Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egy ideje láthatóvá vált, hogy hiába öntik a világ országai a tömérdek mennyiségű pénzt Ukrajnába, az sohasem fog megtérülni, visszajönni. Ukrajnának nincs értelmezhető költségvetése, és olyan reménytelen helyzetben van, hogy bármilyen segélyt, támogatást is kap, aligha fogja tudni visszafizetni. Ennek ellenére miért öntik még mindig a pénzt Ukrajnába?
Az látszódik, hogy a globalista elitek ezt a háborút leginkább két célra akarják használni, amit Soros György írt még idén márciusban a Project Syndicate hasábjain: miszerint
meg kell dönteni az orosz és kínai rendszert, mert most látszódik erre reális esély.
Arról nem írt, és ez a második, hogy a háború a „legjobb üzlet". Ezért erőltetik a háborút, annak ellenére, hogy bizonyos összegek sosem fognak visszajönni. A háborún keresni is lehet, mindent el lehet adni, mindennek felmegy az ára, lehet spekulálni, és hát fegyverből sosem lehet eleget gyártani. Minél tovább tart a háború, a globalista elitek azt remélik, hogy ezeket a céljaikat annál jobban el tudják érni, tehát Ukrajna támogatásával ezeket a globalista célokat most egyszerre akarják elérni.
Így kötődik össze sokadszorra a demokráciaexport, illetve a gazdasági-pénzügyi cél, a maximális profit elérése. Van közöttük egyfajta munkamegosztás: az angolszászok fegyvert küldenek, és az Európai Unióra maradna az ukránok finanszírozása.
Meglepő módon a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szinte úgy ad pénzt Ukrajnának, hogy nincsenek szigorú feltételek. Mi ennek az oka?
Vannak nemzetközi szervezetek, így például a Nemzetközi Valutaalap, amelyek pont az ilyen bedőlt országoknak nyújtanak kedvező hiteleket, de strukturális reformokért cserében, amik valójában megszorításokat jelentenek. Időközben finomítottak ezeken valamennyit, mert nem akarnak nagyon durva feltételeket támasztani, mint például, hogy meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt az adott országban 5 évvel, de azért valamiféle reformot elvárnak.
Magyarországon 2008-ban, amikor Gyurcsányék az IMF-hez fordultak, akkor nagyon szigorú megszorításokat követelt az IMF. Most viszont Ukrajna esetében azt látjuk, hogy nem kérnek velük szemben ilyesmit, hanem inkább politikai szempontok érvényesülnek.
Ami itt még érdekes, hogy az ukrán gazdasági potenciál nagy része, mondjuk kétharmada orosz ellenőrzés alatt van, az ország keleti részében, a Donbaszban. Nagyon nehéz lesz majd visszafizetni a hitelt, ha egyrészt megsemmisül, mint a mariupoli acélgyár, vagy orosz kézen van, mint a szénbányák vagy a zaporizzsjai atomerőmű, ahonnan áram jött a gyárakhoz. Ilyen szempontból a háború miatt pusztítás is van, meg orosz megszállás is, és ez is nehezíti a hitelek visszafizetését. Ezt is figyelembe kellene vennie az IMF-nek.
Ukrajna miközben rengeteg pénzt kap, még többet kér. Zelenszkij is követelőzött, és aki nem ad nekik eleget, azt kritikával illetik. Mekkora a nyomás az országokon emiatt a hozzáállás miatt?
Az orosz-ukrán háború egy proxyháború, amelyben a globalista, amerikai demokrata párti elitek háborúznak az oroszokkal.
Az amerikaiak részéről van nyomás, hogy ők adnak fegyvereket, de elvárás, hogy a többi ország viszont finanszírozza ezt. Inkább itt van a kutya elásva, hogy még az amerikai fegyvereket is az európaiak finanszírozzák.
Ez ahhoz hasonló, mint amikor a II. világháborúban kölcsönbérletbe adták a fegyvereket, és cserében például brit támaszpontokat kértek. Ez valószínűleg most is hasonló lehet, hiszen az amerikaiak csak elérték, hogy az ukránok lazítsanak a GMO-tilalmon. Az ukránok azt hangoztatják, hogy az nem igaz, hogy az ukrán termőföldek harmada amerikai kézben van, mert külföldiek nem vásárolhatnak hazai földeket, de 2010 előtt nálunk is voltak „zsebszerződések". Az amerikaiak viszont mindig elérik, hogy az ő érdekeiket jobban figyelembe vegyék az ukránok a pénzért és a fegyverekért cserében.
Az angolszászok fegyvereket szállítanak, és most az Uniótól várják el, hogy jelentősen beszálljon Ukrajna finanszírozásába.
Jövőre Brüsszel 18 milliárd eurót kíván Ukrajnának adni, az Egyesült Államok hasonló összeget, és nagyjából ennyit a nemzetközi szervezetek is. Azaz, évente 54 milliárd eurót. Kijelenthető, hogy tulajdonképpen ezek az országok tovább finanszírozzák a háborút?
Már eddig is kvázi egy technikai államcsőd állapotában volt Ukrajna, és erre jön rá az, hogy az említett stratégia miatt a gazdaság még inkább hanyatlani fog, mert ha az áramot, az energiát, az infrastruktúrát még jobban pusztítják az oroszok, sokkal nehezebb lesz a lakosság és a cégek helyzete, ami még tovább rontja majd az egyébként is nehéz helyzetben lévő Ukrajna helyzetét. Ezért akarnak külső finanszírozást az ukránok.
Az a probléma, hogy az amerikaiak meg az angolok szinte csak fegyvert adnak, és az európaiakra hárulna Ukrajna víz felett tartása, tehát a költségvetési lyukak betömése, ami eddig 5 milliárd eurós nagyságrend volt, amit eddig 7 és 9 milliárdra emeltek volna, ebből lett jövőre 18 milliárd.
Miután az ukrán gazdasági bázis zöme vagy megsemmisült, vagy orosz kézen van, ezért a megtérülés kérdéses, és ez is egy plusz teher Európának. A világ egyharmada fogja ezeket a terheket viselni, mert a többiek, például indiaiak, kínaiak csak szimbolikus, humanitárius segítséget nyújtanak Ukrajnának, de nem fognak beszállni a finanszírozásba.
Az angolszászok valószínűleg továbbra is fegyvert fognak inkább adni, így az európaiakra fog maradni a finanszírozás oroszlánrésze, ami egy plusz teher lesz a szankciós infláció mellett; még egy plusz teher, ami, ha vége lenne a háborúnak, nem lenne, ezért is indokolt a béketárgyalás, amit Orbán Viktor szorgalmaz.
Minél hamarabb vége a háborúnak, annál kevesebbet kell finanszírozni. Az Unió pedzegeti – a német sajtóban már erről írnak –, hogy
új Marshall-tervre van szükség Ukrajna újjáépítésére,
aminek költségét Zelenszkij szeptemberben 750 milliárd euróra taksálta.
Nemcsak hogy az ukrán költségvetés finanszírozását traktálná a washingtoni elit az Unióra, hanem az újjáépítés költségeinek nagy részét is.
