A zöld baloldal kommunista ideológiával akarja megszüntetni a karácsonyt

Vágólapra másolva!

A kommunizmus módszereit használnák a liberálisok arra, hogy "karácsonytalanítsák" a világot. Hogy ezt ki hogyan képzelné el, abban van eltérés, de a cél elérése érdekében semmi sem drága - írja a V4NA nemzetközi hírügynökség.

Origo

Vágólapra másolva!

karácsony

Visszatérő motívum karácsony közeledtével a zöld-liberális közbeszédben az, hogy a fenyőfák kivágása környezetkárosítással jár, így a legjobb, ha nem is állítunk. Nem is beszélve arról, hogy a karácsonyfa bántja az érzékeny lelkű bevándorló muszlimokat.

A karácsonytalanítás eszméje azonban nem mai keletű, eredetijének megértéséhez az 1920-as évek Szovjetuniójáig kell visszamennünk.

A karácsony ünneplésének nagyon mély hagyománya volt Oroszországban, egészen a bolsevik hatalomátvételig. A Szovjetunió vezető kommunistái azonban irtóztak mindentől, ami a vallásokhoz köthető, illetve attól, ami – az ő felfogásuk szerint – burzsoá gyökerekkel rendelkezett. Ilyen volt a karácsony ünnepe és minden ahhoz kapcsolódó vallási gyökerű hagyomány.

A cél hamar megfogalmazódott: a karácsonyt (is) be kell tiltani.

A karácsonyt több hullámban igyekeztek eltüntetni a nép életéből. Kapóra jött ehhez például a Népbiztosok Tanácsának 1918. év eleji rendelete, amely a Gergely-naptár bevezetésével december 25-ről január 7-re tette át az orosz karácsonyt, az újév pedig január 1-ről január 14-re került. Sztálin ráadásul 1929-ben sajátos, úgynevezett forradalmi időszámítást rendelt el,

amely 5 napos heteket állapított meg, megszakítás nélküli termeléssel - így lehetetlenítve el, hogy a keresztények a vasárnapot, a zsidók a szombatot ünnepelhessék.

Mindez az ateista berendezkedésnek szintén fontos építőköve volt.

A karácsony „kivezetése" azonban nem ment olyan egyszerűen, a Megváltó születésének ünneplése rendelettel nem volt betiltható, még a kommunistáknak is tabu volt. A célkeresztbe ezért a karácsony családi ünneplésének központi eleme, a karácsonyfa került.

A kommunista párt 15. kongresszusán a karácsonyfa „kiirtását" a vallásellenes harc központi elemévé tették. A vallásellenes eszperantista, Nyikolaj Incertov rögvest megírta a „Karácsony a kizsákmányolók szolgálatában" című művet, amelyben egyértelművé teszi: a karácsonyfa és a Mikulás „a kapitalisták népellenes tevékenységének" megtestesülése.

A fenyőfaárusokat üldözték, a leningrádi városi tanács rendelete szerint aki a tiltott áruval üzletelt, az egy hónapos börtönt kockáztatott. A családok, amelyek a korlátozások ellenére karácsonyfát állítottak, lefüggönyözött ablakok mellett ünnepeltek. A fát korabeli leírás szerint sokszor több részre vágva szállították haza, és a szobában rögzítették a darabokat gumiabroncsokkal. Persze a hatóságok bármikor ellenőrizhették az otthonokat.

A karácsonyfa elleni támadássorozat következő szakasza mai szóhasználattal élve már igazán zöld kampány volt. A sajtó útján, valamint rajzokkal, plakátokkal terjeszteni kezdték, hogy a karácsonyfa-kultusz nagy kárt okoz az erdőkben.

Az Ogonyok magazinban ezt írták: „Már nagyon régen határt kellett volna szabni a fa misztikus, káros imádatának, és ezzel az erdők pusztításának. Reméljük, hogy az Ateista Unió agitációja meg fogja törni ezt az értelmetlen szokást. Ahelyett, hogy a fából keresztet készítenénk, tegyünk keresztet (értsd: tiltó jelképet – a szerk.) a fára!" A kampány részeként a gyerekeket is a karácsonyellenes szervezett gyűlésekre járatták.

A V4NA felidézi azt az idei, szeptemberi esetet, amikor Bordeaux polgármestere a klímavédelemre hivatkozva bejelentette, a város főterén nem állítanak karácsonyfát ezen a karácsonyon.

A klímavédők érvelése hamis azonban, hiszen a karácsonyfák kivágása nem károsítja a környezetet - sőt -, hiszen ezeket a fenyőket azért ültetik, hogy kivágják. Amikor pedig kivágták, újat ültetnek helyette, szintén azért, hogy kivágják. Ha nem lenne karácsony, el se ültetnék őket.

A karácsony és a Mikulás megsemmisítésére tett szovjet törekvés végül csak részben valósulhatott meg. A tilalom a források szerint mintegy tíz évig tartotta magát, és végül Sztálin saját jól felfogott érdekében változtatni volt kénytelen a stratégián.

Miután ugyanis világforradalmi reményei kútba estek, a későbbi generalisszimusz arra a következtetésre jutott, hogy államépítésbe kell kezdeni, amiben viszont fontos szerepet töltenek be a közös kulturális hagyományok. A fenyőfák miatt érzett aggodalom egy csapásra semmivé foszlott.

Az új stratégia szerint ha a karácsonyt és a Mikulást nem lehet megsemmisíteni, akkor a Kommunista Párt szolgálatába kell állítani. Az 1930-as évek közepén a Mikulás hagyományos orosz megfelelője, Gyed Maroz (szó szerinti fordításban fagyapó, innen honosították a magyar kommunisták a télapót), ha már nem is Szent Miklóséhoz hasonló piros, püspöki ruhában, de újra a régi funkcióját töltötte be. Unokájával, Sznyegurocskával (hópelyhecske) a gyerekeket ajándékozta meg újévkor.

Mintegy parancsszóra megjelentek a mozgalmi jelképekkel díszített fenyőfafüggők az üzletekben, az otthonokban, az éttermekben, a nagyüzemi étkezdékben pedig ott álltak a korábban féltve óvott fenyőfák – még ha a betlehemi csillag helyett vörös pentagramma díszlett is a tetejükön - írja a V4NA.