A német energiaforradalom felfalja önmagát

A tavaly kormányra került német zöldek évtizedek óta ugyanazt a nótát fújják. Azt állítják, hogy az atomenergiának végleg leáldozott, és kizárólag a megújuló energiaforrásokkal megoldható az energiaellátás. A nagypolitika szintjére emelt téveszmék, mint a történelem során oly sokszor, nagyon kártékonynak bizonyulnak. Nézzük, miről is van szó!

Kép: Internet/Joern Hannemann

Néhány nappal ezelőtt a Német Energia- és Vízgazdálkodási Szövetség (BDEW) közleményt tett közzé, amelyet a magyar média is átvett hangzatos címekkel: „Németország a szél erejével fedezte az áramot; a német áramfelhasználás közel felét megújuló energiaforrások adták". A közleményben azt írják, hogy a németországi áramtermelésben a megújulók részaránya a 2021-es 40 százalékról 2022. december elejéig 45 százalékra növekedett. A beszámoló szerint a növekedésben a „rekord széltermelésnek és a napsütéses nyárnak" hatalmas szerepe volt. Ha csak ezt a tényt olvassák, a laikusok azt gondolhatják, hogy végre megtörtént az áttörés, itt az energiakánaán és kizárólag a megújulók alkalmazásával lehetségessé vált a fogyasztói igények kielégítése.

Ezzel szemben a valóság...

Különös egybeesés, de a BDEW a német megújulókkal kapcsolatos közleménye pont akkor jelent meg, amikor éppen arról kellett volna a német illetékeseknek beszámolni, hogy december 12-én drámai módon csökkent az európai hálózaton a frekvencia, annak ellenére, hogy szinte az összes rendelkezésre álló szén- és gáztüzelésű erőmű a hálózatra termelt! A hálózati frekvenciacsökkenés oka, hogy nincs szinkronban a termelés és a fogyasztás, azaz a rendelkezésre álló kapacitás nem fedezi a fogyasztói igényt.

Ennek az volt az oka, hogy az elmúlt évek brüsszeli energiapolitikája miatt tömegessé vált, ellátásbiztonságot garantálni nem képes nap- és szélerőművek rohamos terjedése egyes országokban atomerőmű-leállításokkal társult. Több hálózatüzemeltető már előre felhívta a figyelmet arra, hogy a fent jelzett napon kritikussá válhat az áramtermelés.

Ennek oka az Európa-szerte rendkívül gyenge szél volt, ami a szélerőművek termelésének radikális csökkenéséhez vezet. Az időjárási modellek szerint akut szélenergia-hiány – nevezhetjük „szélszárazságnak" – fenyegette a brit, a német és az északi szélerőműveket. Franciaország szén- és gáztüzelésű erőműveket állított üzembe, hogy kompenzálja a gyenge szél okozta hiányt, amit tovább tetézett, hogy az ország atomerőműveinek harmada még mindig állt az elengedhetetlenné vált javítások miatt.

Az európai hálózati frekvencia drámai csökkenése december 12-én, a reggeli időszakban

A klímaváltozás miatt ugyanakkor egyre gyakoribb a Dunkelflaute, azaz a felhős, szélcsendes időszak, amikor töredékére esik e megújuló termelése. Ennek következménye az is, hogy például a német szélerőművek tavalyi kihasználtsága csak 20 százalékos volt és az időjárási viszonyok miatt mintegy 13 százalékkal kevesebb áramot termeltek, mint 2020-ban. Idén december első hetétől pedig az esti órákban a német áramigény mindössze 7-8 százalékát tudták biztosítani.

Sőt, például december 17-én reggel 9 óra körül az is előfordult, hogy a német szélerőművek beépített 64 900 MW kapacitásából csak 202 MW (!) állt rendelkezésre. A naperőművek esetén pedig a rendelkezésre álló 62 500 MW-ból mindössze 857 MW. Eközben Németország – nem túl meglepő módon – úgy égette a szenet és a gázt, mintha nem lenne holnap. Az adott időpontban a klímagyilkos szénerőművek 25 200, a gázerőművek pedig 14 500 MW teljesítményt képviseltek, tehát az áramtermelés 70 (!) százalékát fosszilis erőművek biztosították. Mindeközben a hatóságok a németeket arra is kérik, hogy fogyasszanak kevesebb gázt. A hatalmas megújulós kapacitások ellenére a német energiamix szén-dioxid-kibocsátása 780 gramm volt kilowattóránként. A roppant magas fosszilis részarány miatt várhatóan az éves kibocsátás is rekordértékű lesz.

A németországi villamosenergia-termelés összetétele, valamint az energiamix szén-dioxid-kibocsátásának értéke 2022. december 17-én reggel 9 óra körül

A tavalyi „szélszárazság" ráadásul nem tűnik egyedi esetnek. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, az IPCC legfrissebb jelentése szerint az átlagos szélsebesség Európában 6-8 százalékkal csökken 2050-re. A szélsebesség ingadozásával a szélenergia költsége kiszámíthatatlanabb lesz és az áramtermelése még kevésbé lesz megbízható.

Az időjárásfüggő megújulókkal ellátásbiztonságot tehát nem lehet garantálni. Hiába van Németországban 130 000 MW nap- és szélerőművi kapacitás, ha ezek teljesítménye az időjárás és a napszakok függvényében nagyon sok esetben néhány ezer megawattra esik vissza. Ilyen esetben pedig olyan erőművekre van szükség, amelyek folyamatos üzemben télen-nyáron, éjjel-nappal tudnak áramot termelni. Ezért sem lehet összehasonlítani 1 MW nap- vagy szélerőművi kapacitást 1 MW atomerőművi kapacitással, és ezért volt félrevezető a Német Energia- és Vízgazdálkodási Szövetség megújulókat mennybe menesztő közleménye!

A német kormány ezért is volt kénytelen a még üzemelő klímabarát atomerőművek üzemidejét meghosszabbítani a jövő év tavaszáig, bár, ha reálisan ítéljük meg az energetikai helyzetet, akkor egyáltalán nem lenne meglepő az sem, ha 2023 elején a németek újabb üzemidő-hosszabbítást jelentenének be.

Új szénreneszánsz

A fentiekből is látszik, hogy klímacélok ide, klímacélok oda, Németországban reneszánszát éli a szén, noha a brüsszeli szankciók ellenére a németek szénhiánnyal is szembesülnek, és az olcsó és nagy mennyiségű orosz földgáz hiányában a gázerőművek csak roppant drágán tudnak áramot termelni, illetve a gázhiány miatt nem is tudják ezeket teljes terhelésen üzemeltetni. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi helyzetben az európai áramimport lehetősége is kérdésessé vált.

A villamosenergia-rendszer üzemeltetői nem véletlenül kongatják a vészharangot, hiszen Németországban és Lengyelországban is egyre kevesebb a szén. A német széntüzelésű erőművek egyre több villamos energiát termelnek, és a fosszilis tüzelőanyagok máshol is előtérbe kerültek. Németország ma már ott tart, hogy az erkelenzi külszíni szénbánya terjeszkedése miatt szélerőműveket szerelnek le. A területen lévő első szélturbinát már elbontották, a maradék hetet pedig jövőre tervezik leszerelni, mert kell a hely a bányának... Úgy is fogalmazhatunk, hogy a német energiaforradalom felfalja önmagát.

Egy kép többet mond ezer szónál... Németországban akkora az áramhiány, hogy egy lignitbánya terjeszkedése miatt szélerőműveket bontanak le...

A német energiapolitika kilátásai borúsak. A jelenlegi berlini tervek miatt a még üzemelő atomerőművek jövő év tavaszi leállása után a szénerőművek szerepe tovább nő, már, ha lesz elegendő szén. Hab a tortán, hogy a tavalyi koalíciós megállapodás miatt a széntüzelésű erőműveket 2030-ig le kellene állítani, bár jogilag kiskaput hagyott nekik a kormány azzal, hogy „ideális esetben" 2030-ig kell kivezetni őket. Aligha kétséges, hogy az energetikai válság közepette értelmezhetetlen az ideális eset. A valóság az, hogy ezek az erősen szennyező energiatermelők maradnak. Ha nem lesz elegendő a széntüzelésű erőművek kapacitása, akkor a gázerőművek termelését kell felpörgetni, már, ha lesz elég gáz...

Mindez nem csak a németeket fenyegeti. Az ENTSO-E, az európai átviteli rendszerirányítók szervezete szerint Lengyelországnak is súlyos kockázatokkal kell szembenéznie a tél vége felé. A lengyeleknek a hőmérséklet további csökkenésével mérsékelnie kellene nettó villamosenergia-exportját, hogy a fennmaradó készletekkel átvészelje a telet.

A német helyzetre visszatérve: szembetűnő, hogy a német villamosenergia-rendszer fejlesztésének hiányosságai miatt sok esetben a hálózati stabilitás érdekében nap- és szélerőműveket vesznek le a hálózatról, azonban a termeléskiesés árát a szolgáltató megtéríti az adott termelőknek. Ez az összeg az idei évben már elérte a közel 800 millió eurót, amelyet végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie rendszerhasználati díjként. A megújuló lobbi által okozott energiapolitikai dráma következménye az is, hogy Európában ma Németországban a legdrágább a háztartási villamos energia ára. Idén novemberben egy berlini fogyasztó 1 kWh áramért közel 64 eurócentet fizetett, miközben egy budapesti – kedvezményes árként – csak 9 eurócentet. A hétszeres különbség óriási!

A német Bild a minap arról írt egy bizalmas feljegyzésre hivatkozva, hogy Németországban arra is készülnek, hogy akár 90 percig is szünetelhet az áramszolgáltatás a cégeknél, vagy akár teljes körzeteket is lekapcsolhatnak a súlyos áramhiány miatt.

Ez lenne a hatalmas német megújulós siker? Nem hinném, hiszen láthatóan a túlzott nap- és szélerőműves fejlesztések az eddigi hatalmas támogatások ellenére sem tudják jelen pillanatban – és a közeljövőben sem – a német igények döntő részét kielégíteni. Az erősen időjárásfüggő nap- és szélerőművek mellett olyan erőműveket is üzemeltetni kell, amelyek télen-nyáron és éjjel-nappal képesek az áramtermelésre. Ezek hiányában nagyon súlyos ellátásbiztonsági, versenyképességi, klímavédelmi, egészségügyi és egyéb következményekkel kell számolni. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy ezt a fajta „energiaforradalmat, energetikai kísérletezgetést" senkinek sem szabad követnie, ha felelős energiapolitikai döntéseket kíván hozni.

Hárfás Zsolt
atomenergetikai szakértő,
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője