Miről is van szó? A megújuló energiaforrásokhoz hasonlóan az atomenergia is „nulla szén-dioxid-kibocsátású" a termelés helyén, de mint minden villamosenergia-termelési mód esetében az építés, az üzemeltetés és a leszerelés során szén-dioxid-kibocsátással kell számolni csakúgy, mint a nap- és szélerőművek esetében. És itt következzenek a tények, amelyekkel az atomellenes zöldek nem tudnak mit kezdeni, hiába szajkózzák, hogy az atomenergia nem zöld!
A Ricardo Energy & Environment think tank szakértői egy független és részletes, életciklus-elemzésen alapuló tanulmányt készítettek a brit Hinkley Point C atomerőmű építésével, üzemeltetésével és jövőbeli leállításával kapcsolatos környezeti hatásokról és szén-dioxid-kibocsátásról. Ez a tanulmány megerősítette, hogy az új brit atomerőmű, az épülő Hinkley Point C által a jövőben termelendő villamos energia teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid-kibocsátása még alacsonyabb lesz, mint a szél- és napenergia esetében lenne.
Az elemzés a nemzetközileg elfogadott szabályok alapján értékelte az atomerőművet és az egyik legrészletesebb tanulmánynak tekinthető, amit egy atomerőműről valaha is készítettek. Az elemzők felmérték a Hinkley Point C hatásait annak teljes életciklusára vetítve, figyelembe véve a villamosenergia-termelést megelőző (például különböző nyersanyagok bányászata és feldolgozása, berendezések és nukleáris üzemanyagok gyártása stb.), valamint az atomerőmű építésével, üzemeltetésével és leszerelésével kapcsolatos tevékenységeket.
A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az új brit blokk villamosenergia-termeléséhez köthető szén-dioxid-kibocsátása mindössze 5,5 g/kWh lesz. Összehasonlításképpen, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület adatai alapján a tengeri szélenergia esetén ez az érték 12 g/kWh, a naperőművek pedig 48 g kWh szén-dioxid kibocsátása árán termelnek. Tehát az atomenergia még a szél- és naperőműveknél is zöldebb és drasztikusan alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású, mint a szénerőművek (820 g/kWh) és a gázerőművek (490 g/kWh).
Az atomerőművek klímavédelmi szerepével kapcsolatos előbbi tanulmány megállapításaitól függetlenül, de tartalmilag teljes összhangban állnak a nemrég az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság által publikált jelentésben foglaltak. Az elemzés rámutat arra, hogy a felelős klíma- és energiapolitikai döntésekhez elengedhetetlen a tényeken alapuló tervezés. Ez azért rendkívül fontos, mert egy egészséges energiamix elérése érdekében reálisan kell tudni értékelni az egyes áramtermelési módokat.
A tanulmány megerősíti azt, hogy ha az egyes villamosenergia-termelési módokat a teljes életciklusra vonatkoztatva elemezzük, akkor a legkisebb szén-dioxid-egyenérték-kibocsátással az atomerőművek (5,1–6,4 g/kWh) rendelkeznek. Ezzel szemben például a naperőművek kibocsátási értékei – technológiától függően – 7,4 és 83 g/kWh, a szélerőműveké pedig 7,8 és 23 g/kWh között változnak.
Ez a jelentés azt is kimutatta, hogy az összes alacsony szén-dioxid-kibocsátású, víz-, szél-, nap- és atom-technológia közül az atomerőműveknek a legkisebb a földterület-használata, valamint az ásványianyag- és fémszükséglete. Utóbbi esetében például az atomenergia nyersanyagszükséglete (például réz, molibdén, nikkel, kobalt és alumínium) átlagosan 84 g/MWh, miközben a naperőműveké 296-635 g/MWh, a szélerőműveké pedig 255-292 g/MWh.
Hogyan lesz az uránércből télen-nyáron és éjjel-nappal klímabarát villamos energia?
Ennek az a magyarázata, hogy a legújabb atomerőművek tervezett üzemideje legalább 60 év, nagyon magas, 90 százalék feletti teljesítmény-kihasználási tényezővel. Ráadásul az atomerőművek az időjárástól függetlenül télen-nyáron, éjjel nappal képesek áramot termelni. Ezzel szemben a nap- és szélerőművek üzemideje maximum 20-25 év. A naperőművek kihasználási tényezője 10-20 százalék, szárazföldi szélerőművek esetén pedig ez a szám 15-35 százalék között mozog, mert ezek termelése erősen függ az időjárástól és a napszakoktól.
Ez a részletes és tudományos értékelés is rámutat, hogy az emberiség rendelkezik a zöld és fenntartható nukleáris technológiával, amelyhez – még a nap- és szélerőművekhez viszonyítva is – kevesebb szén-dioxid-kibocsátás, földterület-használat és például ásványianyag-szükséglet társul. Természetesen a klímavédelmi, ellátásbiztonsági, árstabilitási és versenyképességi célok elérése érdekében az atomenergiára és a megújuló energiaforrásokra egyaránt szükség van, miközben a klímavédelmi szempontból roppant káros szénerőművek részarányát radikálisan csökkenteni kell.
Az atomenergiának a klímavédelem terén játszott megkerülhetetlen szerepe azt is jelzi, hogy a hazai Paks II. projektet ellenző politikusok és támogatóik a gyerekeink és unokáink jövője érdekében nem az éghajlatváltozás mérséklését tartják elsőrendűnek, hanem a saját önös gazdasági és lobbitevékenységek által vezérelt ideológiai meggyőződésüket és politikai érdekeiket. Még akkor is, ha ez szembe megy a fizika törvényeivel és a technológiai adottságokkal, veszélyeztetve ezzel Európa ellátásbiztonságát.
Szerző: Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője