Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az uniós bíróság elutasította a Minority SafePack kezdeményezőinek az Európai Bizottság döntése elleni keresetét. Mi erről a véleménye?
A háború kapcsán ismét aktuális kérdésként merül fel nemzetközi jogi szempontból, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek nemzetközi védelme milyen irányba alakul. Ahogyan ön is utalt rá, az Európai Unió elé is többször került a kisebbségvédelem ügye, de nemrégiben az Európai Unió Törvényszéke elutasította a kezdeményezők keresetét az Európai Bizottság ellen. Ez arról szól, hogy a brüsszeli testület nem akar foglalkozni az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelmével. A kereset ugyanis arra irányult, hogy a Bizottság végre foglalkozzon az őshonos közösségek jogaival, mivel korábban lesöpörte ezt, mert szerinte nem illetékes ebben a kérdésben, azt állítva, hogy a sokszínűségre, az integrációra és a kohézióra vonatkozó cselekvési terv amúgy is tartalmazza a nemzeti kisebbségek védelmét, így védi ezek integrációját, bármit is jelentsen ez. Álláspontom szerint ez nincs így, ezért született a Minority SafePack polgári kezdeményezés, amit az Európai Unióban több mint 1,3 millió európai polgár 11 országból kezdeményezett. A kezdeményezés – ami az Unió által létrehozott legdemokratikusabb intézmény, a polgári kezdeményezés alapján született – azt szeretné elérni, hogy a több mint 50 millió őshonos nemzeti kisebbséghez tartozó európai polgár jogait is védjék.
Az Unió nem akarja hallani a mi szavunkat, és most érdekes módon korlátozóan értelmezi a saját hatáskörét, miközben azt látjuk, hogy más témákban, mint például a migránsok jogai, kiterjesztő jogértelmezést folytat.
Nagyon sok esetben olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyekben nincs hatásköre, mert nincs rá semmilyen felhatalmazása, de nem akarja felkarolni a nemzeti kisebbségek ügyét, ahol álláspontom szerint lenne hatásköre.
Az európai sokszínűség, az európai kultúra védelmét szolgálná az, ha törődne a kérdéssel az Európai Unió.
Ha már említette az illegális migrációt, hogyan állnak ehhez a kérdéshez az Európa Tanácsban és az Európai Unióban?
Az Európai Unió az illegális migráció vonatkozásában számtalan intézkedést, javaslatot, kötelező intézkedést fogad el, elég, ha csak a kötelező betelepítési kvótára gondolunk. Számtalan dokumentum született már e témában. Míg az Európai Unió nem foglalkozott a kisebbségek ügyével, addig az Európa Tanács legfontosabb feladata, értéke az 1990-es években még a nemzeti kisebbségek védelme volt, és ezen a területen hatékony is volt, mert amikor csatlakoztak a kelet-európai országok az Európa Tanácshoz, kötelezően vállalták az ET-ben elfogadott ajánlásokra hivatkozva a nemzeti kisebbségek védelmét.
Ma már azt látjuk, hogy az ET emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovic is folyamatosan az illegális migránsok jogaival foglalkozik, viszont a nemzeti kisebbségek védelmével nem.
Egyértelmű tehát, hogy az Európa Tanács, ahol az őshonos közösségek védelmének múltja van, minden mással igen, de ezzel már nem akar foglalkozni. Az Európai Unió esetében azt látjuk, hogy eddig sem foglalkozott ezzel, és most is lerázza magáról a témát.
A kisebbségvédelem háttérbe szorulása milyen gondokat okozhat a jövőben?
A nemzetközi jogban a nemzeti kisebbségvédelem háttérbe szorult, pedig megítélésem szerint a stabilitásnak az egyik fontos záloga lenne a megfelelő szabályozás e tekintetben. Azon túlmenően, hogy az általános európai elveknek megfelelően - úgy, mint sokszínűség, diverzitás, Európa történelme és hagyományai, a soknyelvűség megóvása - kötelező lenne a jogi garanciák kiépítése a kisebbségi kultúrák megmaradása érdekében, ugyanakkor
biztonsági szempontból is meghatározó lenne a nemzeti kisebbségek jogainak kiszélesítése és nemzetközi garanciák kialakítása európai uniós, de világszinten is.
Az Európa Tanács legutóbb elfogadott egy migrációt ösztönző dokumentumot.
Igen, így van. Ráadásul
az Európa Tanács is elkezdett foglalkozni a szivárványcsaládokkal, genderkérdésekkel, és számtalan ajánlást fogadott el, és mára hangsúlyossá vált az illegális migránsok védelme.
Október 10–14. között tartották az ET parlamenti közgyűlés szokásos őszi ülését, és ott fogadtak el egy migrációt támogató jelentést, amely a visszatoloncolás tilalmáról és az illegális migránsok emberi jogairól szól. Ez tehát azt jelenti, hogy
az ET menedzselni akarja a migrációt, és nem megakadályozni.
Dunja Mijatovic korábban nyilatkozatban kifogásolta az illegális migránsokhoz való magyar hozzáállást, és hosszasan kritizálja hazánkat, hogy a déli határainkat védjük, és nem engedjük be az illegális migránsokat, ugyanakkor meg sem említi, hogy 1,5 millió ukrajnai menekültnek segítettünk.
Nemzetközi jogi alapon is különbséget teszünk az illegális migránsok és a menekültek között. Mi az elhatárolás alapja?
Világosan látszik, hogy az illegális migránsok biztonságos harmadik országokon keresztül jönnek ide, munkaképes fiatal férfiakról van szó, akik gazdasági okokból, erőszakkal akarják átlépni a határt, és nem tartják be az utazási és egyéb szabályokat. A menekültek esetében pedig alapvetően nők, gyermekek tömegeivel találkozunk, akik láthatóan az életüket mentve menekülnek a szomszédos országból, a véres háború elől és az első biztonságos országba érkeznek hozzánk, menedéket kérnek, betartva a határátkelés szabályait. Egyértelmű jogi különbség is van, és ezt mi nemzetközi jogi alapokon is mondjuk.
A nemzetközi jog egyértelmű különbséget tesz a menekült és az illegális migráns között, ezt próbálja most összemosni az Európai Unió és az Európa Tanács. Az illegális migránsokat is menekültekként próbálják definiálni.
Mi a célja a Soros-féle szervezeteknek, és mi az oka, hogy megváltozott a már említett intézmények küldetése?
Az látható, hogy civil szervezetek jelentek meg az Európa Tanács és az Európai Unió intézményei körül is. Szeretném felhívni a figyelmet a Grégor Puppinck által vezetett jogi intézet által készített átfogó tanulmányra, amely arról szól, hogy a Soros-féle szervezetek hogyan befolyásolják az Európai Emberi Jogi Bíróságot, illetve az Európa Tanács egyéb intézményeit is.
Sokszor megjelennek szakértők ezen intézmények előtt, akik valamilyen módon mindig köthetőek a Soros-féle szervezetekhez.
Puppinck leírja a tanulmányban, hogy hány olyan bíró van az Európai Unió Bíróságában, aki korábban Soros-féle szervezetnél dolgozott. A liberális, globalista ideológia tulajdonképpen foglyul ejtette az Európai Bíróságot és az Európa Tanácsot is, méghozzá szakértőkön, az apparátuson keresztül is. Ők befolyásolják a jelentések, ajánlások szövegét. A folyamat úgy is leírható, hogy
az Európa Tanácson belül megjelennek olyan új dokumentumok, amelyek új jogintézményeket, jogi eszközöket, társadalmilag védendő értékeket próbálnak meg bevezetni, új társadalmi csoportokra hívják fel a figyelmet, és ezekből szövegszerű ajánlások lesznek. Majd ezt követően ezek a témák bekerülnek az akadémiai, egyetemi világba, ahol konferenciák szerveződnek, majd társadalmi csoportok, NGO-k felvállalják ezeket, és egy idő után megjelennek Brüsszelben az Unió intézményrendszerén belül is, ahol azután nagyon gyorsan követendő példaként jelennek meg, és adott esetben kötelező jogi normaként. Ezáltal lehet befolyásolni a teljes jogi rendszer alakulását.
Fontos eszközöknek számítanak a bíróságok, amelyek a kötelező érvényű normát alkotják, így különösen az Európai Emberi Jogi Bíróság. Tehát amíg egyes új témák megjelennek és egyes csoportok, mint az illegális migránsok, védelmet kapnak, addig egyes számunkra fontos, védendő értékek, mint a nemzeti kultúrák, egyszerűen kizárásra kerülnek az európai jogrendből.
Ha meg akarjuk nyerni a küzdelmet, ha azt akarjuk, hogy a számunkra fontos értékek megmaradjanak, így az őshonos nemzeti kisebbségek ügye a nemzetközi jogban is előre menjen, akkor minden eszközzel harcolnunk kell.
A harchoz a politikán túl a jogászok, a civil szervezetek, a tudományos világ, a média közreműködésére is nagy szükség van, mert látható, hogy a másik oldal a politika mellett intenzíven használja a politikán túli világot is a saját érdekei érvényesítése érdekében. De mi a harcot soha nem adjuk fel!
Az Európa Tanácsot 1949. május 5-én 10 ország hozta létre (Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Svédország), amelyekhez ugyanazon év augusztusában csatlakozott Görögország és Törökország is. Jelenleg 46 tagállama van a szervezetnek. Az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán, Mexikó és a Szentszék megfigyelői státuszt élveznek az Európa Tanács kormányközi testületeiben. Az Európa Tanács székhelye az Európa Palota Strasbourgban (Franciaország). Az Európa Tanácsot – Churchill javaslatára – a II. világháború után abból a célból hozták létre, hogy Európa "illemtanára" legyen, vagyis megszabja, hogy az egyes európai államok milyen univerzális elvek és általánosan elfogadott szabályok alapján alakítsák ki belső működésüket. Alapvető működési elve: segítséget nyújtani a tagállamoknak az általuk vállalt nemzetközi kötelezettségek nemzeti jogrendszerbe való ültetéséhez. Az emberi jogok, a jogállami berendezkedés, a demokratikus keretek fejlesztése terén hatása túlmutat a földrajzi Európa keretein, kisugároz más földrészekre is. Világszerte általános tisztelettel figyelik az ET Emberi Jogi Bíróságának ítéleteit vagy a jogi tanácsadó testületként működő ún. Velencei Bizottság véleményeit.
