Zemmour ma egy élőben közvetített videóban jelentette be indulását.
Franciaországot már nem reformálni kell, hanem megmenteni. Úgy döntöttem, indulok az elnökválasztáson. (...) Éljen a Köztársaság, és különösen éljen Franciaország!
- mondta egy íróasztal mögött ülve a könyvtárban, szemben egy hatalmas rádiómikrofonnal, Charles de Gaulle-ra utalva ezzel. Már bejelentésével az Ötödik Köztársasághoz, a hagyományos jobboldalhoz való visszatérést hangsúlyozta. Közben zenei aláfestésként Beethoven 7. szimfóniája szólt.
Éric Zemmour Montreuilben született 1958. augusztus 31-én, egy berber eredetű zsidó családban. Mindenekelőtt francia zsidóként azonosítja magát. Drancy-ben, később a párizsi Château Rouge kerületben nőtt fel, a Párizsi Intézetben diplomázott. Pályafutását 1986-ban kezdte a Le Quotidien de Paris-ban, a Philippe Tesson vezette újság politikai szekciójánál.
Miután az újság 1994-ben megszűnt, szerkesztő lett az Info-Matinnál, ahol egy évig maradt. Ezután 1996-ban politikai újságíróként csatlakozott a Le Figaro szerkesztőségéhez.
Zemmour 1997-ben a Marianne és 1999- ben a Valeurs actuelles szabadúszó újságírója is volt.
2009-ben a Le Figaróból a Figaro Magazinba költözött, ahol heti rovatot írt.
Zemmour elsősorban azért népszerű, mert a francia társadalom neuralgikus pontjaira világít rá kritikáiban, sokszor szarkasztikusan fogalmazva.
Kritikáit legújabb könyvében is kifejti, amiben a fehér, katolikus Franciaország halálát vizionálja, ironikus, szarkasztikus stílusban, ami fokozza népszerűségét
– mondta korábban a Magyar Nemzetnek Cseke Bence.
A jobboldali szavazótábor egyesítésén dolgozik.
A Republikánusok a 2017-es szétesésük óta ugyanis nem találnak magukra, nincs nagy formátumú vezetőjük (Nicolas Sarkozy óta) – utalt Cseke Bence arra, hogy a konzervatív Republikánusok legesélyesebb jelöltjét, Xavier Bertrand-t mindössze 13-14 százalékon mérik a közvélemény-kutatók.
Zemmour 2014-ben robbant be a francia politikai életbe 600 oldalas esszéjével, a Francia öngyilkossággal.
Esszéi rendkívül magas irodalmi igényességgel születtek.
Hihetetlenül sok példányt, több mint félmilliót adtak el belőle, igen rövid idő alatt. De 2018 őszén megjelent esszéje, a migránskrízisről és a francia identitás súlyos válságáról szóló, Francia végzet című műve is óriási siker lett, az első hetekben százezernél is több példány fogyott el, megelőzött minden bestsellert.
Zemmour arra hívja fel a figyelmet, hogy az antirasszista baloldal még mindig a barnaingesek között keresi az antiszemitizmus okát, és nem látja meg eközben a zöldsálasokat, azaz azokat a baloldali-radikális iszlám szimpatizánsokat, akik baloldali-globalizációellenes, ökológiai hadviselést folytatnak a társadalom ellen.
Zemmour azt mondja, hogy azok,
akik most már hosszú évek óta zsidók elleni gyilkosságokat, támadásokat hajtanak végre, azt kiabálják, hogy „Allah Akbar!”
Seine-Saint-Denis-t, Párizs egyik elővárosát hozza fel példának, amely lassan teljesen eliszlámosodott, és ahonnan nemcsak a zsidók, de a nem muszlim franciák is tömegesen menekülnek. A seine-saint-denis-i helyzetről korábban
itt és itt is írtunk.Éric Zemmour legújabb könyve, a "Franciaország még nem mondta ki az utolsó szót" szeptemberben jelent meg, és egyetlen nap alatt az eladási lista élére került. 200 ezer példányban adták ki, de már a második nap újra kellett nyomni, annak ellenére, hogy a baloldal megpróbálta bojkottálni a könyvet. Az esszékötet is alapvetően a bevándorlással foglalkozik, de Zemmour beszélgetését is tartalmazza Macron elnökkel, illetve Marine Le Pennel.
A francia szólásszabadság drámai helyzetét mutatja, hogy az Albin Michel kiadó - amely rengeteg pénzt keresett Zemmour előző könyvével - ezt már nem merte kiadni, így egy kis kiadónál jelent meg.
Zemmour, ahogy a világhírű filozófus, Pascal Bruckner is, világos politikai kapcsolatot és összefüggést lát a szélsőbaloldal és a külvárosi iszlám között. Míg a globalizációellenes „ökológiai harcosok” a külvárosi radikális iszlám hívei között találnak szövetségest állam és kapitalizmus elleni harcukban, addig a Muzulmán testvériség (Frères musulmans) radikális, fundamentalista iszlám mozgalom azokkal a franciákkal keresi a szövetséget, akik segítenek neki Franciaország eliszlámosításában. Különös kölcsönhatás. Stratégiájukban a zsidó ellenségnek számít, mert szerintük a zsidók kapitalisták és cionisták – mondja Zemmour. De ugyanilyen ellenség a szemükben a katolikus is, ráadásul ők még keresztet is viselnek.
Idén többek között arról is írt Zemmour, hogy jót akarnak, jó szándékúak azok a francia tábornokok, akik nyílt levelükben a polgárháborús veszélyről írtak.
Ezernyi civil akarja aláírni a felhívást. A hadsereg soha nem volt ennyire népszerű az országban. A külvárosi gerilla és a dzsihadista bűncselekmények miatt a közvélemény egyre jobban növekvő része véli úgy, hogy az iszlamizált külvárosokban már csak a hadsereg beavatkozásával lehet helyreállítani a rendet.
„Ki az, aki komolyan azt tudná mondani, hogy tévednek? Ki tagadhatná le komoly, hazafias érzelmektől táplált legitim nyugtalanságukat?" - kérdezi a világhírű esszéíró, majd hozzáteszi, hogy „amikor a nyugdíjas tábornokok felhívják még aktív katonatársaikat, hogy vegyenek részt egy veszélyes küldetésben, amelynek civilizációs értékeink és honfitársaink megóvása a célja, akkor abban Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldal egyik prominens vezetője összeesküvést lát.
A baloldal - régi módszerét használva - megpróbálta Zemmour-t idegengyűlülőnek nevezni, de a világhírű író szeptemberben megnyerte a csatát. A párizsi fellebbviteli bíróság felmentette a vádak alól
A vádak szerint Zemmour 2019-ben a Marion Maréchal (Marine Le Pen unokahúga) által szervezett nagyszabású politikai gyűlésen tartott beszédében
A BEVÁNDORLÓKAT „GYARMATOSÍTÓKNAK" ÉS A „FRANCIA KÖZTEREKET ISZLAMIZÁLÓ" TÖMEGEKNEK NEVEZTE.
Zemmour a tradicionális iszlám öltözetet, a djellabát a „megszálló hadsereg uniformisának" nevezte.
Az elsőfokú bírósági ítéletében még 100 ezer euróra büntették, de a fellebbviteli bíróság felmentette, a korábbi ítéletet pedig semmissé tette.
A vádlók még azzal is próbálkoztak, hogy megfosszák Zemmour-t állampolgári jogaitól - vagyis attól, hogy szavazhasson vagy jelöltethesse magát -, de kudarcot vallottak.
Éric Zemmour Orbán Viktor nagy tisztelője, többször állt ki a magyar miniszterelnök mellett a francia médiában. Legutoljára a gyermekvédelmi törvényt dicsérte. A családbarát Orbán-kormány törvénymódosítása nem a homoszexuálisok ellen szól - emelte ki. Az új törvény nem bünteti, nem diszkriminálja a magyarországi homoszexuális embereket. Az új törvény mindössze annyit tesz, hogy tiltja a homoszexualitás és a transzszexualitás reklámozását az iskolákban a gyerekek körében. Ha most közvélemény-kutatást indítanánk Franciaországban a kérdésről, ezzel a franciák 80 százaléka is egyetértene - mondja Zemmour. Ezt fájlalja az LMBTQ-lobbi.
A gyerekek azért járnak iskolába, hogy írni, olvasni tanuljanak, és nem azért, hogy olyan órákon vegyenek részt, ahol homoszexuálisok azt mondják nekik, hogy a homoszexualitás csodálatos, gyere, szállj fel velünk a fedélzetre!
Franciaország és Magyarország egyaránt és egyformán toleráns a homoszexualitással szemben: nem szankcionálja és nem diszkriminálja - emelte ki.
Zemmour október elején Lille-ben egy rendezvényen Magyarország Brüsszel elleni küzdelmét dicsérte. Azt mondta, a francia gazdaságnak vissza kell nyernie autonómiáját Brüsszellel szemben, de nem tervezi elhagyni sem az eurózónát, sem az európai szerződéseket. Ez ügyben említette meg a magyar példát:
Orbán Viktorhoz hasonlóan mi is figyelmen kívül hagyjuk az Európai Bizottság utasításait. Amikor látom, hogy egy ilyen kis ország, mint Magyarország, sikeres, Franciaország igen sokat tehet. Brüsszel rendszeresen megfenyegeti Budapestet, hogy nem ad nekik támogatást. Franciaországban az az előnyünk, hogy többet fizetünk, mint amennyit az Európai Uniótól kapunk. Nem lehet minket nyomás alá helyezni
– mondta Zemmour.
A Journal du Dimanche felkérésére az Ifop közvélemény-kutató végzett felmérést legutóbb, hogy állnak a feltételezett elnökjelöltek. Eszerint - ha most vasárnap lenne a választás - az első fordulót Macron nyerné, 25%-ot kapna. A második Marine Le Pen lenne (19,5%), és ők ketten jutnának a döntő, második fordulóba. A harmadik helyen Éric Zemmour áll (15%), ami elképesztően jó teljesítmény ahhoz képest, hogy esetében a mai napig csak feltételezés volt, hogy indulna.
Zemmour megelőzné a jobbközép, az Európai Néppárthoz tartozó LR bármelyik jelöltjét. Xavier Bertrand áll legközelebb hozzá (13%). Az ötödik helyen a kommunista Jean-Luc Mélenchon (nagyjából 8%) áll, a szélsőbaloldali, zöldpárti Yannick Jadot 7,5%-ot szerezne, míg a hagyományos baloldalt képviselő szocialista Anne Hidalgo 6%-ot kapna.