Zemmour írását azzal indítja, hogy a Daily Telegraph konzervatív brit napilap volt az egyetlen („End of Freedom" című írásában), amely kritizálta Boris Johnson március 21-i döntését, amellyel a brit miniszterelnök kijárási korlátozásokat vezetett be. Franciaországban, ahol az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása kevésbé fontos tradíció, mint az Egyesült Királyságban, teljes egyhangúság volt a szabadságjogok korlátozásában. "Még nem tartunk ott, hogy az ellenszegülőket feljelentjük, de már nem vagyunk ettől messze sem, hiszen drónokkal figyeltetjük a kijárási korlátozások betartását. Emmanuel Macronnak ugyanakkor sikerült erővel nyitva hagyni az ország határait, a nyitott európai határok ideológia miatt" - írja ironikusan a filozófus.
(Jegyezzük meg: a szigorú francia kijárási tilalom nem mindenkire érvényes. A francia belügyminiszter helyettese, Nunez államtitkár a Le canard enchainé szerdai leleplező cikke szerint arról rendelkezett, hogy a no-go zónákba be se menjenek a rendőrök, mert összeverik vagy megtámadják őket, tehát ott ne bírságoljanak. Vagyis csak eleve törvénytisztelő, de épp a kijárási tilalmat megszegő embereket igazoltassanak. Az Origón is mutattuk azt a megdöbbentő párizsi jelenetet, amikor a migránsnegyedben házi rakétákkal támadják meg a rendőröket, akik inkább elmenekülnek.)
A kijárási tilalom problematikája a liberális gondolkodás álságossága miatt is érdekes. Úgy gondolja Zemmour, hogy a franciaországi, rendkívül szigorú kijárási tilalom, ami korlátozza elvben az egyén szabadságát, nem zavarja a balliberális médiumokat, és éppen ezért abszurd és hazug Brüsszel és a baloldali médiumok viselkedése, hogy a magyar miniszterelnököt bírálják a koronavírus-törvény miatt. Így fogalmaz:
„(...) az európai médiumok összefognak, és Orbán Viktorra vetik magukat, aki határozatlan időre kért teljes körű felhatalmazást, közben arról nem beszélnek ugyanezek a médiumok, hogy a francia vezetés sem csinált mást, és hogy Olaszországban és Spanyolországban már a hadsereget is bevetették. Mindig a szálka és a gerenda példázata!"
A francia konzervatív esszéíró egyébként arra is felhívja a figyelmet, hogy a Franciaországban a 2015-ös terrortámadás miatti szükségállapotot hatszor hosszabbították meg. A közösségi hálókon pedig sokan azt vették észre, hogy a különleges helyzetet a francia állam arra használta föl, hogy megfojtson minden ellenállást, és olyan eszközökkel éljen, amelyeket rendes körülmények között soha nem lehetett volna bevetni. (Zemmour a franciaországi nagy vívmány, a 35 órás munkahét megszüntetését hozza például).