Véleménycikke első felében Soros György elismeri Angela Merkel német kancellár érdemeit a megállapodásra való törekvésben, ugyanakkor leszögezi, hogy – nyilván a milliárdos narratívája alapján – Németország vezetője az összes lehetséges verzió közül a lehető legrosszabb megállapodást kötötte Magyarország és Lengyelország kormányfőivel, Orbán Viktorral és Mateusz Morawieckivel.
Soros ezt követően nyíltan azt hazudja, hogyha Merkel nem engedett volna Orbánnak az úgynevezett jogállamisági kritériumok tekintetében, akkor a miniszterelnök kiléptette volna Magyarországot az Európai Unióból. A milliárdos a mindenki számára előnyös megállapodást úgy értelmezi, hogy „Merkel kapitulált Orbán és a lengyelek előtt".
A sorok között olvasva elég egyértelműen kiderül, hogy Sorosnak továbbra is az a problémája, hogy Magyarországra, illetve Lengyelországra még Brüsszel és Berlin közreműködése által sem kényszeríthette rá a saját, egyébként meglehetősen zavaros, a nyílt társadalom ideológiájából fakadó elvárásait, nevezetesen: a migránsok befogadását, valamint a gerdertémákat, értve ezen a család, illetve a házasság fogalmának a definícióit.
Mivel Soros és szövetségei által meghatározott ideológiai, politikai okokból nem vonhatnak el hazánktól uniós forrásokat, teljesen érthető, hogy a milliárdos dühöng, hiszen tudja, hogy ebben a kérdésben vereséget szenvedett.
Majd arról értekezik, hogy a saját szemszögéből megszülető, „lehető legrosszabb megállapodás" lengyel részről igazából nem is Mateusz Morawiecki kormányfőhöz, hanem sokkal inkább Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyetteshez kötődik – szerinte –, valójában tehát Merkel Orbánnal és Kaczyńskivel kötötte meg a Soros számára rendkívül hátrányos paktumot.
Konkrétumokat Soros véleménycikke csupán annyiban tartalmaz, hogy három pontban leszögezi, miért rossz az ő narratívájában a megállapodás:
Ez utóbbi pont az amerikai milliárdos szerint alapszerződés-ellenes, ugyanakkor arra nem tér ki, hogy a Tanácsnak már eddig is primátusa volt a Bizottság felett.
Végezetül Soros ismételten elismeri, hogy vesztett, neki pedig már nem marad más lehetősége, minthogy írásaiban kifejezze az erkölcsi felháborodását az Európai Unió vezetői iránt.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a milliárdos (és a nemzetközi politikában egyre aktívabb Alex fia) véglegesen kapitulált volna, ezt ő soha nem fogja megtenni, más eszközökkel pedig a 2022-es magyar, illetve 2023-as lengyel választások befolyásolására fog törekedni. Ebben senkinek sincsenek kétségei.