A gyerekeket egyre inkább szexuális tartalommal célozzák meg az iskolákban az „átfogó szexuális nevelés" leple alatt. Mindaz mellett, hogy a gyermekek számára a könyvek által közölt szexuális tartalmak nem megfelelőek, az ilyen könyvekkel kapcsolatosan a gyerekeket érintő mentális és egészségügyi problémák is felmerülnek - mondta Jared Eckert, a DeVos Vallás és Civil Társadalom Központ kutatási asszisztense.
A kutatások azt mutatják, hogy a szexuális tartalmaknak való korai kitettség összefügg a rossz mentális egészséggel, a kockázatos szexuális viselkedéssel, és felnőttkorban a pornófüggőséggel is. Ha a gyerekek nem is értik teljesen azt, hogy mit látnak vagy hallanak, a közölt üzenetek formálják őket, és megtanulják, hogy ezek alapján cselekedjenek.
Az ilyen könyvek népszerűsítésével ártanak a gyerekeknek.
A "Jazz vagyok" című gyerekeknek szóló mesekönyv 2014-ben jelent meg. Szerzői Jessica Herthel, a transzneműek jogvédője és Jazz Jennings, a TransKids Purple Rainbow Alapítvány tiszteletbeli társalapítója és a TLC valóságshow-jának a sztárja.
Nekem lány agyam van, de fiú testem. Ezt hívják transzneműségnek. Én így születtem"
- áll a "Jazz vagyok" című könyvben.
A könyv Jazz Jennings igaz történetén alapul; egy férfi, aki már egészen fiatal korától kezdve nőként azonosította magát.
Az "Jazz vagyok" számos díjat kapott az LMBTQ-lobbinak köszönhetően. Ez volt az egyik első slágernek számító LMBTQ-propaganda gyerekkönyv a gyerekirodalomban. Ha valaki rákeres az Amazonon a könyv címére, akkor a hasonló könyvek között számos olyan gyerekmesét talál, amelyek az LMBTQ-ideológiát népszerűsítik kisgyerekek számára.
„Ők Ő Ő Én: Szabadnak lenni!" című könyv színes és szöveges útmutatást ad a gyerekeknek az LMBTQ-névmások világába.
A könyv szerzői, Maya és Matthew Smith-Gonzalez, véleménye szerint nemcsak a férfi és női névmások léteznek, hanem sokkal több nem női és férfi névmás is létezik, amit a könyv során ismertetnek a gyanútlan kisgyerekekkel. (A magyar nyelvben a névmások nem különböztetik meg a nemeket, így ez nálunk nehezebben értelmezhető.) A könyv 18 illusztrált oldallal kezdődik, amelyeken zöld, kék és sárga árnyalatban gyerekek és felnőttek állnak egymás mellett. Néhányan fiúnak, mások lánynak, míg vannak, akik nemileg semlegesnek tűnnek a képeken.
A következő hat oldalon elmagyarázzák a szerzők a névmások fogalmát, és közlik azt, hogy a kisgyerekek hogyan változtathatják meg a névmásaikat. A szerzők állítása szerint csak a gyerekek tudhatják egyedül, hogy melyik névmás fejezi ki a legjobban a lelkivilágukat, és azt, hogy kik is ők valójában.
A könyv készítői szerint megdöbbentő módon még a „tree", azaz a fa szó is lehet névmás. A szerzők arra bátorítják a gyerekeket, hogy ha elégedetlenek női vagy férfi névmásaikkal, akkor bátran változtassák meg azokat, vagy találjanak ki egy újat, mint például a „fa".
A Herceg és a lovag című gyerekeknek szóló mesekönyvet Daniel Haack írta. A szerző váratlan homoszexuális fordulatot ad az igaz szerelmet kereső herceg klasszikus történetének. Az első oldalakon megismerkedhetünk egy őszinte és jóképű herceggel, akinek menyasszonyra van szüksége, mielőtt elfoglalhatná a trónt. Azonban a herceg egyetlen olyan hölggyel sem találkozik, aki megfelelő lenne a számára.
Amikor a sárkány megtámadja a királyságot, a herceg megpróbálja felvenni a harcot a fenevaddal szemben. Képtelen megbirkózni egyedül a feladattal, így megjelenik egy lovag, aki segít a hercegnek a küzdelemben. A herceg és a lovag együtt legyőzi a sárkányt. Egy ilyen veszélyes bátor tettre vállalkozva a két idegent valószínűleg testvéri barátság fűzné össze egy klasszikus gyermekmesében, de nem ebben.
A klasszikus mese szokásos fordulata helyett a két férfi története egy esküvővel zárul.
És a két férfi esküvőjének napján a levegő megtelt vidámsággal és nevetéssel, mert a herceg és a fényes lovag boldogan éltek, amíg meg nem haltak."
A "Ki vagy te?" Brook Pessin-Whedbee szerzeménye, amely egy gyerekeknek szóló útmutató a nemi identitásról. A könyv azzal kezdődik, hogy elmagyarázza a gyerekeknek, hogy születéskor mindenkinek van egy neme, de
néha az emberek ezt összekeverik a genderrel".
Pedig a szerző szerint a gender sokkal több, mint a test, amivel születtünk.
A játszó és felfedező gyerekeket ábrázoló képekhez a nemek közötti választásról szóló szövegek kapcsolódnak.
És néhány ember számára nem csak két lehetőség van. Ez csak néhány szó, amit az emberek használnak: transz, genderqueer, nem bináris, genderfluid, transzgender, gendersemleges...".
A gyerekek a könyv hátuljában egy színes kereket találnak, amely három pörgős részt tartalmaz. Az első a "Nekem van... ", és lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy kiválasszanak egy testet, ami lehet fiú, lány vagy „nem biztos".
A második részben a gyerekek megpörgethetik a kereket az "Én vagyok ... " választással, és 18 lehetőség közül választhatnak, köztük a "néha lány, néha fiú", "transz" és "nem bináris nemi identitás" lehetőségek közül. A kerék harmadik részében a gyerekek kiválaszthatják azt, hogy mit szeretnek, a mellényektől és fejpántoktól kezdve a táncig, az olvasásig vagy a várak készítéséig.
Cheryl Kilodavis műve, az "Én hercegnő fiam", amelynek színes rózsaszín oldalain keresztül egy 4 éves kisfiú történetét mesélik el, aki szeret lányos ruhákba öltözni, és aki úgy táncol, mint egy gyönyörű balerina.
A könyv egy anya szemszögéből íródott, és azt mutatja be, hogy a hercegnőfiú családja hogyan támogatja őt minden szép és rózsaszín dolog iránti szeretetében. A bátyja pedig a magát nőnek képzelő fiúval táncol.
A könyvben az apja dicséri a fiút, hogy mennyire jól néz ki a női ruhában.
A történetből megtudjuk azt, hogy a lányos ruhákba öltöző fiú akkor a legboldogabb, ha lányruhákat nézeget vásárlás közben.
A történet néhány kérdéssel hagyja elgondolkodni az olvasót:
Ha meglátod a Hercegnőfiút... Vajon kineveted őt? Szólítani fogod? Fogsz vele játszani? Szeretni fogod őt olyannak, amilyen?"
A gyönyörűen illusztrált Justin Richardson és Peter Parnell műve az " És a Tango hármat csinál " a Central Park Állatkertben élő két hím pingvin történetét meséli el, akik mindent együtt csinálnak. Míg a többi hím és nőstény pingvin egymás társaságában van, addig Roy és Silo egymás mellett maradnak végig.
Nem töltöttek sok időt a lány pingvinekkel, és a lány pingvinek sem töltöttek sok időt velük. Ehelyett Roy és Silo egymás nyakába tekeredtek. Gondozójuk, Gramzay úr észrevette a két pingvint, és azt gondolta magában: "Biztosan szerelmesek."
A két pingvin imádja az együtt töltött időt, de szomorúak, mert nem tudnak tojást rakni, mint a többi pingvinpár. Amikor az állatgondozó látja, hogy fészket építenek, és egy kőre ülve megpróbálnak kikelteni egy tojást, támad egy ötlete. Az állatgondozó talált egy tojást, amelyről gondoskodni kellett, és elhozta Roy és Silo fészkébe. Roy és Silo felváltva ülnek a tojáson, és gondozzák azt, míg egy nap elő nem bújik saját „kicsinyük".
Bolyhos, fehér tollai voltak, és vicces, fekete csőre. Roy és Silo most már apák voltak. Tangónak fogjuk hívni - döntött Gramzay úr -, mert egy tangóhoz kettő kell."
Airlie Anderson művében madarakon és nyulakon keresztül próbálják a gyerekeket érzékenyíteni a genderelmélettel kapcsolatosan. Vannak a nyuszik, vannak a madarak és az ezeken kívül álló „egyik sem".
Egyik sem nem nyuszi vagy madár, de vannak tulajdonságai. Mivel a kis állatka nem olyan, mint a nyuszik vagy a madarak, azt mondják neki:
Nem játszhatsz velünk. Nem vagy elég nyuszis! A madarak pedig azt mondják neki: Nem játszhatsz velünk. Nem vagy elég madaras."
A nyuszi és a madár elhagyja az "Ez és az" földjét, hogy új otthonra találjon a "Mindenek földjén", ahol sokféleség van.
A színes képeskönyv azzal zárul, hogy megmutatja az olvasóknak a sokféleséget:
ez és az, valamennyire és miegymás, vagy, nagyon, valamennyire, csak, inkább, egy kicsit, egyik sem és mindkettő.