Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A francia válogatott új „himnuszát" egy különösen a francia, migránsok lakta külvárosokban népszerű rapper, a kongói-francia Youssoupha jegyzi. A „Kékkel írd a nevem" („Écris mon nom en bleu") kezdetű dal botrányos fogadtatásának számos oka van. (A francia válogatottat szurkolóik csak „a Kékek" („les Bleus") megnevezéssel szokták emlegetni, tehát a cím önmagában normális.) Jordan Bardella (A „Nemzeti Tömörülés" alelnöke, európai parlamenti képviselő) Youssoupha dalának kiválasztásával kapcsolatban így fogalmazott: „Benzema egyszer azt mondta, hogy Didier Deschamps „behódolt" Franciaország rasszista részének, nos, azt hiszem, hogy amikor úgy döntöttünk, hogy Youssouphát választjuk, mi Franciaország alja részének hódoltunk be".
Tiltakozott a dal ellen a „Riporterek határok nélkül" szervezet egyik alapítója, a közismert újságíró, politikus, Robert Ménard, vagy Gilbert Collard, európai parlamenti képviselő is. De hogy egy igazi francia társadalmi vita kellős közepén találjuk magunkat, a Francia Labdarúgó-szövetség által kiválasztott dalnak támogatói is vannak, mint például a marokkói-francia kettős állampolgár, korábbi szocialista kultuszminiszter, a rekordnépszerűtlen szocialista Hollande-kormány egykori szóvivője, Najat Vallaud Belkacem. Roxana Maracineanu, Macron jelenlegi baloldali sportügyi minisztere pedig nyíltan támogatta a dalt és annak előadóját. „Youssoupha egy militáns énekes, aki a rasszizmus ellen és a sokszínűség mellett van", nyilatkozta a miniszter asszony, akinek választása azért is érdekes a Le Figaro szerint, mert a minisztérium a sportot úgy népszerűsíti, hogy „a sport saját magunk és a mások iránti tisztelet iskolája". Youssoupha korábbi művészi tevékenysége pedig nem pontosan ezekre az értékekre utal. Sőt. Érdemes ezért közelebbről is megvizsgálni, hogy ki is az a Youssoupha, aki ilyen mértékben osztja meg a francia társadalmat?
Youssoupha Mabiki Zola 1979-ben született az egykori belga gyarmat, Belga Kongó, ma Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, Kinshasában. 10 éves korában érkezett Franciaországba, ismeretlen körülmények között. Egy idő után legális papírokhoz jut, majd vidéki tanulmányait követően Párizsban érettségizik, aztán kulturális mediáció és kommunikáció szakon szerez alapfokú diplomát. Eközben már alakul zenei pályafutása is, és ahogy az az NRJ nevű francia kereskedelmi rádió honlapján olvasható, Youssoupha ekkoriban a fiatal migránsokkal teli párizsi külvárosokban élt nélkülözésben, bűncselekmények elkövetésével tartva fenn magát. Egy szóval: bűnöző.
Eleinte alkalmi formációival már komoly hírnévre szert tett rapperek előtt lépett fel, majd azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egyre inkább provokáló, nem egyszer verbális erőszakot tartalmazó, durva, extrém módon vulgáris szövegeket énekelt. 2006-os „Éternel Recommencement" („Örökös újrakezdés") című dalában a Nemzeti Tömörülés elnökét, Marine Le Pent vette célba durva szavakkal, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel („álmomban néger magommal felcsináltam azt a kurva Marine Le Pent"). Egy 2009-es koncertjén ennél a szövegrésznél leállt, hagyta, hogy a közönség vegye át a szózenét, miközben golyószóró hangeffektusokkal fokozták a fokozhatatlant. „Nincs kedvem egy ilyen ribancról beszélni", zárta le a számot. Más szövegeiben pedig Franciaországot meglehetős gyűlölettel támadta: „Nem bízom többé Franciaországban, bennünket vádolnak...miközben a lapokat előre leosztották, szarok a rendreutasításokra, lelépek innen a hazámba, és a támogatásomra felvett pénzedet mind elverem". Más dalaiban is nyíltan szidta befogadóországát, Franciaországot.
A Franciaországban élő, magát kongóinak és nem franciának tartó (és ezt rendszeresen deklaráló) Youssoupha hol a rendőrség elleni erőszakra szólít fel („Ba...átok meg az ügyészt, az eljárásotokat és a rendőrséget"), hol a világhírű francia filozófust, Éric Zemmour-t mocskolja: „...bankót ragasztok annak homlokára, aki el tudja hallgattatni Éric Zemmour-t", azaz konkrétan „vérdíjat" tűz ki az esszéíró fejére...
Éric Zemmour értelemszerűen beperelte a dal kiadóját és a rappert is, akit első fokon felfüggesztett pénzbüntetésre ítéltek, mondván, hogy „a felháborodásra okot adó szövegben egy személyt fenyegettek meg azzal, hogy elhallgattatják...." Youssouphát másodfokon viszont felmentették, az indokolás szerint ugyanis az, amit a rapper előadott, „még belefért a művészi kifejezés szabadságába", a rap műfaja pedig amúgy is alkalmazza a „túlzás elemeit". Tartalmaz ugyanakkor a bírói indokolás egy, az objektivitást teljes mértékben mellőző megállapítást is, amely szerint Zemmour-t azért is kell másképp megítélni, mert olyan „újságíró, műsorvezető, aki arról ismert, hogy humorát és megfogalmazásait nem mindig fogadják örömmel". Azaz, miután nem mindenkinek tetszik az, amit a köztudottan bevándorlásellenes, véleményét soha nem titkoló Zemmour mond, akkor nyugodtan „vérdíjat" lehet kitűzni a fejére...
De még ennél is érdekesebb, hogy a dal 2012-es megjelenését követően Youssoupha rendkívül magas helyről kapott ajánlatot. Nem más, mint a szocialista párt akkori elnökjelöltje, François Hollande kérte fel, hogy énekesként vegyen részt a kampányában.
A botrányt okozó dal után persze Youssoupha a szokásos magyarázkodásba kezdett, hogy „nem is úgy gondolta"...de ez nem akadályozta meg abban, hogy egy 2012-es koncerten azt énekeltesse rajongóival, hogy „Rá fogsz ba..ni, Zemmour", később pedig újabb dalt írt Zemmourról „Halálos fenyegetés" címmel.
Visszatérve napjainkhoz és a francia focihimnuszhoz, a „France Inter" rádió egyik műsorában egyébként megkérdezték a francia sportminiszter asszonyt, Roxana Maracineanu-t is, hogy mit gondol például Youssouphának a Marine Le Pennel szemben alkalmazott verbális erőszakról és vulgáris kifejezésekről. A miniszter asszony szerint „azzal nem lehet egyetérteni, ahogy Youssoupha egy nőről beszél", ugyanakkor „a Francia Labdarúgó-szövetség jól döntött a rapper dalának kiválasztásával". „Youssoupha egy rasszizmus ellen küzdő militáns. Népszerű szózenész, aki a fiatalokat szólítja meg. Dala és a videója egyéniségekkel teli, sokoldalú csapatot jelenít meg, azt a különbözőséget mutatja be, amely a csapatot összekovácsolja".
Valószínűleg ennek szellemében publikálta a Francia Labdarúgó-szövetség a közösségi hálókon a videóklipet, ahol a dal úgy jelenik meg, mint a francia válogatott „hivatalos himnusza", miközben a játékosokat animációban mutatják be. Erről a különös marketingakcióról a Le Figaro információi szerint sem a játékosok, sem Didier Deschamps szövetségi kapitány nem tudott.
A L'Équipe (ez a francia „Nemzeti Sport"), de még a New York Times is írt arról, hogy meglehetősen furcsa dolgok történnek a labdarúgó-szövetségben, a szexuális zaklatási esetek mellett az igazgatóság munkamódszerei sincsenek rendben, a gazdálkodás hiányos, a 2020-21-es évet deficittel zárják, és akkor itt van még egy másik botrányos ügy, a lyoni szalafista mecsetet támogató Karim Benzema visszatérése...
A folytatásért lapozzon!
