Aki megjósolta, hogy kitör az orosz-ukrán háború

A Nagy Téveszme - könyvbemutató a Századvég Intézet szervezésében a Corinthia hotelben 2022 november 9-én

Szerda délután mutatta be a Századvég meghívására Magyarországra érkezett John J. Mearsheimer A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyvét. A mű a Századvég Kiadó gondozásában jelent meg. John J. Mearsheimer világhírű amerikai politológus, a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb szakértője, a (neo)realista iskola képviselője, továbbá a Chicagói Egyetem professzora. A nemzetközi kapcsolatokról szóló könyvet Fűrész Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnöke, illetve Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója mutatták be. Ezt követően Mearsheimert a Századvég vezető elemzője, Halkó Petra kérdezte.

Fűrész Gábor: Mearsheimer előre jelezte az orosz-ukrán háborút

Fűrész Gábor arról beszélt, hogy

John J. Mearsheimer előre jelezte az orosz-ukrán háború kitörését.

Majd kijelentette, ennek tükrében Francis Fukuyama liberális amerikai filozófus „történelem végéről" és a liberális demokrácia világméretű győzelméről szóló jövendölését ma már szarkasztikusan ítélik meg.

John J. Mearsheimer könyvének magyarországi bemutatóján Fotó: Szabó Gábor - Origo

35 intervenciót hajtott végre az Egyesült Államok, de ebből csak egy eredményezett a könyv alapján tartós demokratikus változásokat.

Valójában nem működnek a nagy társadalomátalakító kísérletek, amelyek meg akarják változtatni a fennálló rendet, lásd: a sztálini kollektivizálás, a maói „nagy ugrás", a rendszerváltások utáni sokkterápia Kelet-Európában; ezeknek a vége holodomor, éhhalál vagy társadalmi lecsúszás lett.

Schmidt Mária A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások könyvet ismertetve közölte, hogy

Mearsheimer a művében azt vizsgálja, hogy a világpolitikát alakító erők, a liberalizmus, a nacionalizmus és a realizmus hogyan viselkednek.

Téveszmének nevezi a szerző a Woodrow Wilson demokrata elnöknek „köszönhetően" az első világháború vége óta futó amerikai gyakorlatot a liberális demokráciával kapcsolatban. Wilson szerint ami jó Amerikának, az jó a világnak is, de ez nem így van. Az amerikai demokráciaexport képtelen feldolgozni a kudarcait.

Közép-Európában a nemzet a legfőbb kötőerő, legyőzte a szovjet kommunizmust, és most az amerikanizmussal küzd.

A nacionalizmus a legerősebb erő;

'56-ban Molotov-koktéllal és biciklivel mentünk neki a világ legerősebb hadseregének, hogy visszaszerezzük a szuverenitásunkat

– fűzte hozzá a történész.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan arról beszélt Schmidt Mária,

nem igaz, hogy a nemzetek és a nacionalizmus felelősek kizárólagosan a háborúkért, a birodalmak is felelőssé tehetőek ezért.

A háborút nem az ukrán nacionalisták, hanem a birodalmi gondolatot megtestesítő Oroszország robbantotta ki.

Az viszont „fura", hogy a neomarxista nyugati elitek támogatják az ukrán nacionalizmust, de a magyart, a lengyelt és a többit támadják.

A történész sérelmezte, hogy az Amerika-barátság fokmérőjévé a transz- és LMBTQ-kérdést tették.

Kijelentette:

Magyarország azért áll ellen a woke-izmusnak, mert az a törzsiség korszakába vinne vissza bennünket. A szovjet utópia vesztett és megdőlt, az amerikai utópizmus is vesztésre áll.

Majd leszögezte:

kisállamok nem engedhetik meg a reálpolitikai semmibevétel luxusát, mert a világot továbbra is reálpolitikai alapon irányítják.

A könyvbemutató következő részében Halkó Petra John J. Mearsheimert kérdezte Fukuyama liberális víziójáról.

A nemzetközi kapcsolatok amerikai szakértője válaszában arról értekezett, hogy

a Szovjetunió összeomlása miatt triumfalizmus tombolt Amerikában, és sokan azt gondolták, hogy a liberalizmus fog győzedelmeskedni világszinten, de ő ebben nem hitt.

Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című könyvében az áll, hogy a nemzetközi politikában az unalom lesz a legnagyobb gond, mivel eltűnik a konfliktus és a béke válik a normává...

Ez természetesen nem így alakult,

egy elképesztően veszélyes világban élünk; egyfelől itt az orosz-ukrán háború, keleten pedig az amerikai-kínai konfliktus, amelynek egyik lenyomata Tajvan kérdése.

Mearsheimer hangsúlyozta, hogy a hidegháború alatt a fő konfliktus a két nagyhatalom között volt, ma számos ilyen van, ez nagyon veszélyes.

1992-ben jó helyzetben voltunk, ma meg rossz a helyzet, valami elromlott, és az a valami az amerikai külpolitikában is elromlott

– magyarázta álláspontját.

Washington 2008 óta szeretné, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz

Véleménye szerint

az ukrán konfliktus elsősorban a NATO bővítésének „köszönhető", de az Európai Unió bővítésének is van ebben szerepe.

Három lábon álló stratégiát alkalmazott a Nyugat Ukrajnában: demokratizálás, EU- és NATO-csatlakozás. 2008-ban Oroszországot még a NATO barátjának látták, és azt gondolták, hogy „lenyeli" a nyugati katonai szervezet bővítését, hiszen Moszkvának nincs ereje ezt megakadályozni.

John J. Mearsheimer Fotó: Szabó Gábor - Origo

Két nagy bővítés volt, 1999-ben (amikor Magyarország is csatlakozott) és 2004-ben.

Washington azt hitte, hogy lehet egy harmadik kör Kijevvel, de ez nem jött össze; 2014-ben minden összeomlott és kitört az ukrajnai válság.

Valójában ekkor változott meg az amerikai gondolkodás Oroszországról. Ennek ellenére Amerika továbbra is számolt Ukrajna NATO-csatlakozásával, aminek jele az ukrán katonák 2014-től napjainkig folyó kiképzése. Ezek miatt Ukrajna de facto NATO-taggá vált, hivatalosan persze nem.

A kijevi vezetés NATO-hoz való közeledése Joe Biden 2021-es hatalomátvétele után erősödött meg.

A nemzetközi kapcsolatok szakértője úgy véli,

Ukrajna azért vette fel sikeresen a küzdelmet Oroszországgal szemben, mert Amerika segít(ett) neki katonai téren.

2021 decemberében Moszkva jelezte Bidennek és Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak, hogy véget kell vetni Kijev NATO-hoz való közeledésének, illetve írásos szerződésbe kell foglalni, hogy Ukrajna nem lehet tagja a nyugati katonai szövetségnek. Ezt Biden és Stoltenberg visszautasította, a következő lépés a 2022 februárjában kitört háború lett.

Mearsheimer a háború kapcsán megjegyezte: először mindenki azt hitte, hogy Ukrajna hamar veszíteni fog, de tavasszal ez megváltozott, Amerika pedig most már úgy gondolja, hogy Kijev jó eséllyel megnyerheti a háborút.

Az Egyesült Államok számára világos, hogy Európának kellemetlenek a szankciók és a háború, de ennek ellenére továbbra is ugyanazt a politikát követi a 2008-es bukaresti NATO-csúcs óta, nevezetesen: Ukrajnának csatlakoznia kell a nyugati katonai szervezethez.

A szakértő felidézte Angela Merkel egyik közelmúltban adott interjúját, amelyben a volt német kancellár arról beszélt:

a bukaresti csúcson ő megértette, hogy Vlagyimir Putyin számára háborúval érne fel Ukrajna NATO-csatlakozása, ezért ellenezte azt.

Az orosz-ukrán helyzetre visszatérve Mearsheimer véleménye alapján hosszú háború elé nézünk, mivel mindkét fél nyerni akar.

De mi lesz akkor, ha Európára nézve ezek a körülmények tarthatatlanok lesznek?

Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott: „Nem tennék rá sok pénzt, hogy a nyugati intézményrendszer egységesen fennmarad". Nézőpontját részletezve kifejtette: Amerika nem sérül annyira gazdaságilag, mint Európa, ők végigviszik ezt az egészet, támogatják fogják továbbra is Kijevet. A könyv szerzője nem tudja megmondani, hogy ki fogja megnyerni a háborút, de szerinte pozitív kimenetele ennek a hosszú háborúnak nem lesz. Ő úgy gondolja, hogy Amerikának nem kellene erőltetnie Ukrajna NATO-tagságát.

Halkó Petra ezzel összefüggésben azt kérdezte, hogy az amerikai külpolitikát formáló elit hogyan gondolkodik a témáról?

Mearsheimer válaszában következőképpen fogalmazott:

ő személyesen úgy látja, hogy a hidegháború után, az egypólusú világban Amerika nem gondolkodott reálpolitikában, csak liberális hegemóniában, a világot a saját képükre akarták átalakítani.

Hiperglobalizációt akart Amerika, a Világkereskedelmi Szervezetbe bevették Kínát, ki akarták terjeszteni a washingtoni irányítású nemzetközi rendszert. Ez egészen 2017-ig így maradt, amikor Donald Trump lett az elnök.

Trump nemzetbiztonsági stratégiája ismerte el először, hogy már nem egypólusú világban gondolkodnak,

hanem többpólusúban, és az Egyesült Államoknak két ellenfele van, Kína és Oroszország, a liberális demokrácia terjesztése pedig nem célja Washingtonnak. Ez utóbbi Biden alatt módosult.

Kína elleni amerikai-orosz összefogásra lenne szükség

A nemzetközi kapcsolatok szakértőjének álláspontja szerint az ukrajnai háború tükrözi a liberális hegemónia maradékát.

Az ukrajnai háború lényege az, hogy Amerika gyengítse meg Oroszországot és később majd Kínát,

főleg gazdasági értelemben; Washington Pekinggel már gazdasági háborúban áll. Értelmezése alapján a reálpolitika újra „képbe került", miközben az elit szóhasználata liberális maradt.

Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője kérdezi John J. Mearsheimert Fotó: Szabó Gábor - Origo

A szerző úgy véli,

Amerikának elsősorban Kínára kellene figyelnie,

nem lenne szabad hagyni, hogy Peking eluralja úgy Ázsiát, ahogy Washington eluralta a nyugati világot.

„Oroszország nem veszélyes abban az értelemben, hogy nem tudja uralni Európát – ez nem a szovjet Vörös Hadsereg – maximum Ukrajnát tudná uralni". Mearsheimer kijelentette:

igazából Oroszország Amerika szövetségese kellene legyen Kína ellen.

Azt viszont kifejezetten veszélyesnek minősítette, hogy az Egyesült Államok Oroszországot Kína „karjaiba löki".

Véleménye alapján nem Lengyelországba és Romániába kellene amerikai fegyvereket küldeni, hanem a csendes-óceáni térségbe. Szerinte az Egyesült Államok már átlépett a liberális hegemóniából a realista világba, de a mostani külpolitikai vezetése ezt még nem tette meg.

Ha Ukrajnát feladta volna Amerika, akkor most Oroszország is kelet felé tekintene. Az orosz-ukrán háború visszafogja az amerikai lehetőségeket is abban, hogy Kínára tekintsenek

– hangsúlyozta.

Megjegyzés: a hidegháború alatt a realista iskola egyik külpolitikai alaptézisének számított, hogy az Egyesült Államok nem tudja egyszerre legyőzni a két kommunista óriást, a Szovjetuniót és Kínát, ezért a 70-es évek elején Washington – Richard Nixon republikánus elnök és külügyminisztere, Henry Kissinger kezdeményezésére – Moszkva-ellenes informális szövetséget kötött Pekinggel. Az orosz-kínai közeledés megakadályozása egészen Biden elnök beiktatásáig az amerikai külpolitika egy fontos eleme maradt.

Ezt követően Mearsheimer kijelentette, hogy a realista alapgondolat szerint

soha nem lesz „örök béke".

A realisták elismerik, hogy van egy erőegyensúly, és ez hat az agresszorok ellenében. Tehát az

erőegyensúly vezethet a békéhez.

A gyakorlatban ez úgy működhet, hogy két nagyhatalomnak össze kell fogni egy harmadik nagyhatalom ellen. A szakértő szerint a realizmus így egy békésebb világot eredményezhet az erőegyensúly révén.

Fontos, hogy a nagyhatalmak ne kezdeményezzenek katonai konfliktusokat közepes méretű vagy kisebb államok ellen. Erre tökéletes példa a vietnami háború, amit az amerikai realisták határozottan elleneztek. Ehhez hasonlóan a realisták a 2003-ban kezdődő iraki háborút is ellenezték.

Nem Washington feladata megmondani, hogy milyen legyen a magyar politika

Nem kellene, hogy az Egyesült Államoknak az legyen az érdeke, hogy megmondja hogyan politizáljanak Magyarországon, a nagyhatalmak egymással kellene foglalkozzanak, nem a kisebb országok (bel)ügyeivel

– emelte ki a nemzetközi kapcsolatok szakértője, majd hozzáfűzte:

Ki kell maradni a kisebb regionális konfliktusokból, ne legyen több Afganisztán!

A Századvég vezető elemzője arról is kérdezte Mearsheimert, hogy szerinte az EU-nak milyen pozíciót kellene követnie az orosz-ukrán háború kapcsán?

Erre reagálva a könyv szerzője kifejtette, az uniós tagállamok különböző érdekekkel rendelkeznek, ez konfliktusokhoz vezet Brüsszellel szemben.

Meg kellene érteni, hogy az EU nem egy állam, hanem egy nemzetközi szervezet

– nyomatékosította.

Az EU jelenleg azonos oldalon van a NATO-val és Amerikával. De mi lesz a jövőben?

Európának a háború nagyon komoly negatív gazdasági hatásokkal fog járni, és ezek miatt változás következhet be az országok belpolitikai életében, egyre több uniós tagállam kezd majd Magyarországhoz hasonlítani.

Az EU olyan alapelvek mentén működik, amelyek nagyon hasonítanak a liberális hegemóniára, de kérdés, hogy mi lesz a jövőben az orosz-ukrán háborúval összefüggésben. Szerinte a nacionalizmus elterjedése lehet Európa-szerte a háború egyik következménye, ennek már látszanak jelei Svédországban, Olaszországban, de máshol is.

A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyv Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mearsheimer Halkó Magyarország helyzetével kapcsolatos kérdésére azt felelte, úgy látja, hogy a magyar kormány eltérő nézeteket vall az uniós fősodortól az orosz-ukrán háború kapcsán. Magyarország nem tette teljesen magáévá azt, hogy kövesse az EU és a NATO politikáját a háború tekintetében.

A jövőben azonban egyre több ország fog közeledni a magyar állásponthoz.

A szakértő szerint

az uniós tagállamok közül legkevésbé Magyarországnak az érdeke a háború folytatása.

„Nem értelmes dolog tovább táplálni ezt a háborút, rendezni kellene a helyzetet. Ugyanakkor, aki a békével érvel, arra azt mondják, hogy Putyin bábja" – tette hozzá.

Véleménye alapján a legnagyobb probléma az, hogy

nem létezik megoldás a háború tekintetében; nem világos, hogy mi lehet az, ami elfogadható Ukrajnának, Oroszországnak és Amerikának is.

Mivel mind a három résztvevő elkötelezett a teljes győzelem mellett, nehéz megoldást találni. Ugyanakkor előbb-utóbb egyre több állam fog béketárgyalásokat követelni.

A hallgatóközönségnek a félidős választások kapcsán az esetleges washingtoni külpolitikai áthangolásra utaló kérdésére válaszolva a szakértő közölte, hogy a külpolitikában alig van különbség a republikánusok és a demokraták között.

Obama és Trump is azt ígérték, hogy befejezik a „soha véget nem érő háborúkat", de a külpolitikai establishment ellenállása miatt ezt nem tudták megtenni és mindketten elbuktak.

Végezetül a szankciókkal kapcsolatos kérdésre John J. Mearsheimer azt válaszolta, Washingtonnak nem érdeke az, hogy az orosz-ukrán háború negatív gazdasági következményei miatt Európában ne legyen jólét, csak egyszerűen az történt, hogy

ezt elszúrta az amerikai külpolitika.

Ahogy arról korábban az Origo is beszámolt, a világhírű amerikai politológusprofesszor kedden Orbán Viktorral is találkozott,

a miniszterelnök a Karmelita kolostorban fogadta John Mearsheimert.

A kötetlen beszélgetésen elsősorban az ukrajnai háború okairól, előzményeiről és lehetséges kimeneteleiről volt szó.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök fogadja John J. Mearsheimer világhírű amerikai politológusprofesszort a Karmelita kolostorban, 2022. november 8-án Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Egyetértettek abban, hogy az ukrajnai háború az elmúlt évtizedek legveszélyesebb konfliktusa, amelyet mielőbb le kell zárni – közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.

John J. Mearsheimer a Századvég meghívására látogatott Magyarországra, hogy személyesen mutassa be A nagy téveszme: Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyvét.