2020. április 27-én az esti órákban Párizs egyik, főleg migránsok lakta elővárosában, Colombes-ban Youssef T. nagy sebességgel, szándékosan motoros járőrökbe hajtott. Az elütött két rendőr közül az egyik életveszélyes sérüléseket szenvedett, mesterséges kómában tartották napokig.
Másnap a terrorizmus elleni harcra szakosodott ügyészség vette át az ügyet, és terrorista cselekmény gyanújával indított nyomozást a magát Palesztina felszabadításáért küzdőként azonosító, az Iszlám Állammal nyíltan szimpatizáns Youssef T. ellen. Az Origo az ügyről részletesen is beszámolt.
Éric Delbecque biztonságpolitikai szakértő szerint többek között Youssef T. esete bizonyítja azt, hogy
a franciaországi kijárási korlátozások mindenféle szélsőséges ideológia és politika térnyerésének kedveznek,
a szélsőbaloldali anarchista ideológiáktól a radikális iszlám ideológiákon át egészen a terrorizmusig. A támadások célkeresztjében nem egy esetben maguk a rendfenntartó szervek állnak, ahogy az a migránsok lakta külvárosi lakónegyedek több napig tartó lázadása során is egyértelműen megnyilvánult.
Franciaországban a kormányzat hibát hibára halmozott a járványügyi harc során, több mint 40 nappal az első koronavírusos beteg megjelenése után hozta meg az első érdemi korlátozást (Magyarország például a 7. nap után), az egészségügyi rendszer összeomlott, vonattal kellett az ország egyik végéből a másikba hurcolni a súlyos betegeket. A járvány kezelésének kudarca mögött, az alapvetően balliberális Macron-kormány szokásos tehetetlensége mellett a világhírű francia filozófus-esszéíró, Éric Zemmour szerint valójában egy ország hanyatlása húzódott meg.
Nem véletlen tehát, hogy a szélsőséges csoportok - amelyek gyűlölik saját országukat, Franciaországot - a rendőrségben a kormányzatot és intézkedéseinek végrehajtóját látják, ezért azt támadják. Ők azok ugyanis, akik, ahogy Delbecque fogalmaz, a közbiztonság „frontvonalában” vannak, és április 16. óta összesen 11 millió olyan ellenőrzést végeztek, amely a korlátozások betartását szolgálták. Míg a koronavírus miatti helyzetben olyan személyeket is ellenőriztek, akiket korábban soha sem, és akik egyébként jogkövető magatartást tanúsítanak, teljesen más a helyzet a külvárosokban, a migránsok lakta övezetekben, ahol az elégedetlenség és a lázadás alapvetően nem a kijárási korlátozások miatt következett be,
hanem amiatt, hogy a korlátozások miatt súlyos zavar keletkezett a kábítószer-kereskedelem és fogyasztás területén,
teszi hozzá Delbecque. A korlátozó intézkedések ugyanis nemcsak a legális gazdaságban okoznak mérhetetlen károkat, hanem a bűnszervezetek életében is, hiszen az ő tevékenységük is lelassult, illegális ellátási láncaik súlyos nehézségekkel néznek szembe. Hogy ezek a külvárosi kerületek, migránsgettók mennyire nem képezik Franciaország részét, az is mutatja, hogy a rendfenntartó erők intézkedései más negyedekben, városrészekben általános pozitív megítélés alá esnek.
Más kérdés, hogy Laurent Nunez államtitkár, a szocialista politikus és belügyminiszter, Christophe Castaner helyettese azt tanácsolta a rendőreinek, hogy ne ellenőrizzenek inkább a no-go zónákban (hivatalosan 150 ilyen terület van Franciaországban). Úgysem tudják végrehajtani a migránsnegyedekben az ellenőrzést, ezért inkább az államtitkár javaslata szerint a törvénytisztelő állampolgárokat felügyeljék, betartják-e a kijárási tilalmat.
Delbecque szerint a francia csendőrség „Jelen vagyunk” akciója külön irritálta az elővárosok lakóit. Ez az érdekes és nagyon pozitív dolgokat felszínre hozó intézkedéssorozat egészen más színben tünteti fel a rendfenntartó erőket. A rendfenntartók ugyanis
a lehető legnagyobb törődéssel kezelik az állampolgárokat, kezdve a legelesettebbekkel és a legidősebbekkel, segítenek nekik a bevásárlást megszervezni, maszkokat visznek nekik
- írja Delbecque, majd kiemeli, hogy ezzel a rendfenntartók szerepet váltanak, és „ellenőrző” szerepük helyett a segítő szándék és pozitív kép erősödik föl a lakosság körében. Meglepő módon ez kifejezetten hergelte a rendőröket gyűlölő no-go zónák lakóit, feltehetően nem örültek, hogy a társadalom jobban elfogadja a rendfenntartókat.
A kijárási korlátozások és a terrorizmus felerősödésével összefüggésben egyébként az elemző álláspontja egyértelmű:
Hiba lenne azt gondolni, hogy a kijárási korlátozások csökkentenék a terrorista merényletek kockázatát
- mondja Franciaország egyik legismertebb biztonságpolitikai szakértője, majd hozzáteszi, hogy
az erőszakos akciók lehetősége különösen fenyegetővé válik, ha arra a szalafista (szélsőséges iszlám) tanításra gondolunk, amely szerint a koronavírus Isten büntetése, és amelyhez egy különösen szigorú, szalafista vallásos gyakorlattal kell közeledni.
Ez a tétel fölerősítheti a radikális iszlám közösségeket szerte a világon, sőt, egyeseket (mint ahogy azt például a rendőrökbe szándékosan belehajtó Youssef T. esete is mutatja) konkrét erőszakos cselekmények elkövetésére sarkallhat.
A radikális iszlám hívei kihasználják, hogy a társadalom egészét, ide értve a rendfenntartó szerveket is, leköti a koronavírus elleni küzdelem, ezért aztán nyugodtan szervezkedhetnek. Ugyanerről a nyugtalanító jelenségről beszél Bernard Rougier, az Arab és Keleti Tanulmányok (Ceao) igazgatója is, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a muszlimok pár napja elkezdődött nagyböjti időszaka, a ramadán is felerősítheti egyes radikális iszlám csoportok aktivitását.