Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Pénteki szokásos sajtótájékoztatóján Steven Van Gucht „föderációk közötti szóvivő" elmondta, hogy a múlt heti adatokhoz képest Belgiumban 37%-os csökkenést rögzítettek a megbetegedések számát tekintve. Yves van Laethem járványügyi szakember pedig arról beszélt, hogy „Belgiumban a halálozások száma rendkívül magas, és még ha most csökkenőben is van, a mortalitási index Európában az egyik legmagasabb". Belgiumban a 2020. november 20-i adatok alapján összesen 15 196-an haltak meg, ezzel az ország átlépte a 15 ezres lélektani határt. Van Laethem diszkréten fogalmazott: Európában a lakosság arányához képest Belgiumban haltak meg a legtöbben koronavírusban. Azaz, nem az egyik, hanem a legmagasabb a mortalitási index.
A száraz adatok ismételt elemzése helyett ezúttal nézzük meg, hogy a járványügyi védekezésben hibát hibára halmozó ultraliberális belga kormányzat milyen intézkedéseket hozott a COVID-19 miatt kialakult gazdasági válság kezelésére, és ezeknek milyen következményei voltak a társadalomra, milyen élethelyzeteket fedtek le vagy nem. Mint Belgiumban általában, most is rendkívül bonyolult, szövevényes, átláthatatlan jogszabályok születtek, ráadásul olyanok, amelyek csak részben érvényesülnek országos (föderális) szinten, a régióknak külön hatáskörük van további szabályok meghozatalára is. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy két, egymással szomszédos régióban működő, ugyanolyan tevékenységet folytató vállalkozásra eltérő szabályok vonatkoznak, vagy, mint ahogy az több esetben is jól érzékelhető, egyáltalán nem vonatkoznak rájuk a szabályok.
Azt már láttuk, hogy az ápolói állományt segítő intézkedések Belgium lehetőségeihez képest (a világ 20. legfejlettebb országáról beszélünk az egy főre vetített GDP alapján) meglehetősen szerények voltak. Átszámolva az egyszeri jutalmazás kevesebb mint 300 ezer forint volt. De ebből sem a nyugdíjas otthonokban dolgozó nővérek, sem a házhoz járó szakápolói szolgálat nem részesült, egyszerűen kihagyták őket.
Tény, hogy számos pozitív, a gazdálkodókat vagy a lakosságot segítő szándékú intézkedés is született, mint például az, hogy a maszkok és alkoholos kézmosó termékek áfáját 6%-ra csökkentették. A belga pénzügyi elemzők szerint a legfontosabb intézkedés az volt, hogy - kétségtelenül rendkívül bonyolult kritériumrendszer alapján - azok, akik arra kényszerültek, hogy üzletüket bezárják, pénzügyi támogatásban részesülhetnek. Arra, hogy ez utóbbi intézkedést szintén rosszul vezették be, egy megrázó és tragikus történet mutatott rá. A belga médiumokban napok óta terjed egy tragikusan meghalt 24 éves kezdő fodrásznő, Alysson Jadin története.
A 7sur7.be internetes híroldal egy 5 hónappal ezelőtt készített, megható videót is megosztott a 24 éves Alyssonról, akinek a koronavírus-járvány miatt kellett bezárnia frissen megnyitott fodrászüzletét. Alysson a jogszabályok alapján semmilyen kompenzációt, semmilyen kedvezményt, és ami még megdöbbentőbb: semmilyen segítséget nem kapott, és kilátástalan helyzetében öngyilkos lett.
A fiatal nő augusztus 3-án nyitotta meg fodrászüzletét, egy olyan év kellős közepén, amely senkinek nem volt eddig sem könnyű, különösen nem az egyéni vállalkozók körében. Mivel a belga kormány rendeletében a fodrászati tevékenységet „nem lényeges"-nek minősítette, az üzletet be kellett zárni november elején. Ezt követően Alysson elmondta az RTL-nek, hogy minden létező anyagi forrását ebbe az üzletbe fektette, boldogulni szeretne, de nem dolgozhat tovább. A SudPress hírügynökségnek adott megindító interjújában könnyektől fulladozó hangon mondta el, hogy „nem engedhetem meg magamnak, hogy feladjam. Már csak büszkeségből sem... a könyvelőm most szólt, hogy három hónap után be kell zárnom. Még az alapvető szükségleteimet, az evést, a számlák kifizetését, a fűtést, még ezeket sem tudom ellátni. Nagyon nehéz lett a helyzetem". Alysson azt is elmondta, hogy semmilyen támogatást nem vehetett igénybe, ahhoz „túl korán" (legalábbis a jogszabály hatálya szempontjából), csak három hónapja nyitotta meg az üzletét. Sem támogatásra, sem kedvezményre nem volt jogosult.
„Semmilyen segítséget nem kapott, még egy gesztust sem tettek felé. Terhei és fizetnivalója csak növekedett, nem látott más kiutat" - mondta egy hozzá közel álló. A családja gyászolja, ahogy fogalmaztak, Alysson „egy kis napsugár volt", hatalmas űr maradt utána. „Elmentem ma reggel az üzleted előtt, sötét volt odabent. Alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Zokogva írom ezeket a sorokat, mert arra a rengeteg remek pillanatra gondolok, amit veled tölthettem. De sajnos, már nem lehetsz itt..." - írta egy fényképész barátja a Facebookon.
Joggal teszi fel ezek után a kérdést a 7sur7.be, hogy vajon a kormány mindent megtett a vállalkozók érdekében? „Alysson önként távozott néhány órája, mert cserbenhagyták. Azoknak a fiatal vállalkozóknak lett ő a szimbóluma, akikről (a kormány) megfeledkezett ebben a válságban" - írta megemlékezésében Serge Schoonbroodt énekes-orgonaművész. „A politikusoknak most már vér tapad a kezeikhez, ez a fiatal fodrász lett a szimbóluma azoknak, akik a járvány áldozataivá váltak."
Alysson bezárt üzlete azóta valóságos zarándokhely lett, sokan azt remélik, hogy az ultraliberális belga kormány vezetői, akiket az Alysson emlékére létrehozott Facebook-oldalon egyszerűen csak gyilkosoknak neveztek, meghallják az üzenetét, és végre olyan szabályokat alkotnak, amelyek nem rekesztik ki a kezdő vállalkozókat, egyáltalán: senkit sem.
Érdemes ismét elmondani, hogy Belgium egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szinte semmiben nem lehet megállapodni, mert a politikai élet és döntéshozatal rendkívüli mértékben széttöredezett, az a szándék pedig, hogy minden véleménynek az ellenkezőjét is figyelembe kell venni, lényegében megbénítja az országot. A politikai rendszer annyira bonyolult és átláthatatlan, hogy a döntések, különösen válsághelyzetekben, csak késve születnek meg, és gyakran ellentmondásos élethelyzeteket hoznak létre. Most ismét egy ilyennek vagyunk tanúi, amely ezúttal egy olyan tragédiához vezetett, amely elkerülhető lett volna, és ráadásul nem arról van szó, hogy a koronavírus-betegségben halt volna meg valaki.
Ugyanerről beszél az ismert tudományos folyóirat, a „The Lancet" főszerkesztője, Richard Horton professzor is, akit a közismert, nemzetközi ügyekre szakosodott „Courrier International" francia hetilap is idéz. A professzor azt állította egy belga parlamenti bizottsági meghallgatáson, hogy „a belga politikai rendszer ellentmondásai és a katasztrofális járványkezelés között közvetlen összefüggés van". Horton általában is úgy gondolja, hogy az egyes kormányzatok követtek el hibákat a járvány kezelése során, de a belga rendszer gyengeségeit külön is kiemelte. „Az önök politikai rendszere megbukott. A 14 ezer halott többségét meg lehetett volna menteni, ha nem ilyen lenne a politikai rendszerük" - nyilatkozta többek között. (A legfrissebb adatok szerint a halottak száma már átlépte a 15 ezret.) Az ultraliberális kormány pedig mélyen hallgat.
A professzor vádja pedig nagyon komoly: szerinte, hogyha normálisan működik a belga politikai rendszer, több ezer embert meg lehetett volna menteni, és nem hal meg koronavírusban.
Szerinte a föderális döntéshozatal és a régiók viszonya átláthatatlan, és külön kitért arra is, amiről az Origo már március óta ír: egy 11,5 milliós országban 9 egészségügyi miniszterrel rendkívül nehéz sikeresen védekezni, különösen akkor, amikor egy olyan rendkívül súlyos járvány ellen kell küzdeni, mint a koronavírus. Nem véletlen, hogy Horton professzor és az általános vélekedés szerint a belga egészségügyi rendszer összeomlott. Sőt. A tények, amelyekről az Origo korábban sokszor beszámolt, ugyanezt bizonyítják.
