Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Jean Castex francia miniszterelnök csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy nem enyhítenek a jelenlegi szabályokon, és a súlyos helyzetre való tekintettel december 1-e után is minden bizonnyal fenntartják a korlátozásokat. Egyetlen kérdésben várható majd változás, ez az üzletek nyitva tartása, de még nem tudni pontosan, hogyan és mikor.
A számok továbbra is aggasztóak,
a napi fertőzöttek száma nemhogy a célként kítűzött 5 ezer, de még a 20 ezer alá sem csökken.
Ráadásul közel 5 ezren vannak lélegeztetőgépen. A járványban eddig 44 ezren haltak meg Franciaországban.
Castex miniszterelnök a rá jellemző monoton, drámai hanghordozással sokkolta a francia közvéleményt a sajtótájékoztatón, és elmondta, hogy percenként 2 beteg kerül kórházba, 3 percenként pedig az intenzív osztályra a koronavírus miatt.
Franciaország ezzel meghaladta az áprilisi csúcsot, és még senki sem tudja, hogy hol a vége.
A katasztrófa közeli helyzetet leginkább azzal lehetne jellemezni, amit Yves d'Amecourt, Nouvelle-Aquitaine régió közgyűlésének képviselője (korábban a „Republikánusok", jelenleg a „Le Mouvement de la Ruralité", a vidéki agrárértékeket képviselő mozgalom szóvivője) posztolt Twitter-fiókján, november 12-én.
A népszerű agrárpolitikus azt írta,
ezek megbolondultak!... 6 hónapja képtelenek felszerelni a kórházainkat, megduplázni az intenzív osztályok kapacitását: ágyakat, felszerelést (beszerezni), (személyzetet) felvenni és kiképezni. Hova tűnt, mivé lett Franciaország?
Ha közelről megvizsgáljuk a helyzetet, Yves d'Amecourt egyáltalán nem túloz.
A nyugat-európai országok jelentős részéhez hasonlóan Franciaországban sincs elegendő ágykapacitás, szakképzett ápolói személyzet és megfelelő orvosi állomány. A koronavírus már október elején elszabadult Franciaországban, erről itt írtunk, a helyzet mára pedig még rosszabb lett, a járványügyi szakértők november közepére várják a második hullám csúcsát.
Az északon Belgiummal határos Hauts-de-France régió annyira súlyos létszámhiánnyal küzd, hogy Olivier Véran egészségügyi miniszter október 26-án egyik napról a másikra a kórházak COVID-osztályaira rendelte az egészségügyi szakterületen tanulókat.
Hétfőn volt egy ülés, amelyben, anélkül, hogy megkérdeztek volna bennünket, közölték velünk, hogy holnaptól kórházak COVID-részlegein kell dolgoznunk... ráadásul megszűnt a tanulói státuszunk is
- mondta Mégan, szakápoló tanuló a France3 közszolgálati televíziónak.
Az egész országra jellemző, hogy rendszeressé vált a betegek kórházak, sőt országok közötti utaztatása is. A Le Figaro arról írt, hogy múlt vasárnap szállították át az első covidos beteget Hauts-de-France régióból Németországba, a Regionális Egészségügyi Ügynökség (ARS) közleménye szerint
a beteget helikopterrel vitték át Valenciennes-ből Münster-be, a napokban pedig további egészségügyi evakuálásokra is sor kerül Németország felé.
A La Voix du Nord régiós napilap „folyamatos evakuálásról" beszél, „akit épp most visznek el, az egy 55-65 év között férfi, körülbelül 10 napja lehet koronavírusos, és súlyos légzési problémái vannak" - írja a napilap.
A helyzet rendkívül súlyos, az áttelepítésekkel az intenzív osztályok túltelítettségét igyekeznek enyhíteni. Míg a tavaszi első hullám csúcsán 511 beteget kezeltek az intenzív osztályokon ebben a régióban, november közepére már 600-an lehetnek súlyos és életveszélyes állapotban.
Becsaptak bennünket, a kormány csak mellébeszél, amikor megmondjuk, hogy mire lenne szükségünk
- panaszkodott Thierry Amouroux, az ápolók szakszervezetének szóvivője a Sud Ouest napilapban
Az egyik legsúlyosabb probléma a férőhelyek hiánya.
A kormányzat 12 ezer ágyat ígért a második hullámra, miközben a közkórházakban még mindig csak 5800 áll rendelkezésre, annyi, mint a járvány elején. Hol vannak a magánkórházak, amelyekben 115 ezer ágyon lehetne több száz, sőt ezer embert sürgős ellátásban részesíteni?
- tette fel a kérdést a Boulevard Voltaire nevű internetes újság. És valóban, miközben a francia kórházakban katasztrofális a helyzet, a gyakran az állami kórházaknál is nagyobb francia magánkórházak, ahogy az a járvány első hullámában is történt, most sem vesznek részt a koronavírus elleni harcban. A Twitteren terjed az a videó, amelyben jól látható egy ilyen intézmény teljesen üres osztálya.
A videó készítője szerint egy olyan neurológiai osztályról van szó, amelyet felkészítettek ugyan a magán koronavírusos betegek érkezésére, de már egy hete üresen áll.
Franciaországban különösen sok a magánkórház, az állami kórházak ágyszámához képest több mint 25% a magán kórházi ágy. (Másképpen: négy állami ágyra több mint egy magánágy jut.) Ráadásul nemcsak egyszerűbb műtétekre szakosodott magánkórházakról van szó, hanem olyanokról, ahol a legkomolyabb sürgősségi ellátásoktól kezdve a daganatok kezeléséig minden orvosi beavatkozás lehetséges. Az is közismert, hogy az átlag francia emberek számára igen drága áraik miatt nagyon sok ágy áll általában is üresen.
Az is kétségtelen, hogy Franciaországban súlyos szakemberhiány van az egészségügy minden területén. Szintén a Sud Ouest értesülése szerint a 66 millió lakosú Franciaországban
hivatalosan ugyan 5000 intenzív ágy áll rendelkezésre, a valóságban ebből 500-600 ágy „nem is létezik", mert nincs hozzá megfelelő személyzet.
„A Párizst is magába foglaló Ile-de-France régiós kórházi konglomerátumban (APHP) már a COVID-19 előtti időkben 500 betöltetlen ápolói hely volt, 2019-ben pedig a kórházi orvosi hely egyharmada maradt üresen, a járvány idejére ez a helyzet még rosszabb lett" - áll a cikkben.
Kétségtelen, hogy az ápolókra a COVID-19 embertelen terhet ró mindenütt, ezt kompenzálandó a francia kormány a pénzügyi gyorssegély intézményéhez nyúlt május 15-én elfogadott rendeletében. Ennek alapján, bonyolult feltételrendszer teljesítését követően egy ápoló akár 1500 eurós (egyszeri, átszámítva nettó kevesebb mint félmillió forintos) jutalmat is kaphatott, de a kritériumoknak nagyon nehéz megfelelni.
A Libération napilap több olyan esetről írt, amikor
az ápolók semmilyen jutalmat nem kaptak a rendkívül nehéz helyzetben nyújtott munkájukért.
Így járt többek között Marie Struzik ápolónő is, aki szabadfoglalkozású (de képzett) ápolóként fizetés nélküli szabadságról tért vissza egy marseille-i kórház intenzív osztályára, ahogy fogalmazott,
a kollégáimmal vállalt szolidaritás miatt.
Ő és még több százan tagjai a „Les Soignant-es Dé-primés" Facebook-csoportnak, amely az említett kormányzati juttatástól megfosztott ápolókat tömöríti, mert, hogy sokan vannak. Szeptember közepén fordultak az Egészségügyi Minisztériumhoz, már két hónapja várják a választ, de még nem érkezett meg.
Miközben a nemzet hőseinek kiáltottak ki bennünket, a valóságban nincs megbecsülésünk
-mondta el Aude Bidaubayle, Marie munkatársa a Libérationnak, hangsúlyozva, hogy
nem a jutalom miatt álltak munkába.
Marie Struzik arról is ír Facebook-fiókján, hogy egy ideje már dönteniük kell arról, ki kaphat életmentő kezelést és ki nem, de mostanra oda jutottak Marseille legnagyobb kórházának intenzív osztályán, hogy
nincs elegendő infúzióelosztó berendezés, és ez alapján kell dönteni, hogy kit kezeljenek, és kit ne.
De nemcsak arról kell dönteni, hogy kit kezeljenek és kit ne. A FranceInfónak nyilatkozó Axel Kahn (a francia Rákellenes Liga elnöke, közismert genetikus) szerint a járvány rendkívül súlyos következményekkel jár más betegségekre vonatkozóan, egészen pontosan a rákos megbetegedésekre is:
Március 17-től, amikor elrendelték a kijárási tilalmat, a rendszeres rákszűrés szinte teljesen, a méhnyakrák, mellrák vagy prosztatarák szűrése pedig szó szerint teljesen leállt júniusig. Erre az időszakra összesen 64 ezer diagnózis felállítását terveztük, ennek nagyjából a felét végezhettük el. 30 ezerre tehető azon rákbetegek száma, akiknél nem lehetett megfelelő diagnózist elvégezni, ennyi kezeletlen rákbeteggel kell számolni a jövőben.
Annak ellenére, hogy júliusban a szűrés visszaállt az eredetileg tervezett ritmusába, most megint leállt. Axel Kahn úgy látja, hogy
a járvány mostani szakasza tovább késlelteti a betegek ellátását, a korábban átprogramozott és elhalasztott beavatkozások mára valóban sürgőssé váltak, de a COVID miatt azokat nem lehet elvégezni, a műtéteket ismét el kell halasztani, és ez már egészen súlyos következményekkel, tragédiákkal jár.
„Még ha tudjuk is folytatni a kemoterápiát, egy áttétes vastagbélrák műtétje nem várhat még 3 hónapot" - tette hozzá a közismert tudós.
Egyébként egészen elképesztő történeteket lehet olvasni az orvosok, ápolók védőruházati felszerelésével kapcsolatban a francia sajtóban. A 13 ezer lakosú normandiai kisvárosban, Gisors-ban
a kórház önkéntes varrónőket keres, hogy megvarrják az orvosok, ápolók védőruházatát, ugyanis a hivatalosan gyártott ruházatot nem tudják megvásárolni, nincs rá pénzük,
de ahogy Dalah Saloui, a kórház pénzügyi igazgatója nyilatkozott a France Bleu rádiónak,
attól félnek, hogy egyáltalán nem lesz védőfelszerelés.
Saloui igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy
a védőfelszerelések ára a koronavírus-járvány óta a négyszeresére ment fel.
A kórházba nem kerülő, de covidos betegeket a saját otthonukban ellátó ápolóknak pedig maguknak kell gondoskodniuk a maszkokról is, ezt ugyanis a francia kormány nem támogatja, és ahogy Dafna Mouchenik, a Logvité társaság igazgatója több helyen is írja Twitter-fiókján, az otthoni ápolást végző szakemberek státusza és bérezése is rendezetlen, holott fontos szerepük van a COVID-19 elleni küzdelemben. (Dafna Mouchenik a párizsi otthonápolási rendszer egyik megteremtője volt, jelenleg több mint 150 ápolót foglalkoztat.)
