Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A német Szövetségi Számvevőszék bírálatából bőven kijutott Peter Altmaier német szövetségi gazdasági és energiaügyi miniszternek, amiért az energiaátmenetért felelős tárcája szemet huny az áramellátás biztonsága felett, holott sürgősen felül kellene vizsgálnia a jelenlegi energetikai helyzetet. A német számvevőszék szerint a tárca adós a valós kockázatokat, így az áramkimaradásokat, vagy a negatív árak okozta anomáliákat taglaló reális forgatókönyvekkel is.
A Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium (BMWi) feladata, hogy az energiaátmenetet levezényelje, az energiapolitika három pillérét: az ellátásbiztonságot a megfizethetőséget és a klíma- és környezeti szempontokat közös nevezőre hozza, miközben fel kell mérnie az energiaforradalom társadalomra és cégekre gyakorolt hatásait is – írta a számvevőszék a német parlament alsóházának, a Bundestagnak március 30-án megküldött jelentésében.
A számvevőszék felrója a minisztériumnak, hogy elhanyagolta az ellátásbiztonság és a rendszerbiztonság olyan aspektusait is, mint a hálózat bővítése, az energiatárolás, a hálózatok karbantartása és stabil működés biztosítása, valamint a már fent említett ellátási anomáliák kezelése.
A számvevőszék ellenőrei arra figyelmeztettek, hogy a minisztérium és a szövetségi kormány nem mérlegelte kellően az atom- és szénerőművek leállításának hatását. Miközben a hidrogéngazdaságra való áttérés már a tervek szintjén is jelentősen megnöveli az áramigényt, ennek fedezete ma nem látszik. Mindezek mellett az időjárásfüggő nap- és szélerőművek miatt szükséges hálózatfejlesztés is csigatempóban araszol és korlátozottak a határokon átnyúló kapacitások, ami csökkenti az ellátásbiztonságot. A mintegy 85 milliárd euróba kerülő átvitelihálózat-bővítés egyelőre várat magára. A jelentés szerint a hálózatbővítés tavaly már 4000 kilométerrel és 5 évvel volt elmaradva az eredeti ütemtervtől... A bővítéshez szükséges beruházásokat a hálózati díjak, azaz megint csak a villamosenergia-fogyasztók finanszírozzák. A számvevőszék azt is megállapította, hogy a minisztérium részéről a hálózat bővítésének ellátásbiztonsági állapotértékelése is elmaradt.
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása kétségtelenül az, hogy a minisztériumnak az elemzéseiben és számításaiban feltétlenül figyelembe kell vennie a szélsőséges időjárást produkáló éveket, (mint amilyen a tavalyi vagy az idei év eleje volt), amelyekben a nap- és szélerőművek jelentősen kevesebb áramtermelésre voltak képesek az időjárás-függőségük miatt. Felrótta a jelentés, hogy az ipar önkéntes fogyasztáscsökkenésre vonatkozó minisztériumi előrejelzések túlzottan optimisták, az elégtelen hálózatfejlesztésből fakadó kockázatot pedig eleve nem is értékelték.
A minisztérium nem vizsgálta a „legrosszabb" forgatókönyvet („worst case scenario") sem, holott egy alapos és megbízható szakmai elemzésnek abból kell kiindulnia, hogy a villamosenergia-ellátás minden időpillanatban a kellő tartalékokkal biztosítható legyen. Függetlenül az aktuális időjárási vagy egyéb körülményektől, eleget téve ezzel az ellátásbiztonság, a megfizethetőség valamint a klíma- és környezetvédelmi szempontoknak. Ráadásul a jelentés szerint a német szaktárca túl alacsony áramszükséglet emelkedéssel számol. Vagyis ezek szerint alapjaiban elhibázott a zöldek áramigény-csökkenést vizionáló álláspontja!
A német számvevők azt is egyértelműen rögzítették, hogy a kieső hagyományos kapacitás (atom- és szénerőművek) pótlására új erőműveket kell létesíteni. Nem nap- és szélerőműveket, hanem például gázerőműveket, amelyeket később át lehet alakítani hidrogénüzeműre. Kiemelik, hogy sajnos egyelőre nem látszik, hogy milyen ösztönzőkkel segítené Berlin a „hagyományos" erőműfejlesztéseket és honnan teremtené meg az új kapacitásokat, amelyeknek már az évtized közepére rendelkezésre kellene állniuk.
Adós maradt a minisztérium azzal a magyarázattal is, hogy mit jelent végül is az „olcsó és hatékony" áramellátás, miközben a német energiaátmenet 2000 és 2025 között a hálózatfejlesztés költségeivel együtt összességében 520 milliárd euróba fog kerülni. A számvevőszék felvetése után csak egy kérdés marad – ha ez olcsó, akkor mi a drága?
Összehasonlításképpen ebből a pénzből 41 Paks II. Atomerőművet lehetne kulcsrakészen felépíteni, ami a jelenlegi német összes beépített kapacitás közel fele. Ellentétben a megújulókkal, az atomenergia folyamatosan rendelkezésre áll, klímasemleges és olcsó áramot biztosít.
A német állam által szabályozott villamosenergia-árkomponensek jelenlegi rendszerével az amúgy is magas áramárak viszont tovább emelkednek.
Ez pénzügyileg túlterheli a háztartási fogyasztókat, csökkenti Németország versenyképességét és aláássa az „energiaforradalom" társadalmi elfogadottságát is – állapítja meg a német számvevőszék. (A német háztartások egységnyi áramköltsége 43 százalékkal magasabb még az uniós átlagnál is.)
A jelentés kiemeli, hogy az állami szabályozás alá tartozó felárak, adók és hálózati díjak az áramárnak immár 75 (!) százalékát teszik ki Németországban. Éppen ezért a német háztartási fogyasztóknak, a kis- és középvállalkozásoknak kell a legtöbbet fizetni az áramért Európában, és ez a tendencia csak tovább fog erősödni. Mindez annak ellenére történik, hogy a jelentés emlékeztet: a német kormányzat szövetségi pénzből 11 milliárd eurót fordít a megújulós kassza feltöltésére annak érdekében, hogy idén és jövőre a megújuló energiaforrásokat szolgáló díjelem tovább ne növekedjen. A számvevőszék konklúziója, hogy a legutóbbi, 2018-as számvevőszéki ellenőrzés óta a gazdasági minisztérium és Németország túl keveset tett a sikeres energiaátmenet megvalósításáért. – Az eredmény lesújtó– állapította meg a számvevőszék elnöke, Kay Scheller.
A számvevőszék végső megállapításai/ajánlásai szerint a minisztériumnak meg kell határoznia, hogy mit is jelent az olcsó és hatékony áramellátás, valamint folytatnia kell az állam által szabályozott villamosenergia-ár összetevők rendszerének alapvető reformját, hiszen a kormányzat eddigi erőfeszítései nem tudták megakadályozni a folyamatosan növekvő áramárakat. Sürgeti, hogy a szaktárca tegyen lépéseket az áram díjának állami szabályozás alá eső elemeinek alapvető átstrukturálására. Olyan árreformra van szükség, amelynek révén a jövőben előreláthatóak és fenntarthatóak lesznek a végfogyasztók pénzügyi terhei. A villamosenergiaár-reform elmaradása esetén viszont Németország azt kockáztatja, hogy elveszíti versenyképességét, veszélybe kerülnek a gazdaságpolitikai célok, a kis- és középvállalkozások, az innováció és a technológia finanszírozására szánt költségvetési források nem fognak hatni, és megszűnik a zöldforradalom társadalmi elfogadottsága. A német számvevőszék álláspontja szerint nem lehet többé prioritás a német energiaforradalom „bármi áron" történő megvalósítása.
Mindezekek alapján azt láthatjuk, hogy a német energiapolitikai irányvonal, az atomerőművek politikai alapon történő leállítása, a szénerőművek kivezetése és a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek rohamtempójú elterjedése – összességében az átgondolatlan és kapkodó, a szakmai szempontokat mellőző energiapolitika – súlyos következményekkel jár. A német Szövetségi Számvevőszék jelentése ezért kötelező olvasmány Paks II. hazai ellenzőinek!
Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
