "bonyolítaná a helyzetet és megemelné a végső árat". Ezek után Tewfik Derbal hajlandó engedni, de csak egy egészen kicsit, és ahhoz változatlanul ragaszkodik, hogy a sikerdíját %-ban rögzítsék. Így is történik.
A Mediapart birtokában levő 5 oldalas szerződésből egyértelműen kiderült, hogy a közvetítő sikerdíját 1.8 %-ban rögzítették, továbbá azt is rögzítették, hogy "Tewfik Derbal úr megfelelő kompetenciákkal és kapcsolati hálóval" rendelkezik az ügy lebonyolításához. Végül - feltehetően Tewfik Derbal mohósága miatt - nem lett az üzletből semmi. Politikailag ettől függetlenül nehezen védhető a botrány.
A Le Point hetilap szerint egy olyan ügyről van szó, amely könnyen Olivier Véran egészségügyi miniszter politikai jövőjét veszélyeztetheti. Ráadásul Tewfik Derbal márciusban már Emilie Chalas LREM (Macron kormányzó pártja) párti képviselő asszony munkatársa volt, akinek a Mediapart cikke után elismerte a csaló ajánlattételre vonatkozó információkat.
Derbal azóta lemondott parlamenti asszisztensi tisztségéről, legalábbis ezt erősítette meg Emilie Chalas közleménye, amelyben a képviselő asszony azt bizonygatta, hogy ő „nem tudott semmiről", és a „lehető legnagyobb szigorral elítéli Tewfik magatartását".
A "La Dauphiné libéré" regionális napilap megkeresésére Olivier Véran minden felelősséget elhárított és visszautasított. „Az első hetekben a minisztérium több száz ajánlatot kapott, minden elképzelhető csatornán keresztül. Olyan mértékben, hogy a válságcsoportnak külön vizsgálócsoportot kellett létrehoznia az ajánlatok kivizsgálására. Sajnos ezeknek az ajánlatoknak a legnagyobb része csalásnak minősült. Feltételezem, hogy ez igaz Tewfik Derbal ajánlatára is, hiszen nem lett semmilyen folytatása az ajánlatának".
Nyilván az a leglényegesebb kérdés: Tewfik Derbal üzleteléséről valóban nem tudott az egészségügyi miniszter? És a többszázezer eurós, tervezett sikerdíj csak Derbal-nak kellett, vagy valaki mással is meg kellett volna osztania?