Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
George Friedman az előadásában kifejtette, hogy ha az ukránok helyében lennénk és körbe néznének, hogy ki tudna segíteni, végül az Egyesült Államok mellett döntenénk. A nemzetközi ügyek nagy stratégája felidézi, amikor az Egyesült Államok európai katonai parancsnoka, Ben Hodges generális Ukrajnába látogatott, és kijelentette, hogy amerikai kiképző tisztek fognak érkezni. Hodges látogatása során ukrán katonákat tüntetett ki, amivel katonai protokollt sértett, hiszen katonák idegen hadsereg tisztjeitől nem fogadhatnak el kitüntetést. Friedman szerint
ezzel a generális azt akarta demonstrálni, hogy az ukrán hadsereg az amerikaiaké.
Ezután Hodges ellátogatott a balti országokba, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok harckocsikat és egyéb katonai fegyvereket küld a balti országokba, Lengyelországba, Romániába és Bulgáriába. George Friedman szerint ez nagyon érdekes dolog, hiszen
az Egyesült Államok ezt követően kijelentette, hogy fegyvert akar szállítani Ukrajnába, majd egy nappal később bejelentette, hogy fegyvereket fog szállítani Ukrajnába.
A gondolkodó felhívta rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államok ezeket a tárgyalásokat a NATO keretein kívül folytatja, mert a NATO döntéseket a NATO-tagállamoknak együttesen kell elfogadniuk. Hozzátette: minden ország vétózhat, amelyet korábban Törökország meg is tett. Friedman leszögezte, hogy
az Egyesült Államok célja egy úgynevezett biztonsági öv kiépítése Oroszország körül, és az oroszok jól tudják ezt. Oroszország azt gondolja, hogy az Egyesült Államoknak az a célja, hogy szétverje az Orosz Föderációt.
Friedman szerint
ismét a régi játéknál tartunk. Ha a lengyeleket, a magyarokat vagy a románokat nézzük, akkor ők egy teljesen más világban élnek, mint a németek, és a németek más világban, mint a spanyolok. Európában nincs közösség.
A gondolkozó azt is leszögezte, hogy
ha én most ukrán lennék, azt tenném, amit ők most tesznek: az amerikaiakat bevonnám a konfliktusba.
A neves think tank alapítója arról is beszélt, hogy
hosszú távon nincs olyan hely a világon, ahol a béke tartós maradna,
és ez alól az Egyesült Államok sem kivétel. Hozzátette, hogy az amerikaiaknak is folyamatosan háborúik vannak. Friedman azt gondolja, hogy
Európa nem fog a régi nagy háborúkhoz visszatérni, de háborús és békés időszakok váltják majd egymást, meghalnak majd emberek.
Hangsúlyozta:
Nem lesz 100 millió áldozat, de az a gondolat, hogy Európa egy kivételes hely, meg fog szűnni. Konfliktusok lesznek és voltak is Európa-szerte, úgy mint Jugoszláviában, vagy most Ukrajnában. Ami viszont Európa és az Egyesült Államok viszonyát illeti: az Egyesült Államoknak nincs hosszú távú kapcsolata Európával. Kapcsolata van viszont Romániával, Franciaországgal, de nincs olyan, hogy Európa, amivel az Egyesült Államoknak kapcsolata lehetne.
Az Egyesült Államok legfontosabb érdeke abban állt az elmúlt 100 évben, az első és a második világháborúban, valamint a hidegháborúban is, hogy Németország és Oroszország viszonya hogyan alakul, mert ha ezek az érdekek összefonódnak, akkor az lenne az egyedüli hatalom a világban, amely veszélyt jelentene az Egyesült Államokra nézve. Az Egyesült Államok legfontosabb érdeke az, hogy ez ne következzen be
- fejtette ki a magyar származású gondolkozó. Friedman arról is szólt, hogy az Egyesült Államoknak van egy alapérdeke: ők ellenőrzik a világ tengereit, amelyet még egyetlen világhatalom sem tudott ez idáig elérni. Kifejtette:
ilyen alapon az Egyesült Államok más országokba be tud hatolni, de ők nem tudnak az Egyesült Államokba menni, és ez egy jó dolog. Az óceánok és a világűr ellenőrzése az Egyesült Államok hatalmának alapja.
George Friedman arra a politikára hívta fel a figyelmet, amit Ronald Reagan volt amerikai elnök is alkalmazott Iránban és Irakban. Reagan mind a két felet finanszírozta, hogy inkább egymás ellen harcoljanak, ne pedig az Egyesült Államok ellen.
Ez cinikus volt, és biztosan nem erkölcsös, de működött
- tette hozzá. A think tank alapítója szerint a lényeg az, hogy az Egyesült Államok nem képes egész Eurázsiát elfoglalni, de ha ez sikerülne is, kisebbségbe kényszerülne.
Az Egyesült Államok nem tud katonailag mindenhol jelen lenni, de a harcoló feleket tudják támogatni politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal is.
Friedman szerint az Egyesült Államok kivételes helyzetében azt is megteheti, amit Vietnámban, Afganisztánban és Irakban is tett: megelőző csapásokat mértek ezekre az államokra.
A megelőző csapásoknak nem az a céljuk, hogy legyőzzék az ellenséget, hanem az, hogy kibillentsék az egyensúlyából.
Kifejtette, hogy Afganisztánban az Al Kaidát billentették ki az egyensúlyából. Azonban azt is leszögezte, hogy mivel „fiatal és buta" volt az Egyesült Államok, így ezekkel nem elégedett meg, hanem ahelyett, hogy hazatért volna „a munka elvégzése után", mivel könnyűnek értékelték a műveletet, kitalálták, hogy csinálnak helyben egy demokráciát is. Friedman szerint ez volt az Egyesült Államok szellemi gyengesége és baklövése. A geopolitikai gondolkodó szerint ezért mondja azt, hogy az Egyesült Államok nem képes mindenhol ott lenni és beavatkozni katonailag Eurázsiában. Szerinte ritkán és szelektíven kell beavatkozni.
A neves gondolkodó úgy látja, hogy az embereknek igaza van, amikor azt mondják, hogy az Egyesült Államok egy olyan impérium, egy hatalom, amely megteheti, hogy bárhol a világon beavatkozzon. Friedman egyik példája szerint a britek sem okkupálták egész Indiát, hanem egymás ellen uszították az egyes államait, és briteket építettek be az indiai hadseregbe. Egy másik példa szerint az ókori rómaiak sem küldtek mindenhová hadsereget, hanem Róma-barát királyokat segítettek hatalomra, és ezek a királyok voltak felelősek a béke, a nyugalom fenntartásáért. A gondolkodó szerint
azok a hatalmak, amelyek az egész világot irányítani akarják, sikertelenek lesznek, elbuknak, mint ahogyan a náci Németország esetében is történt.
Friedman azt taglalja, hogy a probléma az, ha valaki nem ismeri fel, hogy hazamehet.
Friedman szerint
az oroszok számára az a kérdés, hogy megtarthatják-e ütközőzónának Ukrajnát, vagy a Nyugat úgy hatol be Ukrajnába, hogy "már csak 100 kilométerre lesz Sztálingrádtól és 500 kilométerre Moszkvától".
A Geopolitical Futures alapítója azt is hangsúlyozta, hogy
Oroszország számára Ukrajna státusza egy egzisztenciális kérdés, és az oroszok nem engednek. Az Egyesült Államok számára az a kérdés, ki fogja megállítani Oroszországot, ha ragaszkodik Ukrajnához.
Friedman szerint nem volt véletlen Ben Hodges generális küldetése, amikor Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és a balti államokban járt, hogy csapatokat állítson fel azért, hogy a Fekete-tenger és a Balti-tenger között biztosítsa a területet.
Friedman szerint, amit még nem lehet előre látni az az, hogyan reagál majd Németország. A gondolkodó hangsúlyozta, hogy amíg az Egyesült Államok a már említett biztonsági övön dolgozik, és nem Ukrajnában, hanem attól nyugatabbra; amíg az oroszok megpróbálják a nyugati befolyást Ukrajnában visszaszorítani, addig nem lehet tudni, a németek miként fognak reagálni. Kifejtette, hogy Németország sajátos helyzetben van. Gerhard Schröder volt német kancellár a Gazprom felügyelőbizottságának tagja, és
a németeknek nagyon összetett kapcsolata van az oroszokkal.
Úgy látja, hogy a németek most nem tudják, mit csináljanak, hiszen az áruikat el kellene adniuk az oroszoknak, és az oroszok szívesen meg is vennék. Ha ezt elveszítik, máshol kell piacokat keresniük.
Az Egyesült Államok ősi félelme, hogy a német tőke és technológia az orosz nyersanyagtartalékokkal, valamit a humán erőforrással összefonódik. Ez az egyetlen kombináció, amitől az amerikaiaknak évszázadok óta pokoli félelmük van
- hangsúlyozta a neves Friedman. A think tank-alapító felteszi a kérdést, hogyan fog ez történni, majd kifejti, hogy
az Egyesült Államok kiterítette a kártyáit, ez pedig a Fekete-tenger és a Balti-tenger közötti biztonsági vonal. Már régóta világosak az oroszok céljai is. Minimális követelésük egy semleges Ukrajna, amely nem nyugatpárti. Fehéroroszország egy másik kérdés.
Friedman szerint,
az, aki megmondja ma, hogy a németek mit fognak most tenni, az megmondja a következő húsz év történelmét is, de a németek még nem döntöttek.
A gondolkozó szerint
az a probléma, hogy Németország gazdaságilag nagyon erős, geopolitikailag viszont nagyon törékeny, és nem lehet tudni, hogy ezt a kettőt hogyan tudják majd összeegyeztetni. Kiemelte: 1871 óta ez a német kérdés és ez az európai kérdés is egyben.
Friedman szerint
szembe kell nézni ezzel a német kérdéssel, de még nem tudjuk, hogyan. Nem tudjuk, hogy a németek mit fognak csinálni.
