Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Németország az elmúlt évtizedekben folyamatosan növelte a megújuló energiaforrások arányát. A szinte az egész országot elborító szél- és naperőművek száma növekedett leginkább az óriási állami szubvencióknak köszönhetően. A klímavédelmi célkitűzések teljesítése érdekében 2010 szeptemberében a német kormány hozzájárult a német atomerőművek üzemidejének átlagosan 12 évvel történő meghosszabbításához.
A pragmatikus Angela Merkel persze „beárazta” ezt a lépését is – a jórészt már amortizált atomerőművek üzemeltetőinek extraprofitjából a költségvetés is jókora részt szeretett volna lecsípni extra adók formájában – mintegy 20 milliárd euró összegben. A befolyó pluszadókból – nem túl meglepő módon – a megújulókat kívánták támogatni. Ez idáig rendben is lett volna, ám a pártpolitika közbeszólt, amihez 2011-ben kapóra jött a sajnálatosan súlyos atomerőművi baleset Fukusimában. A Merkelhez jórészt lojális német média által az egekbe korbácsolt atomellenesség az irreális félelmekre fogékony német társadalomban megtette a hatását. A németek által gyakran csak „Mutti”-ként emlegetett kancellár mindig is tökéletesen érezte, hogy mit szeretne a német társadalom; feláldozta a német atomerőműveket a (párt)politika oltárán, vaskos gesztust téve ezzel az atomellenességet meglovagló és nagypolitika részévé vált német zöldpártnak. Ennek nyomán 2011. március 14-én megszületett a döntés a német atomerőművek 2022 végéig történő bezárásáról, valamint a nap- és szélerőművek erőltetett ütemű fejlesztéséről. Mindez súlyos következményekkel járt Németország számára, de hatásai egész Európára kiterjednek.
Az Energiewendeként emelgetett energetikai kísérletről mára kiderült, hogy totális zsákutca. Európában ma rekordmagasak a német áramárak (a magyar lakossági ár háromszorosa). Ezt az okozza, hogy az irdatlan összegű, a megújuló energiaforrások fejlesztésére szánt átláthatatlan támogatásokat a lakossági fogyasztókra terhelik. Csökken a német ipar versenyképessége és az Energiewende melletti legnyomósabb érv – a számolatlanul a megújulókba öntött pénz – nem hozta el a klíma-Kánaánt. Éppen ellenkezőleg! A nyakló nélkül a rendszerbe integrált szél- és naperőművek miatt növelni kellett a gázerőművi kapacitást, ami akkor szükséges, ha nem fúj a szél és/vagy nem süt (eléggé) a nap. Az ország nem tudja nélkülözni a szénerőműveit sem, ami a terjeszkedő bányák miatt falvak lerombolásával, természetpusztítással is jár. Ezekről a következményekről például itt, itt, itt, itt, itt és itt teljes részletességgel korábban írtam már, de talán mindennél többet mondanak a német Szövetségi Statisztikai Hivatal friss adatai. Németországban a hagyományos erőművekből (szén-, gáz- és atomerőmű) származó villamosenergia-termelés 2021 első hat hónapjában 20,9 százalékkal nőtt(!) 2020 első feléhez képest. Összességében a szén, a földgáz és a még működő atomerőművek 2021 első felében a német energiamix 53 százalékát tették ki. A hagyományos források közül a legdominánsabb ráadásul pont a szén volt az első fél évben, ez összesen 27 százalékkal részesült – miközben a szélenergia aránya a tavalyi 29 százalékról 22 százalékra csökkent! Vagyis önmagában a „sokat szidott” német szénerőművek több áramot termeltek, mint a szélturbinák.
A szakemberek és a felelősen gondolkozó politikusok számára evidens, amit a friss statisztika is jelez: az időjárásfüggő megújulókkal nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni. Erre jó példa, ha megnézzük, hogyan alakult például 2021. szeptember 6-án este 7 óra körül a német villamosenergia-termelés összetétele. Az adott időszakban a nap- és szélerőművek beépített közel 120 000 MW kapacitásából alig 2000 MW áll rendelkezésre, hiszen alig sütött a nap és nem fújt a szél. Ez kevesebb, mint a beépített kapacitás két százaléka! Szerencsére a még üzemelő klímabarát német atomerőművek 100 százalékos szinten üzemeltek, miközben láthatóan égető szükség volt a szén- és gázerőművek termelésére is. Merkel ezért is ragaszkodott foggal-körömmel az Észak Áramlat 2 földgázvezeték megépítéséhez, hiszen földgáz nélkül nagyobb áramszünetek lennének.
Közben a szomszédos országokból hatalmas import érkezett Németországba. Import nélkül Németország egyszerűen sötétségbe borult volna. Csak Franciaországból 3000 MW volt az import mértéke, amelynek döntő részét atomerőművek termelték meg. Nem mellékesen a francia áramtermelés csupán 55 g/kWh szén-dioxid-kibocsátással járt, miközben a németeknél ugyanez az érték 502 g/kWh volt...
Sokatmondó az a tény is, hogy 2020 első félévében az áramtermelésben a megújulók részaránya 55,8 százalék volt, de ez 2021 első fél évében csak 47,9 százalékot tett ki, pedig közben a nap- és szélerőművek beépített kapacitásai jelentősen növekedtek. Konkréten az adott időszakban a német szélerőművek termelése 20 százalékkal esett vissza, és a naperőművek termelésének kismértékű növekedése is csupán a bővülő kapacitásnak tudható be.
Ennek oka e két villamosenergia-termelési mód jelentős időjárás-függősége. Németországban 2021 elején a nap- és szélerőművek csak a töredék kapacitásukra voltak képesek a tartósan szélcsendes és felhős időjárás miatt. Az adott időszakban a hiányt és az emelkedő villamosenergia-igényt az import mellett az atomerőművek többlettermelése (+7 százalék), valamint a szén- (+38 százalék, +18 TWh) és a gázerőművek termelésének (+10 százalék, +2 TWh) felpörgetése tudta csak fedezni. Mi több, a hiány miatt korábban már leállított szénerőműveket ismét termelésbe kellett állítani.
A növekvő fosszilis termelésnek súlyos következményei vannak, hiszen csak ebből kifolyólag 2021 első felében 20 millió tonnával több szén-dioxid került a légkörbe. Ez mintegy 25 százalékos növekedést jelent a tavalyi év első félévhez képest. Ha pedig az egész évet nézzük, akkor 47 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással számolhat Németország a fosszilis részarány növekedésével, ami rekordértéket jelent 1990 óta. Ezt a klímavédelmi kudarcot az illetékes Környezetvédelmi Minisztérium jelentése is alátámasztja, amely szerint Németország nem fogja elérni a 2030-2040-re kitűzött klímavédelmi céljait. A többletkibocsátás ráadásul a magas szénkvótaár miatt tovább növeli a villamos energia árát is.
Sokatmondó tény, hogy Németországban 2020. május végén Észak-Rajna-Vesztfáliában üzembe helyezték az új Datteln 4 szénerőművet. Külön megemlítendő, hogy az új szénerőmű ráadásul import (elsősorban dél-amerikai) szénnel fog üzemelni. Elgondolkoztató, vajon mennyire nevezhető észszerűnek az a lépés, hogy a klímabarát atomerőműveket leállítják, helyettük új szénerőművet adnak át és növelik a gázerőművek termelését.
Arról nem is beszélve, hogy 2008-ban 140 TWh klímabarát villamos energiát termeltek a német atomerőművek, amely érték az utolsó blokkok 2022. december 31-i bezárást követően 0 lesz. Ha az összes atomerőmű helyett szénerőműveket zártak volna be, akkor csak ebből kifolyólag évente mintegy 115 millió tonnával tudta volna csökkenteni Németország a kibocsátásait. A német energiapolitika egyik legtragikusabb következménye, hogy a leállított atomerőművi blokkok helyét fosszilis erőművek veszik át a jövőben. Egy amerikai tanulmány szerint az általuk okozott (többlet)légszennyezés évi 1100 ember idő előtti haláláért felelős.
A Stahl-Holding Saar (SHS) vezérigazgatója arról beszélt, hogy a német acélipar nagy kockázattal kénytelen szembenézni. Az éghajlati célok miatt az acéliparnak át kell állnia a zöld villamosenergia-alapú acélgyártásra. Ehhez éppen csak a zöld villamos energia és a szükséges távvezetéki összeköttetések hiányoznak, emiatt megkezdődött a cégek „elvándorlása", az energiaigényes termelő kapacitások delokalizációja. Csak az acéliparnak országosan éves szinten közel 130 TWh zöld villamos energiára lenne szüksége - a nap 24 órájában - a szabályozás miatt, de ez nem áll rendelkezésre. Ez a mennyiség a hazai éves villamosenergia-fogyasztás közel háromszorosa.
Mindezek a bizonytalanságok most arra késztették a céget, hogy helyezze át az acélgyártást a szomszédos Franciaországba, ahol az atomerőművek CO2-kibocsátás nélkül termelik az áramot. Ezért az SHS két acélművet is vásárolt Franciaországban.
További súlyos problémaként jelentkezik, hogy a német kormányzat rosszul tervezte meg a jövőbeli villamosenergia-igényeket. Hiába hirdetik a zöldek, nem csökken az áramfogyasztás. Sőt... 2030-ra a hivatalos előrejelzés összesen 580 TWh volt, de a német kormány a szigorúbb klímavédelmi célok, az e-mobilitás és a hőszivattyúk további térnyerése miatt már inkább 650 TWh-val számol, az iparág előrejelzése pedig 700 TWh, vagy akár ennél is magasabb. Mindezt úgy kellene kielégíteni, hogy 2030-ra az áramtermelés 65 százaléka klímabarát legyen. Ez az igazi fából vaskarika. A német válasz erre – még több megújuló a rendszerben. Láthattuk a fentiekből, hogy mindez hova vezet.
A megoldás nyilván az atomerőművek rendszerben tartása lenne. Az Angela Merkel örökébe lépő új német kancellár tiszta lappal indulva ezt megtehetné, de a német politikai realitás és a zöldek várható előretörése ezt aligha engedi.
Ez Merkel pártpolitika vezérelte energiapolitikájának az öröksége. Egy olyan energiapolitika, amely átírta és várhatóan a jövőben is átírja a szakmai, klímavédelmi, ellátásbiztonsági érveket. A német energiapolitika kudarca világos üzenet a hazai választóknak is. A Paks II. projekt leállításával kampányoló hazai ellenzék idegen érdekek mentén ugyanarra a sorsra juttatná Magyarországot, amit a németek kénytelenek megtapasztalni. Kár lenne itthon ugyanezeket a hibákat politikai okokból elkövetni.
Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő,
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője
