Évről évre egyre erőteljesebb az úgynevezett LMBTQ-lobbi tevékenysége, amely már a nyugati politikai elitre is meghatározó befolyást gyakorol, aminek számos konkrét megnyilvánulását tapasztalhatja Magyarország is. Az egyik ilyen példa a gyermekvédelmi törvény elleni heves támadás Brüsszelből, de akár a frissen megalakult német kormány nyílt állásfoglalását is ide sorolhatjuk, hiszen a „jelzőlámpa" - szociáldemokrata-szabad demokrata-zöld – koalíció hitet tett a genderideológia képviselete mellett. Programjukban szerepel a nemváltó műtétek teljes költségének állami finanszírozása, illetve azt is szorgalmaznák, hogy minden uniós tagállamban elismerjék a szivárványcsaládokat és az EU-ban kötött, egyneműek közötti házasságokat.
Innen nézve már nem is meglepő, hogy egy német homoszexuális celeb uniós LMBTQ-nagykövetként hivatkozva magára népszerűsítené a tagállamokban a homoszexualitást és a „transzneműséget". A német fősodratú sajtó egyik kedvence,
Riccardo Simonetti, a szakállas, hosszú hajú, sminkelt, alkalmanként női ruhában pózoló férfi a napokban egy adventi provokációval hívta fel magára a figyelmet. A német Siegessäule nevű LMBTQ-magazin címoldalán pózolt transznemű Szűz Máriaként, egy babával a karjaiban, aki vélhetően a kis Jézust volt hivatott ábrázolni. Mellette a képen egy fekete férfi állt, mint Jézus nevelőapja, József. A közösségi oldalán meg is magyarázta a fotó „szimbolikáját", egy gúnyos kérdéssel: „Ha eltagadjuk, hogy Jézus nem fehér volt, akkor abban is hihetünk, hogy Szűz Máriának szakálla volt, nem?"
De ki is valójában Riccardo Simonetti, mivel foglalkozott eddig és mit képvisel valójában politikai aktivistaként? A bajorországi születésű, olasz származású 28 éves aktivista Németország egyik legismertebb bloggere, influenszere, egyben modell, színész, és könyvei is megjelentek már. Milliós rajongói tábora van a fiatalok körében, akikre nyilvánvalóan erős befolyást képes gyakorolni az extravagáns, gyakran egészen extrém megjelenésével, és a homoszexualitás népszerűsítésével.
A „védjegye", amivel reklámozza magát önmagáért beszél: a hosszú, nőies hajviselet és a szakáll kombinációja. Ezen kívül gyakran lép fel show-műsorokban, vagy videókban női ruházatban, sminkelve, vagyis a külső megjelenésével is tudatosan demonstrálja a szexuális orientációját. A fiatalok körében ugyanakkor nem a homoszexualitása tette népszerűvé, ők az extrém, provokatív stílust, vagy éppen a megbotránkoztató poénokat „tabudöntögetésként, a felnőtt társadalom elleni lázadásként értékelik, egyfajta polgárpukkasztásnak és különlegesnek tartják.
Simonetti blogger karrierjének első éveiben nem is igazán foglalkozott LMBTQ-témákkal, elsősorban a szórakoztatás volt a célja, a divat és a zene állt a középpontban. Ezt igazolja egy 2015-ben vele készült terjedelmes interjú is a jugendcreativ nevű blogoldalon, amelyben egyetlen szót sem ejtettek nemi irányultságról, homoszexualitásról, LMBTQ-ról, kizárólag a blogger tevékenységéről, a közösségi média fontos szerepéről, a szórakoztatóiparról és a divatról beszélgettek.
Az újságírói kérdésre, hogy miért nem foglalkozik más témakörökkel is, akár politikával, Simonetti akkor így válaszolt:
„Kevésbé foglalkozom olyan témákkal, mint a politika és hasonlók, mert úgy gondolom, hogy egy szórakoztató blog nem feltétlenül a megfelelő hely erre – de mindenekelőtt azért, mert nem ismerem eléggé. Mindazonáltal bizonyos hozzáadott értéket tulajdonítok a blogomnak, mert szövegeimben gyakran foglalkozom társadalomkritikával, és olyan témákat vetek fel, mint a kirekesztés, a zaklatás és az együgyűség. Remélem, sikerül több önbizalomra, és mások véleményétől független fejlődésre inspirálni olvasóimat." Hat évvel ezelőtt tehát még távol állt az aktivista szemlélettől, de jó irányba indult, hiszen a liberális mainstream által favorizált témákat is felvetett, ráadásul ezek a kérdések, mint a kirekesztés, a zaklatás, a fiatalok számára is érdekesek, ezáltal jelentősen növelhette a népszerűségét.
Néhány év elteltével változott a helyzet, az időközben a bloggerkedésből továbblépő, Hollywoodot is megjárt Simonetti már előadóművészként, íróként és műsorvezetőként szerepel a nyilvánosságban, és az LMBTQ-fronton is áttörést ért el az első „gyermekkönyvével", amit 2019 végén adott ki, Raffi és a rózsaszín tütü címmel. A történet egy kisfiúról szól, aki szeret lánynak öltözni, amiért eleinte kiközösítik, de aztán meggyőzi társait, akik rájönnek, hogy semmi rossz nincs a „másságban". Az akkori német sajtóbeszámolók szerint a népszerű influenszer célja ezzel a történettel az volt, hogy leszámoljon az elavult nemi szerepekkel, amelyet már gyermekkorában megélt, illetve felhívja a figyelmet a több tolerancia szükségességére.
Az országos felolvasónapokon német óvodákat látogatott meg Simonetti, ahol rózsaszín szoknyában maga olvasott fel a könyvéből a gyerekeknek.
Tehát éppen azt tette, ami ellen a magyar gyermekvédelmi törvény megszületett, és amit tilt a hazai jogszabály. Simonetti példája ráadásul nem egy marginális jelenség, ahogy itthon a baloldali politikusok és a liberális sajtó igyekeznek jelentéktelennek, álproblémának, szinte nem is létezőnek beállítani az LMBTQ-propagandát. Németország egyik legismertebb véleményformálójáról van szó, aki ráadásul éppen a fiatalok, a tinédzserek körében népszerű, és egy német országos kampány keretében járta sorra az óvodákat, nem egy-két elszigetelt esetről beszélünk.
Az is tény, hogy Simonetti immár a politikai elit brüsszeli támogatásával terjesztheti a homoszexuális és transzgender propagandát. Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy az uniós döntéshozóknak eltökélt céljuk, hogy minden tagállamban, így hazánkban is alávessék a gyerekeket az LMBTQ-nevelésnek.
Riccardo Simonetti tevékenységét vizsgálva, illetve a korábbi nyilatkozatait, interjúit olvasva arra is választ kapunk, mit jelent valójában ez a fajta tudatformálás.
A már említett gyermekkönyv kapcsán a Berliner Morgenpost 2019 decemberi interjújából így összegezhető Simonetti látásmódja: minél korábban tanulják meg a gyerekek, hogy az emberek nagyon különbözőek, és hogy a fiúk is tudnak játszani állítólag lányos cuccokkal, annál jobban elfogadják a kisebbségeket és a peremcsoportokat. Szerinte a „melegeket például ma is csak akkor fogadják el, ha éppen nem viselkednek túl feltűnően".
Az is elgondolkoztató, ahogy a saját gyerekkorát említve beszél a heteroszexualitásról. „Egy kis településről származom. Ott nem voltak melegek, legalábbis nem ismerték őket. Amikor a szüleimmel tévéztem, nem láttam melegeket. A popslágerek is csak férfiakról és nőkről szóltak. Állandóan heteroszexuális párok nemi kapcsolatát kellett néznem a tévében. Az iskolai szexuális felvilágosítás is a heteroszexuálisokról szóltak. Sok csoport alig jelenik meg a médiában, illetve ez lassanként változik már."
Simonetti azt is hangoztatja az interjúban, hogy a gyerekeknek szükségük van olyan szereplőkre, akik segítenek nekik az önazonosításban, azaz például a homoszexualitásuk tudatosításában. Ellenkező esetben nem biztos, hogy észreveszik, hogy ők „mások". Ez a megállapítás gyakorlatilag elismerése annak, hogy az LMBTQ „érzékenyítés" befolyásolja a szexuális orientáció kialakulását, tehát nem pusztán a tájékoztatás, a felvilágosítás a céljuk azoknak, akik az iskolákba, vagy akár óvodákba beengednének különböző homoszexuális, transzgender aktivistákat.
Már ezekből az interjúrészletekből is világosan kiderül, az LMBTQ-lobbi célja az, hogy a gyerekek szexuális fejlődését minél fiatalabb koruktól kezdve, folyamatosan befolyásolják.
Idén októberben adta ki újabb könyvét, „Mama, meleg vagyok - mit jelentett nekünk a coming out-om" címmel, amit édesanyjával közösen írt arról, hogyan vallotta be otthon, hogy homoszexuális. A Welt magazin a könyv kapcsán interjút készített Simonettivel, aki olyan döbbenetes kijelentéseket tesz, amelyek azt igazolják, hogy az általa is képviselt ideológia egyik célja a szülők és a gyerekek közötti kapcsolat lazítása, a szülők elsődleges nevelési jogának az elvitatása. De mit is mondott az LMBTQ-aktivista? „A könyv célja annak érzékeltetése, hogy a szülőknek nincs mindenre válaszuk. És meg kell mutatnia, hogy a szülők csak a saját szüleik gyermekei.
De azt is meg kell mutatni a szülőknek, hogy a gyerekeiknek nem kell megfelelniük az elvárásaiknak és kívánságaiknak." Ezután arról beszélt, hogy szerinte nincs szükség mindig coming-outolni egy heteronormatív társadalomban, hiszen a heteroszexuálisoknak sem kell ezt megtenniük. Majd továbbment és kimondta a lényeget: „Éppen a szülők gondolják mindig, hogy meg kell mondanod nekik, milyen a szexuális irányultságod, de ez nem szükséges és nem is magától értetődő. Ez kiváltság, a szülőknek ki kell érdemelniük, hogy a gyerekeik szexuális fejlődésében részt vehessenek."
A Gala nevű magazinnak idén júniusban arról is beszélt, hogy valójában nem szeretne aktivista lenni, de azt is elárulja, miért van mégis szükség erre. Úgy fogalmazott: „Boldog lennék, ha egy másik világban élnék, amelyben már nem kell kiállni a furcsaság mellett, mert a társadalom megtanulta a leckét, és jobbá akar válni."
A Glamour magazinnak adott szeptemberi interjúban a hatályos német jogszabályokat is élesen bírálta Simonetti, szerinte a transzszexuális törvény erősen diszkriminatív a transz emberekkel szemben. Még az olyan hétköznapi dolgoknál is, mint a véradás, a meleg férfiakat diszkriminálják. - Nem adhatunk vért, ha egy évvel korábban nem mondtunk le a szexről – panaszolja az aktivista. Egyértelművé teszi, hogy a német társadalomnak is van még mit tanulnia, és szerinte a politikának is százszázalékosan van tennivalója a „transz" emberekkel szemben meglévő diszkrimináció megszüntetéséért.
Vélhetően a társadalmak leckéztetésnek a része a magyar gyermekvédelmi törvény ellen indult hadjárat is, Brüsszel nem tűri, hogy elzárják az iskolákba és óvodákba vezető utat a Simonettihez hasonló szemléletű aktivisták elől.