A Stockholmhoz közeli Linköpingben 2004-ben egy nyolcéves fiút, és egy 56 éves nőt szurkáltak halálra, de az ügyet az évekig tartó és kiterjedt nyomozás ellenére sem sikerült felgöngyölíteni, mert nem volt semmiféle kimutatható kapcsolat a tettes és véletlenszerűen kiválasztott áldozatai között.
A rendőrség 7000 embert hallgatott ki, 5000 emberen végzett DNS-vizsgálatot és 40 ezer oldalnyi vizsgálati anyagot állított össze.
Ehhez fogható nyomozás nem folyt Svédországban Olof Palme miniszterelnök 1986-os meggyilkolása óta.
Az elkövetőt annak ellenére sem találták meg, hogy a helyszínen hagyta a véres kést, a sapkáját (rajta a hajszálaival) és az ujjlenyomatát is. A DNS-vizsgálat nem hozott semmiféle eredményt, mert a tettes örökítőanyaga nem szerepelt egyetlen nyilvántartásban sem.
Az áttörést végül az hozta meg, hogy a bűncselekmény helyszínén talált DNS-t betáplálták egy kereskedelmi célú amerikai adatbankba, amely amatőr családfakutatóknak kínál DNS-teszteket.
A DNS-bankban talált részbeni egyezés alapján Peter Sjolund svéd genealógus felállította a tettes 18. századig visszanyúló családfáját, végül a kutatás leszűkült két fivérre, akik közül a fiatalabbat júniusban letartóztatták.
A most 37 éves férfi beismerő vallomást tett.
A vádirat szerint az elkövető annak idején ellenállhatatlan kényszert érzett arra, hogy megöljön két embert, és első áldozata a kisfiú lett, aki éppen az iskolába tartott Linköping belvárosában.
Amikor a tettes észrevette, hogy egy nő szemtanúja volt a gyilkosságnak, őt is halálra szurkálta.
A rendőrség abból indul ki, hogy a visszavonultan élő tettes később nem követett el más gyilkosságokat. Mivel mentális zavarban szenved, megúszhatja a börtönbüntetést.