Az elnök emberei – kié lesz a Szenátus?

A 28 October 2006 photo shows the rear of the Capitol Building in Washington, DC with the Senate side of the building on the right, and the House side at the far left. (Photo by Mandel NGAN / AFP)

November 3-án az Egyesült Államok választ. A nemzetközi sajtóban és hazánkban is hetek óta sokat olvasni az elnökjelöltekről, esélyeikről és politikájukról. Nem kis jelentőségű dolog ez: a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának vezetője kerestetik 4 évre, így nem meglepő a kampányt övező jelentős érdeklődés. Az elnökválasztásra irányuló érthető figyelem mellett kevesebbszer kerül elő, hogy a szövetségi törvényhozás, azaz a Kongresszus jelentős része is megmérettetés előtt áll. Érdemes tehát megvizsgálni, milyen esélyekkel indulnak a pártok ebben a testületben, kiemelten pedig a felsőház szerepét betöltő Szenátusban. Erről írt az Origónak Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ elemzője és Szikra Levente, az Alapjogokért Központ munkatársa.

Az alsóházban, a Képviselőházban minden mandátumról szavaznak idén (ahogy kétévente mindig), itt jelenleg az egyébként ellenzéki demokraták vannak többségben. A felmérések szerint előnyük ugyan csökkent a 2018-as félidei választáshoz képest, de a papírforma mégis az, hogy ezt a bázist megőrzi a baloldali párt. Meglepetést okozna, ha a republikánusok fordítani tudnának itt, azonban az amerikai közjogi berendezkedésből következően sokkal fontosabb, hogy kié a felsőház, a Szenátus többsége. A két kamara ugyanis nem teljesen azonos jogkörökkel rendelkezik. Ahhoz, hogy egy törvényt elfogadjanak, mindkettő jóváhagyására szükség van, azonban vannak olyan döntések, amelyeket csak az egyik hozhat meg.

A tavalyi év egyik jelentős eseménye, a Donald Trump elnök ellen indított felelősségre vonási eljárás (impeachment) például nem indult volna meg, ha a republikánusoké a Képviselőház, mert ezen eljárás csak ott kezdeményezhető. A fontosabb terep azonban a Szenátus. Nemcsak azért, mert az impeachmentről is végső soron itt döntenek, de azért is, mert az elnök személyi döntéseinek nagy részét ennek a kamarának kell jóváhagynia. A miniszterek és nagykövetek mind csak szenátusi megerősítés birtokában kezdhetik meg munkájukat, ahogy a Legfelsőbb Bíróság tagjai is. Kijelenthető tehát, hogy közel annyira fontos a felsőházi többség sorsa, mint az elnök személyéé. Ha Biden győz, és a Szenátus is demokrata kézbe kerül, akkor számos visszaélésre lehet számítani a közjogi rendszer átalakítása tekintetében. Egy esetleges baloldali többség felemelheti a Legfelsőbb Bíróság létszámát 9-ről akár 13-ra, vagy 15-re (hazánkkal ellentétben az Egyesült Államokban nem kétharmados, csupán egyszerű többség szükséges ehhez), és ezzel semlegesítenék a most kialakult stabil konzervatív többséget. Veszélyes a republikánusok számára az a terv is, hogy két új tagállamot csatolnának az országhoz (a főváros és Puerto Rico), amelyek mindketten stabil demokrata bázisok, így 4 új demokrata szenátor kapna helyet a Kongresszusban, hosszú távra biztosítva a baloldali többséget.

Nézzük tehát először a legfontosabb számokat. A Szenátus 100 főből áll, mind az 50 tagállam 2 szenátort választ. Egy szenátor hivatali ideje 6 év, de választást kétévente tartanak, egy-egy alkalommal a tagok harmadáról szavaznak a választópolgárok. Tényező még az Egyesült Államok alelnöke, aki hivatalából adódóan a Szenátus elnöke is, szavazati joga azonban csak szavazategyenlőség esetén van. Jelenleg az alelnökön (akit az elnökkel egyszerre választanak) kívül 35 szenátori helyért folyik tehát verseny (a szám úgy jön ki, hogy két időközi választást is tartanak, egyet Arizonában és egyet Georgiában, ahol egyébként rendes választás is lesz, így két szenátort is választanak). Minden szenátor választókerülete állama teljes területe, a szavazások pedig úgy vannak időzítve, hogy az időköziket leszámítva egyszerre minden érintett államban csak az egyik mandátumról legyen döntés.

A Szenátusban jelenleg a republikánusoknak van többségük, amit 2014-ben szereztek meg. Ebből már látható, hogy most jár le azon szenátorok mandátuma, akikkel 6 évvel ezelőtt átfordította a felsőházat Trump elnök pártja. Következésképp sokkal több – szám szerint 23 – republikánus helyet kell most megvédeni, mint ahány demokratát (ez a szám 12). Fel van adva tehát a lecke a jobboldalnak, hiszen a demokratáknak elég az is, ha 4 helyet szereznek a republikánusoktól (sőt, ha Joe Biden nyeri az elnökválasztást, az alelnök szavazata miatt 3 is elég).

Forrás: AFP/Mandel Ngan

A következőkben röviden elemezzük az esélyeket azokban az államokban, ahol szoros verseny várható. Vannak természetesen olyan államok is, amelyek stabil bázisai egyik vagy másik pártnak, így nem kérdés, ki fog győzni. Ilyen a demokratáknak például a nyugati parti Oregon, a republikánusoknak pedig a vadnyugati Wyoming.

Nézzük tehát elsőként azon államokat, ahol a demokraták jó eséllyel fordíthatnak. Maine, Colorado és Arizona államokban valószínűnek látszik a hivatalban lévő republikánus szenátor veresége. Maine évtizedek óta inkább a demokraták felé húz, így a republikánus Susan Collins részéről már az is komoly teljesítmény, hogy 1997 óta megtartotta székét (ami összesen 4 győzelmet jelent). Most kevés esélye van megismételni a bravúrt. Colorado hosszú idő óta billegő államnak számít, így a 6 évvel ezelőtti politikai hangulat, az Obama kormányzatával szembeni elégedetlenség kellett Cory Gardnernek a győzelemhez. Erre most nem számíthat, így várhatóan elveszíti székét a konzervatív politikus. Arizona a közelmúltig jobboldali fellegvár volt, de a spanyol ajkúak nagyarányú bevándorlása átalakította az állam demográfiai profilját. Sokáig a 2018-ban elhunyt John McCain képviselte az államot a felsőházban, aki Trump egyik nagy kritikusa volt párton belül. Ez is arra mutat, hogy a mai republikánus pártnak kemény munka és nagy szerencse kombinációja kell az itteni győzelemhez idén.

Ezek a versenyek képzik tehát a demokrata remények lényegét, azonban a meccs korántsem lefutott.
Bonyolítja a képletet a déli Alabama helyzete, ahol az igazságügyi miniszterré kinevezett Jeff Sessions korábbi republikánus szenátor helyére meglepetésre szoros versenyben demokrata politikust választottak a 2017-ben tartott időközi voksoláson. Doug Jones-nak rendkívül csekély esélyei vannak az újraválasztásra, minden felmérés a republikánus kihívója, Tommy Tuberville magabiztos győzelmét jósolja. Ez azért sem lenne meglepő eredmény, mert Alabama hosszú évtizedek óta az egyik legstabilabb republikánus bástya, ahol kötelező a győzelem a pártnak. Amennyiben ez sikerül, akkor a 3-4 helyett máris 4-5 fordítás kell a demokratáknak a többséghez, azaz legalább egy győzelem kell nekik a vizsgált államok azon csoportjában, ahol most megjósolhatatlanul szoros az állás. Észak-Karolina, Iowa és Montana államokban republikánus jelölt küzd az újraválasztásért, és minden felmérés rendkívül szoros versenyt mutat. Valószínű tehát, hogy itt az elnökválasztásnak is nagy hatása lesz az eredményre, azaz az országos győztes húzza majd magával a pártja jelöltjét. Vélhetően a republikánusok többségét csak az biztosítja, ha mindhárom helyen győznek. Egy állam elvesztése mellett pedig csak akkor lehet meg a többség, ha az elnökválasztáson győzelmet aratnak.

Ez tehát a papírforma-képlet: a republikánusok vesztenek 3 helyet, a demokraták egyet, és van három megjósolhatatlan küzdelem. Röviden érdemes azonban kitérni néhány olyan versenyre is, amely hozhat meglepetést. Minnesota demokrata fellegvár, 1984-ben például ez volt az egyetlen állam, ahol Ronald Reagan nem nyert. Az elmúlt időszakban azonban egyre inkább erősödtek a republikánusok, Trump alig néhány százalékponttal maradt alul 2016-ban. Ráadásul nagyon közel van a rozsdaövezethez, ahol a republikánusok egyre több győzelmet arattak az elmúlt időszakban. A felmérések nem jósolnak most vereséget a hivatalban lévő demokrata szenátornak, de ennek ellenére nem zárható ki teljesen a jobboldal győzelme. Hasonló a helyzet Michiganben, amely négy éve az egyik legnagyobb meglepetésgyőzelem helyszíne volt a republikánusok számára. Itt is az újrainduló demokrata jelölt vezet, de nem zárható ki teljesen a jobboldali bravúr. Georgia és Dél-Karolina fordított helyzetben van. Itt ugyan a konzervatív politikusok állnak az élen, de nem zárható ki teljesen a baloldali meglepetésgyőzelem, ráadásul utóbbi államban Lindsey Graham személyében az egyik legfontosabb republikánus szenátor küzd az újraválasztásért. Fontos még megemlíteni, hogy a republikánus frakció vezetője, Mitch McConnell is választás előtt áll, az ő kentucky-i széke azonban viszonylag biztos győzelmet ígér.

A verseny tehát az elnökválasztáshoz hasonlóan szoros, kiélezett és izgalmas. Nagyon sok a bizonytalan pont, azonban kijelenthető, hogy a republikánusok vannak nehezebb helyzetben a sok megvédendő mandátum miatt. Számukra akkor van esély a többség megtartására, ha nemcsak minden olyan államban nyernek, amelyben a felmérések szerint vezetnek, de megnyerik a három megjósolhatatlan kimenetelű versenyt is. A demokraták akkor tudják átfordítani a Szenátust, ha minden közvélemény-kutatásban jósolt széket elhoznak, és legalább egy olyan államot is megnyernek, ahol a mostani állás szerint nem vezetnek. Kérdés az is, hogy a Legfelsőbb Bíróságra jelölt Amy Coney Barrett konzervatív bírónő szenátusi megerősítése melyik pártnak kedvez: lelkesíti-e a jobboldali szavazókat, avagy feltüzeli a 6-3-as konzervatív többségtől rettegő baloldaliakat. Ennek a helyzetnek a hatása egyelőre nem látszik a méréseken, így akár mindez el is döntheti a küzdelmet. Egy biztos: a győztes elnökjelöltnek szüksége lesz a Szenátusra, anélkül ugyanis szinte képtelen lesz megvalósítani a programját.