A manapság mintegy több mint 1,5 millió dolláros vagyonnal rendelkező politikai tanácsadót, Gerald Butts-ot Ottawa főváros egyik legbefolyásosabb embereként, és Justin Trudeau miniszterelnök személyes jóbarátjaként ismerhette meg a kanadai közvélemény.
Nagy az összhang a Soros által kiutalt tanácsadó és a kanadai playboy-miniszterelnök között.
Nagy elánnal támogatta Trudeau 2015-ös hatalomszerzését és választási kampányát. Butts a Kanadai Természetvédelmi Világalap (WWF) vezetője, konkrétan 2008 és 2012 között a WWF Kanada elnöke volt, mely ügynökséget ENSZ-háttérrel hosszú éveken át támogatta Soros György alapítványi hálózata is.
Butts a davosi Világgazdasági Fórum és a Bilderberg Csoport zárt ajtók mögötti találkozóin is aktívan részt vett, 2012-ben 362 ezer dolláros végkielégítéssel hagyta ott a WWF-et, hogy személyesen segítse Trudeau politikai marketingjének és későbbi kampányának megalapozását.
A korai Trudeau-kabinetben nemzetközi kereskedelemért felelős mniszteri posztot szerzett Chrystia Freeland közeli, baráti viszonyt ápol Sorossal – hol hivatalosan, hol informálisan, amit felvételek is tanúsítanak. Az egyik ilyen képen Soros nála és Trudeau-nál van meghallgatáson. A fotó 2020 januárjában, még a világjárvány előtt jelent meg Freeland honlapján, és a kép leírása alapján Soros Györggyel Kanadáról és a globális gazdaságról folytattak eszmecserét. Freeland 2019 végétől miniszterelnök-helyettes, tavaly óta pedig immár pénzügyminisztere Kanadának.
Sarah Goodmant – aki korábban a Soros-pénzelt, vancouveri székhelyű Tides Canada nevű olajipar-ellenes környezetvédelmi csoport üzletfejlesztési és stratégiai alelnöki tisztét látta el – 2017-től politikai tanácsadóként foglalkoztatta a Trudeau-kabinet Miniszterelnöki Hivatala. 2020 elején Goodmant politikai igazgatóból előléptették a kormányfővezető tanácsadójává. Az ugyancsak Soros-hátterű, amúgy kaliforniai és New York-i székhelyű Tides Foundation volt az a szervezet, amely pedig mintegy
másfélmillió USA-dollárt utalt – végig amerikai forrásokból – a 2015-ös kanadai választási kampány befolyásolására több NGO-n keresztül, és a Leadnow nevű szervezet lehetett a Soros-kampánypénzek elosztásának központi organizátora.
Liberális vezetőként Trudeau már 2013 nyarán olyanokat ígért, hogy például meg fogja védeni „Québec nyitott társadalmát". Két évvel később, 2015-ben pedig tweetet küldött, amelyben arra buzdította a migráns határátlépőket, hogy jöjjenek csak Kanadába.
Trudeau ezen felelőtlen megnyilvánulása összhangban állt Soros György agendájával, amely alapvetően a nemzeti határok megszüntetését célozza a nemzetközi migráció előtt.
Justin Trudeau tehát Kanada miniszterelnökeként az elmúlt években támogatta a harmadik világbeli (zömében muszlim vallású) migránsok letelepedését Kanadában. Tette mindeztannak a Sorosnak az elképzeléseihez hasonlóan, akinek szervezeti hálózata és személyes brüsszeli befolyása ott volt (és van) az uniós kvóta-, áttelepítési programok mögött. Ebben szerephez jutott az Európai Stabilitási Kezdeményezés is, amelynek elnöke, Gerald Knaus történetesen a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) vezető munkatársaként is tevékenykedik. Az Európai Unió migrációs fellépése pedig mintaképül is szolgálhatott a kanadai balliberális kormányzatnak.
2017-ben, a közel-keleti és európai migrációs válság enyhülésekor Kanada kormányzati szintű megállapodást kötött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) és Soros György OSF-jével annak érdekében, hogy elősegíthessék a „társadalmi mobilitást", azaz a bevándorlók, menedékkérők finanszírozott beutaztatását és kanadai integrációját. Ezzel Trudeau kormánya szélesítette az úgynevezett magánszponzorációk számára biztosított mozgásteret azillegálisból törvényesíteni akart migráció megszervezésében.
Kérdés, hogy meddig lehet a kanadaiakkal szemben kormányozni, hiszen a lakosság négyötöde ellenzi a parttalan migrációt, vagyis a nyitott társadalommá való átalakítást. Nem véletlen, hogy a 2021. őszi szövetségi választások nyománTrudeau bár megszerezte a harmadik kormányfői mandátumát, azonban egy második kisebbségi kormánnyal, miután a miniszterelnök liberálisai 159 mandátumot tudtak megszereznia 338 fős képviselőházban. Justin Trudeau pártja a népi szavazatok szűk egyharmadát kapta, ami a legalacsonyabb aránynak számít – egy kormányzó párt országosan megszerzett népi szavazatait tekintve – Kanada választástörténetében.
Ahogy Trudeau-t a médiában ünnepelték, sokban emlékeztet ez Christian Kern osztrák kancellárra, akit nem véletlenül hasonlítanak össze vele. Ebben mindenekelőtt egy olyan PR-stratégia volt, amely a közösségi médiára támaszkodik, és amely arra épít, hogy a selfie-ken pózoló Trudeau népszerűnek tűnhessen.
Vannak párhuzamok a Clintonokkal is, amint azt a Trudeau Alapítványról szóló vita is mutatja. Már parlamenti képviselőként és pártelnökjelöltként is Trudeau rendkívül hallgatag volt, amikor kapcsolatba került a bilderbergesekkel.
A saját pártja és az osztrák lakosság kívánalmaival ellentétben Kern kancellár a CETA mellett áll, és tudatában volt annak, hogy a módosításokban egyetért Trudeau-val. 2016 őszén az emberek olyan híreket olvastattak el, mint például: „Trudeau udvarol Kernnek a CETA miatt", vagy: „Trudeau meg akarja győzni Kernt a CETA-ról". Amikor Werner Faymann szövetségi kancellár 2016. május 9-én, a globalisták által instrumentalizált pártbéli ifjúság és más, magukat „kritikus baloldaliaként" számon tartók több hetes támadásait követően bedobta a törölközőt, a német médiumok már be is mutatták utódját az európai szocdemek között.
„Egy kicsit Justin Trudeau, egy kicsit Bernie Sanders" – írta a „Zeit" Christian Kernre mint az Osztrák Szövetségi Államvasutak (ÖBB) vezetőjére vonatoztatva, aki 2015 nyarán különleges vonatokkal biztosította az illegális bevándorlók szállítását. Lehetővé vált továbbá, hogy a nagyobb állomásokon jeleneteket teremtsenek a feltételezett menekültekkel és manipulált üdvözlőkkel. Így váltott magának irányt a kancellárság felé – különösen azért, mert a médiát folyton a maga oldalán tartotta. Trudeau-hoz hasonlóan a közösségi médiában is olyan eseményekre helyezte a hangsúlyt, mint például a melegfelvonulás, és folyamatosan a „példaképhez" hasonlítják. Kern hasonlít Trudeau-hoz a frázisok ügyes használata tekintetében; ezért vesztette el 2016 szeptemberében „lassan türelmét", de tartott ez év januárjában beszédet „Mire várunk?" mottóval. Az SPÖ Szövetségi pártkongresszusának lezajlásakor „A tervként" egy olyan „program" került bemutatásra, amellyel a koalíciós partner ÖVP-re is ráoktrojáltak.
Hat héttel fogadalomtétele után Kernnél látogatást tett Soros György és Alexander, melynek tényét csak azért hozták nyilvánosságra, mert Alexander Soros posztolt egyet az Instagram-fiókján a Kern-hivatal táblájával, és a találkozót dicsérte.
Az ifjú Soros általában feltölti a képeket azokról, akik találkoznak vele, vagy ővele és édesapjával. Soros hatalmas befolyása az amerikai politikára jelentős témát szolgáltat a mainstreamtől távolabb – különösen, hogy a republikánusok (Trump ellenfelei) is érintettek. Hiába kértek egy Kern-állásfoglalást a Soroshoz fűződő kapcsolatairól, senkit nem találtak a kancellári hivatalban vagy a SPÖ-ben, aki hajlandó lett volta Soros kiterjedt ausztriai befolyását megvizsgálni (a szokásos minta szerint).
A Stronach-csapat a parlamentben rákérdezett a látogatásra, amire azonban Kern álnokul válaszolt, miszerint ő és az emberek is tisztában vannak azzal, hogy a Soros (projekteken, hálózatokon, nem kormányzati szervezeteken, intézeteken, eseményeken, szakértőkön stb. keresztül) nálunk is jelen van.
Miként a többi országban is, a nyilvános narratívát az agymosó Soros-csatlósok uralják, és nem csak a „menekültek" témájában.