Kifütyülték és megalázták a Trónok harca világhírű íróját, mert tisztelettel beszélt két, évtizedekkel korábban meghalt fehér íróról

Game of Thrones Season 8, Episode 5

Kifütyülték George R.R. Martin világhírű írót, a Trónok harca szerzőjét, a sci-fi irodalom nagydíja, a Hugo-díj átadásán. Ugyanis beszédében H.P. Lovercraft-ra és John W. Campbell-re hivatkozott, de fekete írókra nem. H.P. Lovecraft amerikai sci-fi és horror-regényíró volt, aki többek között megihlette a Metallica nevű rockzenekart is. John W. Campbell szintén sikeres amerikai sci-fi író volt. Mindkettejük művészetét irodalmi szintűnek tartják. Igaz, mindkettejük hibája, hogy - fehérek.

A nyugati világban rohamléptekkel terjedő szélsőbaloldali őrület ezúttal nem kímélte George R.R. Martin írót sem. Közismert, hogy a „Trónok harca” című, példátlan sikerű filmsorozathoz Martin nagysikerű fantasy regénysorozata, „A Tűz és a jég dala” szolgáltatta az alapot.

George R.R. Martin a legjobb sci-fi és fantasy íróknak járó Hugo-díj idei házigazdájaként került a radikális baloldal kereszttűzébe.

A világhírű író azt a hibát követte el, hogy két olyan meghatározó amerikai szerzőt (H.P Lovercraft-ról és John W. Campbell-ről van szó) idézett a nyertesek konferálására során, akiket a szélsőbaloldali mozgalom a fehér felsőbbrendűség eszmeiségével hoz összefüggésbe. Az egyik, a harmincas évek végén meghalt H.P. Lovercraft nemcsak íróként, hanem Edgar Allan Poe nyomdokain költőként is maradandót hozott létre, többek között megteremtette Cthulhu mítoszát (magyarul „Cthulhu hívása” címen jelent meg H.P. Lovercraft klasszikus történeteinek gyűjteménye, a mítoszból a Metallica zenekar dalt írt, az írót pedig Robert Bloch, a Psycho írója és Stephen King is megkerülhetetlen elődjének tartja). A másik említett író, John W. Campbell iránti tiszteletből pedig 1973-ban (halálát követően) irodalmi díjat alapítottak, nevét a modern sci-fi irodalom alapítójaként tartják nyilván mind a mai napig, miközben a főként a világűrben játszódó úgynevezett űropera-regényműfaj létrehozásához is kötik.

George R. R. Martin 2019. szeptember 22-én a 71. Emmy-díjátadón. Akkor a legjobb drámai sorozat a Trónok harca lett. Forrás: AFP/2019 Getty Images/Frazer Harrison

De hiába van szó nagyhatású irodalmárokról, akik az ünnepségen visszamenőlegesen kapták meg a sci-fi irodalom legnagyobb díját, a Hugo Awards-ot, a szélsőbaloldaliak a fehér felsőbbrendűség ideológiájához kapcsolják őket, ezért is támadták meg a Trónok harca szerzőjét azzal, hogy

beszédében túl sok időt foglalkozott a két szerzővel és ezzel szerintük valójában politikai állásfoglalást tett.

Miközben a Hugo-díj zsűrije kínosan ügyelt arra, hogy az idei díjazottak megfelelően „diverzifikáltak” legyenek, és például a „legjobb regény” elismeréssel díjazott könyvek szerzői között kizárólag nők szerepeltek, sőt, George R.R Martin beszédében többször is hivatkozott azokra a díjazottokra, akik mint „nem fehérek” kaptak elismerést, így például a fiatal kínai-amerikai Rebecca F. Kuang-ra, aki Amerikába emigrált kínai szülőktől származik, vagy a FIYAH névre hallgató, kizárólag az afrikai diaszpórából származó írók által írt és szerkesztett irodalmi magazinra,

a két amerikai fehér íróra történő szeretettel teli hivatkozás miatt a szélsőbaloldali mozgalom a rasszizmus súlyos vádjával illette az írót.

Richard Gasden liberális mozgalmár, aki LGBT+ színekben többször is hiába indult a brit parlamenti választásokon, Twitter fiókján George R.R. Martin-t többek között régimódi konzervatívnak nevezi, és úgy vélte, hogy a „Trónok harca” írójának a beszéde politikai állásfoglalás volt. George R.R. Martin, aki a díjazottak nevét a szokásoknak megfelelően csak a borítékok kinyitása után ismerte meg, a folyamatos támadások miatt végül is bocsánatot kért. Egészen pontosan: arra kényszerítették, hogy bocsánatot kérjen.

Az újabb szélsőbaloldali provokáció után a Les Valeurs Actuelles francia konzervatív hetilap cikket írt. Ezt követően számos hozzászólás született, többen azt írták, hogy

az ilyen (ultraliberális) provokációt nem kell figyelembe venni,

mások egyszerűen csak úgy vélték, hogy

egy őrült korban élünk.

Többen arra utaltak, hogy a művészeket az általuk teremtett értékek alapján kellene megítélni, és ezen alapon egyáltalán nem lehet gond például, hogy a nagy jazz előadók körében kevésbé hallani fehér vagy ázsiai művészek nevét.