A tüntetést és a „miniállam” létrehozását a már unalomig ismert szlogenekkel igyekeztek igazolni: szerepelt az az állítás, hogy a rendőrség csak árt a közbiztonságnak, tehát meg kell szüntetni. A bentiek meg voltak győződve arról, hogy képesek egy igazságosabb, egyenlőbb társadalmat létrehozni. De olyan követelés is szerepelt a lajstromban, hogy az összes marihuánabirtoklásért elítélt bűnözőt engedjék szabadon.
Június 11-én Donald Trump azt világossá tette, hogy a kialakult helyzet Seattle központjában tűrhetetlen, és szövetségi csapatok beavatkozását helyezte kilátásba. Másnap a város demokrata párti polgármestere, Jenny Durkan ezt meglehetősen faragatlan módon visszautasította, és közölte, hogy az elnök javaslata a törvényes rend helyreállítására illegális. Durkan a tüntetéssorozatot a „szeretet nyarának” nevezte.
Rövid történelme során a rendőrmentes övezet több névváltoztatáson is átment. Kezdetben a „Free Cap Hill” volt a helyi tüntetők kedvence, de ez azután gyorsan feledésbe merült és rövid ideig Capitol Hill Autonóm Zóna (CHAZ) néven futott, de június 14-től már a Capitol Hill Occupied Protest (CHOP) azaz a Capitol Hill Megszállt Tüntetés elnevezés számított „hivatalosnak”.
A rendfenntartás kérdése a rendőrség kiszorítása után a csopisztániak szája íze szerint oldódott meg: az Antifához tartozó Puget Sound John Brown Gun Club fegyveresei látták el a rendőri feladatokat. A „határvédelem” terén is sokat fejlődtek egy hét alatt, a barikádokat június 14-én már fegyveres „határőrök” biztosították. Viszont a fehérek szabadon látogathatták az új országot, feltéve, hogy tíz dollárt fizettek az első feketének, akit megláttak. Az egyik látogató sátrából elloptak egy laptopot, amire a csopisztáni közvélemény úgy reagált, hogy ez „előre nem tervezett adományozás volt.”
Június 17-én a városi rendőrfőnök azt nyilatkozta, hogy az a tény, hogy nem mennek ki 911-es segélyhívásokhoz a CHOP területére, nem azt jelenti, hogy a városnak vannak rendőrmentes részei. Előző nap is állítólag „távolról figyelemmel követték az eseményeket”, miután az egyik helyi vállalkozó 19-szer hívta a 911-et, hogy bejelentse, megtámadták az autós üzletét. A rendőrfőnök ekkor még meg volt győződve arról, hogy sürgős esetben be tudnak menni a CHOP területére. Pedig eddigre már több üzlet végleg bezárt, és a csopisztániak nyíltan mutogatták a lőfegyvereiket és késeiket. Tárgyalások folytak a város és a CHOP között azzal kapcsolatban, hogyan térhetnének vissza a városi szervek a tüntetők által autonómnak kikiáltott területre.
Június 18-án a városvezetés és a CHOP megegyezett arról, hogy a „miniállam” területén lévő egyik utcát újra megnyissák a forgalomnak. A város ezért cserébe a csopisztániak által emelt ideiglenes barikádok helyére betontömböket telepített. Miután ez megtörtént, a miniállam polgárai ismét lezárták a megállapodás tárgyát képező utcát. Mindez nem tántorította el Durkan csapatát a tárgyalások folytatásától.
Június 20-án egy ember megsérült és egy életét vesztette CHOP-ban, amikor lövöldözés tört ki. A rendőrség szeretett volna a helyszínre menni, de az elszánt csopisztániak ebben meggátolták őket. Pedig Seattle városi tanácsa, mely az egész USA leghaladárabb városi testülete, ellenszavazat nélkül megtiltotta a rendőrségnek a szorítófogások, könnygáz és paprika spray használatát.
Június 22-én újabb lövöldözés volt CHOP területén. Az egyre gyakoribb erőszak miatt a város polgármestere bejelentette, hogy békés párbeszéd útján fel kívánja számolni a „miniállamot”. Közölte viszont, hogy nem kíván megjelölni semmilyen határidőt. CHOP polgárai a lövöldözéseket követő napokban némileg csendesebbek voltak, de eszük ágában sem volt feladni a „függetlenségüket”. Seattle-i újságírók kérdésére „Billie”, egy büszke csopisztáni elmondta, hogy szerinte teljes a biztonság, mivel a lövöldözéseknek semmi közük sem volt a tüntetéshez. Társai között azért voltak már olyanok, aki úgy döntöttek, napnyugta után többet nem viszik be a gyermekeiket a „miniállam” területére.
Június 25-én több mint egy tucat seattle-i üzlet beperelte a várost, mert a városvezetés továbbra is tűrte a CHOP-ot, és ezzel a veszélyessé tették a cégek környékét. Több munkavállaló és helyi lakos is csatlakozott a keresethez.
Június 28-án pedig a csopisztániak végzetes hibát követtek el, ugyanis a Black Lives Matter zászlaja alatt tüntetést szerveztek a velük mindaddig szimpatizáló polgármester háza elé. A felbőszült Jenny Durkan veszélyesnek és felelőtlennek nevezte azt, hogy a tüntetők elmentek az otthonához. Szerinte ezzel veszélybe sodorták az ő és családja biztonságát. A hölgy lakhelye egyébként titkos volt, a tüntetőket vélhetően a városi tanács egyik tagja, Kshama Sawant vezette oda. Durkan polgármester a tanácstag azonnali felfüggesztését követelte. Sawant ennek ellenére hivatalában maradt.
Június 29-én a CHOP biztonsági szervei agyonlőttek egy tizenhat éves fekete srácot és tizennégy éves barátját súlyosan megsebesítették. A fiatalokat csopisztáni civilek juttatták el kórházba. A rendőrség parancsnoka, Carmen Best elpanaszolta, hogy a tüntetők nem tették lehetővé, hogy veszélyhívásra kimenjenek. Véleménye szerint ekkor már senki sem volt biztonságban a CHOP-on belül. Az ezt megelőző napokban több kísérlet is történt arra, hogy felszámolják a CHOP-ot körülvevő barikádokat, azonban a CHOP-i polgárok ezt minden alkalommal megakadályozták.
Június 30. éjszaka és július 1. hajnalban felgyorsultak az események. Ahogy leszállt az éj, nehézzé vált bárki számára bejutni a CHOP területére. A miniállam „biztonsági szolgálata” a barikádokat és az úttorlaszokat több helyen megerősítette. Hajnalban Jenny Durkan aláírta a rendeletet, mely törvénytelennek nyilvánította a tüntetést. A rendőrség közvetlenül ez után, helyi idő szerint hajnali 5 órakor kezdett oszlatni. A művelet igen rövid időt vett igénybe és nem ütközött ellenállásba, a CHOP-i biztonsági erők mintha elpárologtak volna. Összesen 31 letartóztatás történt.
Így ért tehát véget a Black Lives Matter erőszakhullám eddigi legabszurdabb fejezete. Azt még nem lehet tudni, hogy ez az anarchista, marxista kísérlet mekkora anyagi kárt okozott a városnak és polgárainak, de Minneapolis városának, ahol George Floyd meghalt, a lázongás félmilliárd dollárjába került, nem lepődünk meg, ha Seattle is hasonló károkat szenvedett. Bár volt kísérlet arra, hogy az USA más városaiban, így Portlandben, Nashville-ben vagy pont Washington DC-ben hasonló „autonóm zónákat” hozzanak létre, az anarchisták mindezidáig nem jártak sikerrel. A CHOP szánalmas bukását látva talán bízhatunk benne, hogy nem is fognak a jövőben sem.
Szerző: Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ elemzője.