Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az eredményekből kitűnik, mennyire különbözik egy-egy politikai párt szavazótáborának benyomása a tekintetben, hogy nem szabadok a véleménynyilvánítás terén. Az AfD-t támogatók 62%-a képviseli ezt a nézetet, az FDP és a Linke támogatóinak többsége is úgy látja, hogy inkább óvatosnak kell lennie véleménynyilvánításkor. Az SPD-tábor megosztott, a CDU/CSU-ra szavazók az átlagosnál gyakrabban érzik szabadnak a véleménynyilvánítást, míg messze a legkevesebb nyomást a Zöldek szavazótábora érzékeli – 62% véli úgy, hogy véleményét szabadon kimondhatja. Ezzel együtt feltételezhető, hogy azok, akik arra panaszkodnak, hogy nem tudnak szabadon véleményt nyilvánítani, jól tudják, hogy nincs olyan törvény, mely ezt megtiltaná nekik – a panasz inkább az olyan társadalmi szankciók ellen irányul, melyek akkor fenyegetnek, ha valaki megsérti a „politikai korrektség" szabályait.
A résztvevőket arról is kérdezték, mi számít „kényes témának", amivel az ember könnyen megégetheti magát. 1996-ban a megkérdezettek 15%-a mondta azt, hogy a muszlimok és az iszlám témája kényesnek számít – ma 59% látja így. Azt, hogy a hazaszeretet és a patriotizmus kényes téma, 25 éve 16% állította – ma 38%. Az emancipáció és a nők egyenjogúságának témájánál 3%-ról 19%-ra történő növekedés könyvelhető el.
A közvélemény-kutatás szerint a nemnek megfelelő nyelvezet használatának példája illusztrálja legjobban, hogy mennyire szemben áll a legtöbb polgár elképzelésével az a nyomás, hogy nyilvánosan bizonyos témákhoz csak bizonyos szóhasználattal lehet hozzászólni. Egyértelmű volt a megkérdezettek arra adott válasza, hogy személyes beszélgetések során mindig figyelni kell-e arra, hogy kijelentéseivel senkit ne diszkrimináljon vagy bántson meg – így mindig használni kell a férfi és a női nemi formát. A résztvevők 71%-a találta túlzásnak az ilyen nyelvhasználatot, 19% mondta azt, hogy ez így helyes – többségében kortól, nemtől és politikai irányultságtól függetlenül. A példa nem egyedi: az Intézet éppen tavaly érdeklődött a felől, hogy ma lehet-e még „cigánypecsenyét" rendelni, vagy a habcsókot „négercsóknak" nevezni – a jelentős többség igennel válaszolt. A „cancel culture" jelenségről is kérdezték a résztvevőket: viszont a megkérdezettek csupán 24%-a hallott róla, és csak 11% tudta megmondani, mit jelent pontosan.
Az Intézet rámutat: érdekes kérdés, hogy miként áll elő az egyenlőtlenség a polgárok beszéd- és viselkedésnormái, illetve annak érzékelése között, hogy mi az, ami társadalmilag toleráható, és mi az, ami nem. Aki személyes körben cigánypecsenyét rendel, vagy nem használja a férfi és női nemet is jelölő „gendercsillagot", azon aligha fognak megbotránkozni társai. A kérdés tehát az, honnan jön az a benyomás, hogy ezt nem lehet megtenni – ez pedig csak a média e folyamatban betöltött szerepével magyarázható. Nélküle ugyanis nem jöhetne létre ilyen nyilvános nyomás a többség beállítottságával szemben. Ennek fényében sok tényező szól amellett, hogy az ilyen témákkal kapcsolatos intellektuális viták részben függetlenedtek az emberek valós hétköznapi életétől. Ez azonban konfliktushelyzetet teremt a társadalom számára, ami problémás az érintett médiumokat illetően, mivel veszélybe kerül a hitelesség. Ezzel együtt az emberek arra való készsége sem határtalan, hogy hagyják magukat nyelvileg irányítani – a megkérdezettek 55%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy szándékosan utasítja el, hogy nyelvhasználatát úgy igazítsa, hogy mondanivalója politikailag korrekt legyen. Ebben csak a Zöldekre szavazók voltak megosztottak. Aki viszont megpróbál olyan szabályokat állítani, melyeknek követését a többség visszautasítja, végül tehetetlen lesz.
