Pillanatfelvétel Kínáról

Schmidt Mária új sorozatából fény derül arra, hogy a maoista Kína hogyan vált napjaink egyik legerősebb szuperhatalmává, egy olyan entitássá, amely véget vethet az USA egy évszázada tartó egyeduralmának - derül ki a Látószög blogon.

A háború valószínűtlen, a béke lehetetlen.

- ezt a Raymond Aron idézetet választotta mottóul a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Megváltozott a világ

A kelet-európai kommunista rendszerek kifulladásával egy időben Kína is szakított a szovjet típusú kommunizmussal. A váltásra Mao Ce-tung halála után utódja,

Teng Hsziao-ping vezetésével került sor. Teng olyan forradalmi változást indított el, amelynek világtörténelmi jelentősége a bolsevik puccshoz mérhető.

Már a hetvenes évek végén több marxista dogmát is nyíltan megkérdőjelezett - írja Schmidt Mária.

Arra hivatkozott, hogy Lenin, Sztálin és Mao is újraértelmezte Marx és Engels tanításait, és az új kínai nemzedéknek is ezt kell tennie. 1978-ban arra szólította fel a párttagokat, hogy hagyják az üres elméleteket, legyenek gyakorlatiasok, mert, „az igazságról a gyakorlat és nem az elmélet dönt". Teng elvetette az osztályharcot, az osztályok közötti együttműködésre, a valóságos érdekellentétek áthidalására helyezte a hangsúlyt. Utat engedett a magántulajdonnak, a mezőgazdaságban a háztáji gazdaságoknak, majd a tervgazdálkodás helyett a piacgazdaságnak. Megnyitotta Kínát a külföldi tőke előtt. Nyugatra küldte tanulni és tapasztalatot szerezni fiataljait, szakembereit.

Feladta az egyenlők kizsákmányolásmentes társadalmát ígérő forradalmi célt: a kommunizmust.

Először pár embernek kell meggazdagodnia ahhoz, hogy később mindannyian gazdagok lehessünk

– mondta. Erénynek tekintette a gazdagodást, támogatta a vállalkozásokat. Újra a családot tekintette a társadalom alapegységének.

A kapitalista gazdasági rendszerre való visszaállással párhuzamosan biztosította, sőt megszilárdította a pártállam társadalmi, politikai vezető és irányító szerepét.

Miután Kína egy szigorúan materialista, parancsuralmi rendszer volt, az államkapitalizmusra és a Nyugat haszonmaximálásra fókuszáló stratégiájára különösebb zökkenő nélkül állt át. Mindezt segítette, hogy addigra már egy ideje újra érvényesültek a konfuciánus, meritokratikus elvek. Kína kereskedelmi és üzleti tapasztalatait évezredek formálták, ahogy azt az önképüket is, miszerint ők a világ közepe, és Kína nem más, mint az ég alattiak egyesülése. Az államkapitalizmusra való átállás biztosította a régi-új kínai modell túlélését, amiben az volt az új, hogy a kommunista párt tagjai közül kerültek ki az állami tisztségviselők - írja Schmidt Mária.

A teljes írás a Látószög blogon olvasható.