Olaszország: egy sikertelen védekezés drámai mérlege

Vágólapra másolva!

Olaszország volt az első európai ország, ahol kezelhetetlenül terjedt tovább szinte egyik napról a másikra a koronavírus. Az egészségügyi rendszer nem bírta a terhelést, a Giuseppe Conte vezette baloldali kormány pedig rendre elkésett a megfelelő járványügyi intézkedések meghozatalával. Ezek együttes következménye a járvány drámai mérlege: több mint 225 ezer fertőzött és 32 ezernél is több halott a kedd reggeli adatok szerint. Több hónapos kilátástalan harc után úgy tűnik, hogy Olaszország lassan kilábal a járványból, és hamarosan újraindulhat az élet. A Conte-kormányra azonban még kínos pillanatok várnak.

Szalma György

Vágólapra másolva!

Olaszország koronavírus Salvini

Noha Olaszországban már az élet újraindítását tervezik, nyáron pedig már a turistákat is várják, azzal is sokat foglalkoznak az emberek, hogy a járványügyi védekezés során milyen hibákat követett el az országot irányító baloldali koalíció. A hibás és megkésett kormányzati intézkedések mellett azt sem felejtik el az olaszok, hogy az Európai Unió teljesen magára hagyta őket a problémákkal. Semmilyen segítséget nem kaptak. Az emberek úgy érzik, hogy a legnehezebb időszakban inkább Kína és Oroszország segített, Brüsszel nem.

A járványügyi helyzet eddigi mérlege szerint Olaszországban 225 435 regisztrált koronavírusos esetet tartanak nyilván, és összesen 31 908-an haltak meg a fertőzés miatt.

Március végén, a járvány intenzív terjedése közepette, elárasztották az internetet az olyan képek, amiken az Európai Unióban csalódott olaszok leveszik az uniós zászlókat a közterekről és a közintézményekről. A kék lobogó helyére kínai vagy orosz zászló került, ezzel a gesztussal tették egyértelművé, hogy kinek hálásak a bajban nyújtott segítségért. Megtörtént az is néhány helyen, hogy elégették az uniós zászlót.

Hogy ezek nem csupán elszigetelt esetek voltak, hanem a társadalom többségének a véleményét jelenítették meg, azt a Termometro Politico által készített felmérés is alátámasztotta. Áprilisi felmérésük szerint az olaszok több mint fele elhagyná az Európai Uniót vagy az eurozónát, 40 százalékuk pedig mindegyiket. A felmérés megerősítette az egy hónappal korábbi kutatás eredményét, mely szerint az olaszok 70 százaléka nem bízik az EU-ban.

A bizalomvesztést tovább növelte az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen beismerése is, miszerint Brüsszel hibázott a vírus kezelésében. A V4NA nemzetközi hírügynökség összeállítása szerint az uniós egészségügyi hivatal hetekig nem fogta fel, mennyire veszélyes a koronavírus-járvány. Tagadta azt is, hogy emberről emberre terjedhet. Mindezt akkor, amikor Olaszországban már megvolt az első fertőzött, Franciaországban pedig meghalt egy 80 éves beteg.

Jean-Claude Juncker és Ursula von der Leyen Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

A közvélemény-kutatások eredményei bármennyire is szomorúak a közösség jövőjére nézve, érthetőek az olasz helyzet ismeretében. Olaszország ugyanis a gazdasági összeroppanás határán áll. A rengeteget hibázó baloldali kormány maga is elismerte, hogy nem kizárt annak az esélye, hogy éhséglázadások törhetnek ki a szegényebb régiókban.

Tény: az olasz gazdaság tulajdonképpen harminc éve stagnál, ezt a koronavírus-járvány gazdaságra gyakorolt hatása pedig csak tovább fokozta. A Conte-kormány rossz döntései pedig csak rontanak a helyzeten.

A gazdaság kilátástalan helyzete, az illegális migráció miatt kialakult társadalmi feszültség önmagában is súlyos problémát okozott eddig az országnak. A járvány megjelenése tulajdonképpen csak az utolsó lökést jelentette ahhoz, hogy Olaszország belezuhanjon abba a verembe, amelynek a széléig éppen a Conte-kormány vezette el az országot.

Persze a járvány nemcsak az olasz gazdaságot és a társadalom tűrőképességét tette próbára, az egészségügy krónikus problémái is azonnal megmutatkoztak, amint terjedni kezdett a koronavírus az országban. Nem véletlen, hogy a járvány fertőző gócaivá éppen a kórházak váltak, amelyekre normális esetben menedékként tekintenek az emberek. Március végére már háromezer egészségügyi dolgozó fertőződött meg Olaszországban, az idő múlásával pedig egyre rosszabb lett a helyzet.

Az egészségügy túlterhelése már a járványhelyzet elején súlyos gondokat okozott, egyszerűen nem volt elég ágy a betegeknek. Az egész világ megdöbbenve figyelte azokat a képeket, amiket egy bergamói kórházban készítettek március végén. Mindenhol betegek feküdtek a káoszba fulladt kórházban. Mindez talán Olaszország leggazdagabb tartományában. Ilyen tragédiákhoz vezetett az olasz késlekedés, a rossz felkészülés a járványra.

Az egészségügy túlterheltsége minden fronton nehézségeket okozott Olaszországban. A Conte-kormány a járvány megjelenése után azonnal rengeteg tesztet végeztetett, ez azonban nem segítette a járvány megfékezésében. A rendelkezésre álló kapacitás szűkössége miatt ugyanis a laboratóriumok gyorsan túlterheltté váltak, ezért az eredményeket egyre később kapták meg az orvosok.

Conte vezetési képességeit kiválóan mutatja az, hogy a járvány kitörése után nem sokkal, február 24-én az egyik észak-olasz kórházat hibáztatta amiatt, hogy nem tartotta be az adott esetekre vonatkozó orvosi protokollt, s szerinte emiatt alakult ki két fertőzési góc. Krízishelyzetben azokat okolni, akik a frontvonalban harcolnak, nem vált ki rokonszenvet a társadalom részéről. A bűnbakkeresés és a felelősségáthárítás baloldali hagyományait azonban Olaszországban éppúgy ápolják, mint Magyarországon.

A Conte-kormány azonban nem csak a kórházakkal és az egészségügyi dolgozókkal került szembe. Február 23-án több szakszervezet is jelezte, hogy sztrájkra készülnek. A bejelentést pedig tettek követték.

Giuseppe Conte Forrás: AFP/NurPhoto/Nicolas Economou

Február 24-én több vállalatnál sztrájkba léptek a dolgozók, mivel úgy ítélték meg, hogy nem a létfontosságú területeken dolgoznak, és a koronavírus-fertőzés elleni óvintézkedések értelmében egységeikben fel lehetne függeszteni a munkát. A szakszervezetek szerint a baloldali, tehát a hagyományai alapján éppen a munkások, a kétkezi munkából élők érdekeit védő kormány ezúttal a gyáriparosok nyomásának engedett, amikor olyan gyárakban is lehetővé tette a munka folytatását, amelyek nem végeznek nélkülözhetetlen munkát. A szakszervezetek hangsúlyozták, hogy a dolgozók nem kaptak szájmaszkot, védőkesztyűt, és nem biztosították a legalább egyméteres távolságtartást sem.

A munkavállalói hangulatnak az sem tett jót, hogy Rómában koronavírus-fertőzésben halt meg egy telefonos ügyfélszolgálat egyik munkatársa, aki közösségi oldalán éppen az egészségre veszélyes munkakörülményekre hívta fel a figyelmet. Bejegyzésében arra panaszkodott, hogy túl szűk helyen, túl közel kollégáihoz, a fülhallgatók és mikrofonok fertőtlenítése nélkül kellett dolgoznia.

Az emberek úgy érezték, hogy a kormány nem akarja őket megvédeni a fertőzéstől, az egyszerű dolgozók pedig feláldozhatóak, amennyiben a vállalatok érdekei ezt megkívánják.

A munkabeszüntetésekről szóló viták éppen akkor zajlottak, amikor Olaszországban tömegesen jelentkeztek az új fertőzöttek, és két észak-olasz tartomány karanténba zárásáról döntöttek. A fertőzés gyors terjedése után egyértelművé vált: sokan elkerülhették volna a fertőzést, ha nem kényszerülnek arra, hogy munkába menjenek.

A baloldali kormány tehát nem tudott sikereket felmutatni a járvány elleni küzdelemben, az illegális migráció támogatásában azonban már sokkal inkább. Az olasz vezetés egy hónapon belül már másodjára kezd neki annak a tervnek a végrehajtásához, hogy illegális bevándorlókat menekültstátuszhoz juttasson. Az úgynevezett „ius Covid" a járványhelyzetre hivatkozva adna feltétel nélküli letelepedési és munkalehetőséget az Olaszországban élő migránsoknak.

Az időzítés ebben az esetben is katasztrofális volt. A migránsok tömeges befogadását éppen akkor tűzte napirendre a kormány május elején, amikor egy szenegáli migráns brutálisan megerőszakolt egy 48 éves olasz ápolónőt, aki nem mellesleg a vírus elleni védekezés frontvonalában dolgozott. Az eset nem tette különösebben rokonszenvessé a kormány migránsbarát politikáját.

Az olasz kormányt minden jel szerint valami különös szimpátia fűzi a bűnözőkhöz. Az illegális határsértők beengedését megelőzően ugyanis az igazságügyi minisztérium engedélyezte a túlzsúfolt büntetés-végrehajtási intézetek részleges kiürítését. Egészségügyi óvintézkedésre hivatkozva beteg rabokat helyeztek házi őrizetbe, köztük 376 súlyos bűncselekményekért elítélt maffiózót is.

Az olasz igazságszolgáltatás képviselői közben a járványügyi vészhelyzetben sem hagyták abba a politikai alapú hadjáratot. Matteo Salvinit vádolták meg súlyos bűncselekmény elkövetésével. Néhány hete a bevándorlásellenes Liga vezetője a közösségi médiában adta hírül, hogy akár 15 év börtönt is kaphat azért, mert még belügyminiszterként 4 napra feltartóztatott (azaz nem engedett kikötni) egy migránsokkal teli illegális Soros-hajót, és ezt az ügyészség furcsa módon emberrablásként értékeli.

Salvini azonban ellentámadásra készül. A június 2-i nemzeti ünnepen Olaszország közös újraindulásáért hirdetett utcai megmozdulást. Bár az óvintézkedések valószínűleg még érvényben lesznek, a megmozdulás különösebb gond nélkül megtartható. A válsághelyzetben hatalmasakat hibázó baloldali kormánnyal szemben egyre nagyobb az ellenszenv. Egyre több olasz ébred rá arra, hogy az országnak olyan vezetőre van szüksége, aki képes gyors és hatékony döntéseket hozni kiélezett helyzetekben is.