Miért éppen Jean Castex lett az új francia miniszterelnök?

Newly-appointed Prime Minister Jean Castex looks on during the handover ceremony, at the Matignon Hotel in Paris on July 3, 2020. (Photo by Ludovic Marin / AFP)

Pénteken Macron francia köztársasági elnök leváltotta eddigi miniszterelnökét, és kinevezte Jean Castex-et, egy kisváros jobbközép polgármesterét. A kérdés elég evidens: miért éppen őt? Erre próbálunk választ adni.

Miért cserélte le Macron az előző miniszterelnökét?

Van egy - mondhatni - közhelyes, vagy fogalmazhatunk úgy, Macron hatalommechanizmusát kevéssé ismerő vélekedés. Édouard Philippe, az eddigi miniszterelnök népszerűbb volt, mint Macron (ez eddig tény), féltékeny volt rá, mi több, attól tartott, hogy a 2022-es elnökválasztáson ellene indul. Utóbbi viszont enyhén szólva butaság.

Macron feltehetően nagyon jól ismeri az V. köztársaság történetét, tehát az 1958 utáni francia politikai életet. Funkcióban levő miniszterelnök sohasem tudott köztársaságielnök-választást nyerni. Hiába volt akár a legnépszerűbb politikus a saját oldalán. Egy miniszterelnök a francia alkotmány szerint az elnökhöz képest kicsi mozgástérrel rendelkezik, kis túlzással végrehajtója az egész nemzet felett mintegy őrködő köztársasági elnök akaratának. Egy francia miniszterelnöknek kis ügyekbe kell avatkoznia, vitatkozni a szakszervezetekkel, sztrájkolókkal, gyárbezárásokról alkudozni - és a végén jön az elnök, aki engedményeket tesz, és mindent megold. Ebben a helyzetben lehetetlen nyerni elnökválasztást, különösen az elnök ellen lehetetlen. Ha Macron veszélyesnek tartotta volna önmaga számára, a 2022-es elnökválasztásra Édouard Philippe-et, egészen biztosan hivatalában hagyja.

Az elmúlt három évtizedben három, funkcióban levő miniszterelnök próbálkozott, hogy a ciklus végén azonnal elnök legyen. Mindháromszor csúfos kudarc lett a vége. Először 1988-ban a konzervatív Jacques Chirac (1986 és 1988 között két évig volt miniszterelnök), de az elnökválasztáson a szocialista Francois Mitterrand közel 10%-os különbséggel nagyon megverte. Azután 1995-ben a konzervatív Édouard Balladur próbálkozott, ráadásul úgy, hogy a közvélemény-kutatások szerint sokáig ő volt a legesélyesebb. Azután Balladur még a második fordulóba sem tudott bekerülni, ez (politikai értelemben) nagy bukás volt. A harmadik próbálkozó Lionel Jospin volt, szocialista miniszterelnök Chirac első elnöksége idején, ráadásul - ez tagadhatatlanul kivételes teljesítmény - a teljes miniszterelnöki ciklus alatt, 1997 és 2002 között. Jospin-nel ezután az a szégyen esett meg, hogy nem került be a második fordulóba, így évtizedek után nem volt baloldali jelölt a második fordulóban. (Sőt, voltaképpen volt egy negyedik miniszterelnök is, aki megpróbált köztársasági elnök lenni, de még a saját pártján sem jutott túl, elvesztette az előválasztást: a szocialista Manuel Valls-ról van szó, aki Francois Hollande miniszterelnöke volt 2014-től.)

Sokkal egyszerűbb oka van a váltásnak: valóban kellett Macronnak egy (csúnya kifejezéssel) bűnbak, hiszen a koronavírus-járványt katasztrofálisan kezelte Franciaország. Drámai gazdasági visszaesést jósol a franciákkal egyébként mindig nyájas IMF (több mint 12%-ost), növekvő munkanélküliség, nem beszélve szélsőbaloldali tombolásokról, ráadásul Édouard Philippe-re a járványmulasztások miatt bírósági eljárás is várhat.

Macron egyébként teljesen tudatosan egy - kis túlzással - ismeretlen politikust nevezett ki. Így tette annak idején Pompidou elnök is, a hetvenes évek elején, amikor Pierre Messmer-t választotta (elődje egy kivételesen tehetséges politikus volt, Jacques Chaban-Delmas). De a következő elnök, Valéry Giscard d'Estaing is ezt tette a hetvenes évek közepén, amikor a rendkívül népszerű miniszterelnökét, Chiracot egy akkor jelentéktelennek gondolt közgazdászra cserélte, Raymond Barre-ra.

Összefoglaltuk, hogy véleményünk szerint miért küldte el Édouard Philippe-et Macron. A továbbiakban arra keressük a választ, hogy miért éppen Jean Castex-et választotta. De először is: kicsoda Jean Castex?

Jean Castex, az új francia miniszterelnök Forrás: AFP/Ludovic Marin

Jean Castex országosan alig három hónapja ismert, amikor úgynevezett karanténfelszámolási biztosnak nevezte ki Édouard Philippe. Egyébként jobbközép polgármester (egészen péntekig, tehát a miniszterelnöki kinevezési napjáig az volt), Prades-ban, és már az első fordulóban, március közepén újraválasztották, hihetetlen fölénnyel, 75,7%-kal. Prades egyébként a Pireneusok lábánál fekvő, dél-francia kisváros. Azt is esetleg tudni lehetett róla, hogy a 2024-es párizsi olimpiai játékokkal kapcsolatban, a minisztérium közötti együttműködést vezette.

A vonatok megszállottja

A vasútvonalak történelméért rajongó, erről még könyvet is író Jean Castex 1965-ben született a spanyol határ közelében levő Vic-Fezensac városában, ahol történetesen nagyapja volt a polgármester és a térség szenátora is. A tanárcsaládban felnövő Castex sokat köszönhet nagyapjának, különösen, ami a politikai affinitását és szocializációját illeti. „13-14 éves lehetett, amikor polgármester nagyapjával sérült embereket látogattak meg a településen. Szociálisan mindig is érzékeny volt, kifejezetten érdekelte a rászoruló emberek sorsa" - írta a „Sud Ouest" napilap még 2010-ben, amikor Castex Nicolas Sarkozy köztársasági elnök szociális kérdésekért felelős tanácsadója lett. A családi hagyományokat és értékeket nagyra becsülő, négy lányt felnevelő politikus megható szavakkal emlékezett nagyapjára a lapban: „Gyakran gondolok rá, akárcsak a többi nagyszülőmre, akik sokat jelentettek számomra. A polgármesteri szalag, amit Prades-ben viselek hivatalos alkalmakkor, ugyanaz a szalag, amit a nagyapám viselt, amikor még polgármester volt. Így mindig velem van".

Igazi lokálpatriótaként nagy gondot fordít a gascogne-i hagyományok ápolására (családneve, a „Castex" szintén ősi gascogne-i név), de felesége révén, aki katalán, a katalán hagyományokat is becsben tartja, kiválóan beszéli a katalán nyelvet. (Franciaországnak a dél-nyugati szögletét korábban „Gascogne" tartományának nevezték, többek között Alexandre Dumas regényéből, A három testőrből lehet ismerős, a regény főhőse, D'Artagnan ugyanis büszke gascogne-i volt. Vagy a Cyrano de Bergerac című Rostand-drámából a halhatatlan gascogne-i kadétok.)

Helyi iskolai tanulmányait kiváló eredménnyel végzi, egy akkori professzorának visszaemlékezése szerint volt olyan év, amikor két osztályt is elvégzett egy tanév alatt. Erről a Le Figaro írt. Gyakran kísérte el apját a helyi rögbi-stadionba is, ahol apja a szakosztály elnöke volt, így aztán hamar szenvedélyes rögbiszurkoló lesz belőle. Az általános iskolát követően egy bentlakásos középiskolában érettségizik 1982-ben, majd a toulouse-i egyetem következik, ahol történész diplomát szerez. Innen már egyenes út vezetett a francia elitképzőbe, az ENA-ra (École Nationale d"Administration), ahová ösztöndíjasként veszik föl. Friss diplomásként a Számvevőszéknél lesz vizsgáló, 2008-ban már főtanácsosi rangban, de ez az év fordulópont lesz az életében: Nicolas Sarkozy pártjának, az UMP-nek a színeiben polgármesternek választják Prades-ben, majd 2010-től részt vesz a regionális közgyűlés munkájában is tanácsadóként, az UMP regionális listavezetőjeként.

„Jót tesz, ha valaki a járdákkal, lefolyókkal és dugulásokkal foglalkozhat, miközben egy kabinetben vagy a nagy közigazgatásban dolgozik" - nyilatkozza ekkor, ugyanis vidéki, helyi feladatai mellett Castex 2007-2009 között Xavier Bertrand miniszter kabinetfőnöke is volt. A fővárosi munka mellett minden hétvégéjét városában, a családjával töltötte. „A praktikus intelligencia jellemzi, képes arra, hogy megfelelő javaslatokat terjesszen a politikai döntéshozók részére", nyilatkozta róla ekkor a konzervatív politikus, Xavier Bertrand, aki mindmáig egyik legközelebbi barátja. Egyébként Castex mint Sarkozy híve volt ismert, mindig is.

Castex 2010-ben kerül közvetlenül a köztársasági elnök mellé, a szociális ügyek elnöki tanácsadója lesz, majd az elnöki hivatal helyettes vezetőjeként folytatta. Nem véletlenül, Castex ugyanis korábban jelentős eredményeket ért el a regionális szintű szociális ügyek intézésében, a francia kórházak szociális szempontú racionalizációjában is, továbbá aktívan közreműködött a madárinfluenza-járvány elleni harcban Didier Houssin professzor mellett, aki akkor a Francia Tisztiorvosi Szolgálat vezetője volt. Többek között a madárinfluenza-járvány elleni védekezés tervének kidolgozása volt a feladata. Houssin azóta a koronavírus-járvány egyik szakértőjeként már az Egészségügyi Világszervezetnél dolgozik, és ő az, aki Édouard Philippe-nek ajánlotta, hogy aztán a miniszterelnök április elején megbízza a koronavírus-járvány miatt bevezetett országos karantén fokozatos feloldásának koncepciójának kidolgozásával és kormányzati koordinációjával.

Édouard Philippe, a távozó miniszterelnök Forrás: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Nem a párizsi körök embere

Talán ezért is mondják azt az Élysée-ben, hogy Castex valójában csak „változás a folytonosságban", az új miniszterelnököt ugyanis a korábbi elnök (Sarkozy) vezette be a kormányzati munkába, és Macron is ekkor figyelt fel rá. A „Le Parisien" napilap értesülése szerint a titkos egyeztetések kinevezése előtt már 8 nappal megkezdődtek, erre mutat az is, hogy Castex, aki saját magát „szociális gaullistaként" definiálta, úgy nyilatkozott, hogy szándékai szerint már július 6-án, hétfőn bejelenti az új kormány tagjait, jövő hét közepén pedig meghirdeti az új kormány politikáját is. (Az LCI francia hírtelevízió szerint Castex azonnal felhívta telefonon Nicolas Sarkozyt, amikor megtudta, hogy Macron őt akarja miniszterelnöknek. A Le Figaro érdekes megjegyzése szerint egyébként éppen Sarkozy tanácsolta korábban Macronnak, hogy hiba egyetlen miniszterelnökkel végigcsinálni az öt éves ciklust. Saját rossz tapasztalatát osztotta meg utódjával, ugyanis Sarkozy szerint le kellett volna váltania az öt év alatt Francois Fillont, az ő miniszterelnökét.)

Péntek este, a TF1 híradójának adott, első televíziós interjújában Castex úgy nyilatkozott, hogy „nem a reflektorfény miatt vagyok itt, hanem azért, hogy eredményt érjek el... Új kontextusban vagyunk, a francia emberek nehéz időszakon mentek keresztül, és még nincs is vége. Az egészségügyi válságot egy gazdasági és szociális válság követi... mostantól miniszterelnök vagyok, ismerem a mélységét és nehézségeit ennek a feladatnak. Egyetlen dolog érdekel, ez pedig az, hogy a lehető legjobb munkát végezzem hazámért és polgártársaimért. Nem szabad elmenekülni, ha az ország szolgálatáról van szó". Castex egyáltalán nem számít a „kifinomult" párizsi körök emberének, ha lehet így fogalmazni. Az Élysée közleménye szerint ugyanis „tökéletesen kiszakadt a párizsi misztikumból, és kitűnően ismeri a helyi és regionális viszonyokat. Ezt jól kombinálja magas politikai tisztségeivel, hiszen Castex tagja a Számvevőszéknek, polgármester és regionális tanácsos is... Párizs és Prades, fontos kontraszt egy többoldalú újjáépítésben, amely előtt az ország áll".

Gesztus a jobboldali szavazóknak

A közismert francia politológus, Romain Pasquier szerint Jean Castex jelölése, aki néhány órával kinevezése előtt mondott le a Republikánusoknál (LR, a Sarkozy alapította jobbközép párt) viselt tagságáról, egyértelmű jelzés a jobboldal számára. „Castex nem az ökológiai fordulatot testesíti meg, de nem is teljesen inkompatibilis a várható szociális fordulattal szemben, jó a kapcsolata a francia szakszervezetek régi embereivel."

Erre minden bizonnyal szükség is lesz, hiszen a Philippe-kormány a katasztrofális járványügyi védekezés előtt a „szociális fordulatot" követelő sárgamellényes mozgalom kezelésére is képtelennek bizonyult. Christophe Castaner egykori szocialista politikusnak, Macron belügyminiszterének nem volt más megoldási javaslata, minthogy parancsot adjon a gumilövedékek bevetésére, több ezer, köztük teljesen vétlen embernek okozva súlyos, tartós sérüléseket. Emellett teljesen eljátszotta a rendőrség bizalmát is, miután a szélsőbaloldali, illegális tüntetők mellé állt a rendőrökkel szemben, akik bilincseiket a földre vetve tiltakoztak megbélyegzésük ellen és saját belügyminiszterük rendőrellenes kijelentései miatt. A Le Soir belga napilap értesülései szerint ezért szinte biztos, hogy a francia kormányzati körökben „Casta" becenévre hallgató, rendkívül népszerűtlen belügyminiszternek mennie kell. Utódjaként Laurent Nunez államtitkárnak és egy magas rangú rendőrtisztnek, a Republikánus Frédéric Péchénard-nak a neve is szóbeszéd tárgya.

Sárgamellényes tüntetés tavaly december 28-án Forrás: AFP/Stephane De Sakutin

Tehát: miért éppen Castex?

Tegnap részletesen összefoglaltuk, hogy a múlt vasárnapi önkormányzati választásokat a jobbközép nyerte. A szélsőbaloldali Zöldek több nagyvárost megnyertek (Bordeaux, Lyon, Strasbourg, Marseille), Párizsban maradt a szocialista főpolgármesternő, de a 9 ezer lakosnál nagyobb városok több mint 50%-át a jobbközép nyerte. Macron pártja katasztrofálisan szerepelt, a győztes pedig a jobbközép.

Macron, aki nevezésekor kitalálta az "en même temps" taktikát, aminek lényege, hogy ő (az egykori szocialista gazdasági miniszter) egy közepén álló politikus, aki egyszerre, egy időben felel meg a jobb- és a baloldal igényeinek. Közismert: ez eddig enyhén szólva nem sikerült, példátlanul népszerűtlen elnök.

Azonban a jobbközép előretörése után rájött, hogy a 2022-es elnökválasztáson a széttöredezett baloldal nem fog tudni kiállítani egy veszélyes ellenjelöltet. Ugyanakkor ha a jobbközép összeszedi magát, veszélyes lehet. Macron elképzelése szerint a jobboldalt kell bizonyos fokig integrálnia utolsó két elnöki évében, ráadásul egy egyértelműen jobbközép politikussal. Vidéki, tehát gesztus a vidék Franciaországának, és valóban jobboldali, hiszen Sarkozy híve mind a mai napig. (Édouard Philippe is az LR-ből jött, de ő a baloldalhoz meglehetősen közel álló Alan Juppé-szárnyhoz tartozott. Alain Juppét például bevándorlásbarát politikája miatt a jobboldalon gyakran Ali Juppé-nek gúnyolták.)

Macron arra számít - joggal -, hogy Marine Le Pen, a nemzeti jobboldal vezetője lesz az ellenfele 2022-ben az elnökválasztáson. Addig (gazdasági) gesztusok a jobbközép felé, és a kampányban majd elég lesz ijesztgetni a franciákat, hogy jön a barnaveszedelem, meg köztársasági értékek védelme, meg (most már igazán) következik vele a zöldfordulat, és a végén megveri Marine Le Pent. Ebben reménykedik.

Macron most ellenfelet választott magának 2022-re. Marine Le Pent. Sőt, egészen pontosan megpróbált kizárni egy ellenfelet: a jobbközepet. Arra vár, hogy bízzanak benne a jobbközép szavazók, nehogy egy igazán erős jobboldali politikus elnökjelölt akarjon lenni (Laurent Wauquiez korábbi pártelnök, Sarkozy tanítványa vagy éppen Francois-Xavier Bellamy, a nagyszerű fiatal filozófus, a franciák EP-listavezetője veszélyes lenne számára).

Természetesen Macron könnyen elszámíthatja magát. A baloldal nem tud összeállni, a zöldek feltételezett elnökjelöltje, Yannick Jadot nehezen hívható integráló politikusnak - ebben igaza van Macronnak. A baloldaltól nem kell félnie. De ha képtelen úrrá lenni a francia gazdasági válságon, a sárgamellényesek lázadásán, a radikális baloldali zavargásokon, akkor a puszta ijesztgetés kevés lesz Marine Le Pen ellen.

Az is kérdés, hogy mennyire fogja tudni kézben tartani az új, jobboldali miniszterelnököt? Erről persze már azonnal próbált gondoskodni.

A macroni úgynevezett szoros felügyelet

Ami viszont biztos, az az, hogy az új miniszterelnök, Jean Castex Nicolas Revel-t nevezte ki kabinetfőnökének. Másképpen fogalmazva: kellett kineveznie. Revel, az 54 éves egészségügyi szakpolitikus érdekes pályafutást tudhat maga mögött: 2014-től a francia betegbiztosító igazgatójaként dolgozott, de 2012-2014 között a köztársasági elnöki hivatal helyettese volt, akárcsak korábban Emmanuel Macron, a szocialista köztársasági elnök, Hollande mellett. Érdekes, hogy akkor éppen Macron váltotta Jean Castexet az elnöki hivatal helyettesi tisztségében, most pedig az akkor Macron-közeli munkatársaként dolgozó Revel lett Castex kabinetfőnöke. Elemzői vélemények szerint annyi történt, hogy Macron szoros felügyelet alatt akarja tartani a sarkozystának számító jobboldali elkötelezettségű miniszterelnökét egy baloldali kötődésű, hozzá feltétel nélkül lojális kabinetfőnökkel.

Mindenesetre a macroni, a francia politológusok által használt „szoros felügyelet" tényét erősen valószínűsíti, hogy Macron Édouard Philippe kinevezésekor is megpróbálta Revel-t a miniszterelnök kabinetfőnökévé tenni, de ez a terve akkor Philippe ellenállása miatt megbukott.

Vagyis, a kérdés egyértelmű: a Sarkozyhez közeli, jobbközép új miniszterelnök mennyire fog tudni kicsit is szabadon mozogni?