Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A neonáci kötődésű, Mariupolt védő Azov ezred azt állítja, hogy ismeretlen vegyi anyagot tartalmazó, gáz állagú anyagot vetettek be ellenük az oroszok. Más források nem erősítették meg az Azov ezred híresztelését a gáztámadásról. Ezzel kapcsolatosan mi lehet az igazság, vagy ilyesmiről még korai beszélni? A hírt ugyanis a nyugati média átvette.
Resperger István: Azt tudjuk elmondani, hogy ezt az amerikai hírszerzés sem erősítette meg, csak azt jelentették amerikai külügyi szakértők is, hogy lehetséges majd, hogy az oroszok később vegyi fegyvereket is alkalmazhatnak.
Ahhoz, hogy egy hadszíntéren vegyi fegyvert alkalmazzunk, ahhoz külön hadszíntérparancsoki engedély kell, hiszen egyrészt a saját csapatunkra is veszélyes lehet, másrészt
Mariupolban legalább 150 ezer civil van, tehát ahol civil lakosság van, ott nem lehet bevetni különböző vegyi fegyvereket és vegyi anyagokat.
Ezek a vegyi anyagok – főleg a szarin és a szomán, tabun, vx, kénmustár, lewisit – elvonják az oxigént, fulladásos tüneteket, görcsös rohamokat idéznek elő; Szíriában többször alkalmazta mindkét fél. Ezek kilőhetőek aknagránátok formájában, tehát egyszerű aknavetővel is, illetve tüzérségi lövedékekből, rakétákból. Sokkal valószínűbb, hogy mivel az Azov ezred – ugye, ez a neonáci alapítású ezred – Mariupolban védekezik, egy kikötővárosban, egy olyan helyszínen, ahol lerakatai vannak minden nagyobb vállalatnak – lehet, hogy ott talált el valamilyen vegyi anyagokat a becsapódó orosz gránát vagy rakéta, ez szabadulhatott ki.
A katonák is enyhe tünetekről számoltak be, tehát inkább valószínűsíthető az ammónia, vagy más vegyi anyag, de ez nem megerősített hír, és a vegyi fegyverek bevetése elég szigorú szabályokhoz kötött, általában a hadviselő felek ezt nem alkalmazzák.
Ezek mellett mindkét ország aláírta a vegyi fegyverek tilalmáról, alkalmazásáról szóló szerződést is.
A vegyifegyver-támadásról szóló hírt nagy valószínűséggel álhírnek minősíteném.
Vlagyimir Putyin orosz államfő az ukrajnai hadjárat új hadszíntérparancsnokának néhány napja kinevezte Alekszander Dvornikovot. Alekszander Dvornikovról azt kell tudni, hogy 60 éves, 1979-ben lett katona, majd hadseregtábornokként állomásozott az NDK-ban, Csecsenföldön, és Szíriában orosz parancsnok volt, 2016-ban megkapta az Oroszország hőse kitüntetést Putyintól. Dvornikovot „Szíria szörnyetegeként" is szokták emlegetni...
Mariupol polgármestere, Vadim Bojcsenko szerint a városban az orosz támadás következtében több mint 10 ezer civil halt meg. A több mint 10 ezres számra – amit a média átvett – milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre?
Resperger István: Ezt innen megmondani, hogy a 450 ezres lakosságból egyrészt mennyi jutott ki a humanitárius folyosón, másrészt mennyi maradt ott, nem lehetséges. Általában akkor, amikor az oroszok lövik a várost, óvóhelyen van a lakosság. Az ukrán médiamegjelenésekben azt látjuk, hogy elég nagy szorzóval használják a veszteségek bemutatását.
Elég brutálisan támadják az oroszok Mariupolt, de a 10 ezer civil halottról szóló hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom; ezt a háború után tudjuk meg, miután véget ért az ostrom.
Amit tudunk Mariupolról, hogy egy nagyon fontos kikötőváros az oroszok részére, hiszen ez az utolsó csatlakozási pontja az Azovi-tenger felé az ukránoknak. 2014-ben foglalták vissza az ukránok és megerődítették, jelenleg egy tengerészgyalogos dandárja védekezik ott az ukránoknak, egy gépesített dandárjuk és az Azov ezred. Az amerikai hírforrások szerint most már nem több mint 1500-2000 ember védi a városnak azt a részét, ahol egy fémgyártelep van, amit az oroszok minden irányból körbevettek, és ők is főként a csecsen szövetségeseiket küldik be a városi harcra, hiszen ők rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal, több hadszínteret is megjártak, és ezért szívesen alkalmazzák őket az orosz erők a helységharcban és a beépített területeken a harc megvívására.
Kirilo Budanov vezérőrnagy, az ukrán hírszerzés vezetője azt mondta, hogy az orosz titkosszolgálatok terrorcselekményeket akarnak elkövetni Oroszországban, annak érdekében, hogy az orosz közvéleményt Ukrajna ellen hergeljék. Ennek a jelenlegi helyzetben mi értelme lenne, hiszen Oroszország február 24-én már megtámadta Ukrajnát. Nem inkább a február 24-i támadás előtt lett volna értelme ilyesminek?
Resperger István: Ha valami hasonlót akarnának az oroszok, azt Fehéroroszországban követnék el, hogy a fehéroroszokat bevonják a háborúba. De mivel ott a társadalmi helyzet Lukasenko támogatása kapcsán elég kétséges, illetve nagy a parancsmegtagadási arány a haderőn belül, hogy csatlakozzanak ehhez a háborúhoz, így
Putyin őket nem fogja bevonni a háborúba, nehogy elvesszen Fehéroroszország mint egy pufferzóna Oroszország és a NATO között, tehát a szövetségi rendszert nyilván fenn akarja tartani.
Mi lehet az igazság az aknákkal kapcsolatosan? Mindkét fél a másikat vádolja aknák telepítésével, az oroszok szerint az ukránok a Donbaszt aknázták alá, az ukránok szerint az oroszok Kijev környékét.
Resperger István: Egy hadviselő fél alkalmazhat aknákat; védelmi rendszerben gyalogsági, taposóaknákat, harckocsi elleni aknákat mindenki alkalmaz.
Az aknák telepítésének vannak nemzetközi hadijogi szabályai, ami azt jelenti, hogy pontosan tudnunk kell, hogy hol van az az aknamező, legalább 5 aknamező-törzskönyvet kell elkészíteni, hogy az adott felek hova telepítettek aknákat,
azért, hogy a háborút követően ezeket fel lehessen szedni, vagy legalább megjelölni a területet, hiszen sokszor a harci cselekmények közben nem lehet azt vezetni, hogy hova telepítettek aknát, de a jelentésekben le kell írni, hogy hol vannak aknamezők. Mind a védőfél, mind a támadófél ezeket alkalmazza, azaz egy védelmi rendszernek a részét képezi, hogy az ellenfél harckocsitámadását, gyalogsági támadását ilyen aknák felhasználásával hárítsa el.
A Donbasz térségében az ukránok 8 éve készítik elő a védelmüket a tűzszüneti vonalon; elég sok megerődített körzetet, harckocsi- és gyalogsági aknát telepítettek, az oroszok pedig főleg Kijev környékén hagyhattak aknákat,
hiszen amikor megindultak az ukrán visszafoglalási kísérletek, akkor ők torlaszokat emeltek, védelemre rendezkedtek be, nyilván ők is hagytak aknákat a különböző területeken, ezeket semmilyen nemzetközi szerződés nem tiltja, ez a hadviselésnek a része, mind a védő, mind a támadófél részéről ilyeneket alkalmazhatnak.
A kijevi vezetésnek vajon még mindig a célja lehet a NATO mint katonai szervezet, esetleg egyes keleti NATO-tagállamok bevonása az orosz-ukrán háborúba?
Resperger István: Biztos, hogy a kijevi vezetés nem tudja a NATO-t bevonni a háborúba, ahhoz, hogy a NATO beavatkozzon egy térségben, az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) felhatalmazására van szükség, a BT-ben pedig az oroszoknak vétójoga van, tehát Volodimir Zelenszkij elnöknek az egy téves elképzelése volt, hogy a NATO katonai úton beavatkozik az ukrán konfliktusba.
A NATO alapszerződésének ötödik cikkelyében az áll, hogy az észak-atlanti térségben mint politikai és védelmi szervezet, a NATO a tagországai biztonságát tudja garantálni és a megtámadott segítségére siet. Mivel Ukrajna nem NATO-tag, ezért a NATO a konfliktusba nem kívánja katonai téren bevonni magát,
illetve az ENSZ BT-ben sem kivitelezhető, hogy a NATO vagy egyes tagállamai beavatkozzanak ebben a térségben. Támogatjuk az ukránok oroszok elleni harcát, de a NATO-t ebbe nem lehet belevonni, ezt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is egyértelművé tette.
Egyébként a NATO döntéshozatali folyamatában erről kellene szavazni az Észak-atlanti Tanácsnak mint szervezetnek, ahol az államfők, vagy a külügyminiszterek, vagy éppen a védelmi miniszterek döntenek. Minden tagállam szavazatára szükség van ahhoz, hogy egy ilyen akcióban a NATO részt vegyen, majd innen kerül a Katonai Bizottság elé a kérdés, és itt dől el, hogy melyik ország csatlakozik a katonai akcióhoz, amennyiben ilyenre sor kerülne; tehát ez egy hosszú döntéshozatali folyamat, de jogilag mind a két út ki van zárva ahhoz, hogy a NATO ebbe a konfliktusba belekeveredjen.
Zelenszkij úrnak reálpolitikusnak kellene lenni, Ukrajna nem lesz NATO-tag, nem lesz NATO-beavatkozás, és ugyanúgy nem lesz repüléstilalmi zóna Ukrajna felett, hiszen ahhoz is ENSZ-jóváhagyás kell és a konfliktusban érintett felek egyetértése - úgy mint Irakban a kurdok és a síiták védelme érdekében.
Ha ez megtörténne, akkor a NATO kvázi háborúba keveredne Oroszországgal, hiszen az ukrán légtérben akkor ott kell lenniük a NATO vadászgépeinek, és harcba kellene kerülniük azokkal, akik felszállnak, nevezetesen az oroszokkal.
Azt lehet látni, hogy a harci cselekményekkel párhuzamosan zajlik egy információs hadviselés is, ezen a téren pedig az ukránok teljesítenek jobban, a nyugati médiumok az ukrán narratívát veszik át. Hogy látja Ön az információs hadviselésnek a szerepét ebben a háborúban?
Resperger István: A háború jelenlegi fázisában azt látjuk, hogy a diplomáciai területen, a gazdasági területen, illetve az információs területen különböző értékelések vannak.
Diplomáciai területen azt látjuk, hogy Oroszország rendkívül elszigetelődött, mind a NATO, mind az Európai Unió szépen összezárt és egységesen képviseli az érdekeit.
Erre Oroszország nem készült, azt látták, hogy sokkal megosztottabb az EU. Gazdaságilag a szankciókról rengeteg szakember nyilatkozott már, ez is jelentős nyomás az oroszokon, viszont nagyon nagy gazdasági tartalékkal, 640 milliárd dollárral kezdték meg ezt a műveletet, tehát sokáig kitarthatnak a szakértők szerint, illetve a gazdasági szankcióknak sokkal később lesz hatásuk a katonai műveletekre.
Az információs műveletekben és a médiában teljes túlsúlyt kapott Ukrajna, sokszor ezért sem lehet reálisan értékelni a híreket, mert minden oldalról csak azt látjuk, hogy ez a túlsúly veszélyezteti a kiegyensúlyozott tájékoztatást,
hiszen csak az egyik fél közöl adatokat, és azokat már a katonai adatokból látjuk, hogy lehetetlen, hogy ennyi járművet, ennyi embert megsemmisítettek, megöltek; illetve a legtöbb álhír is ebből adódik, mert bármi történik, azt az ukrán média azonnal közli, a nyugati média pedig átveszi támogatólag, és a legtöbbről később kiderül, hogy hát – az előző példánál maradva – mégsem vegyi fegyver volt, illetve ennek hosszabb hatása van, és egy idő után visszaüthet az ukránokra is, hogy nem reális tájékoztatást adnak.
Mi azt szoktuk mondani, hogy az információs és egyéb részek majd több hónap múlva derülnek ki, mikor vége lesz a háborúnak, hogy valójában mi történt, hiszen a túlélők meg az ott levők, akik részt vettek a műveletekben, azok fogják elmondani az igazságot.
Mostanában elég divatosak az úgynevezett tényellenőrök, a nagyobb nyugati sajtóorgánumok alkalmaznak tényellenőröket, megjelentek ilyen jellegű honlapok is, ennek ellenére miért nem próbálják meg jobban szűrni a médiában, és főleg a közösségi médiában felénk áramló híreket, egész konkrétan azokat, amiket Kijev közöl? Mintha elveszett volna valahol a független tényellenőrök szerepe...
Resperger István:
Nagyon kevés a reális tájékoztatás.
Egy háborúban, ha közzéteszek valamit és az egyik fél álláspontját, akkor a másikét is kellene - tehát hallgattassék meg a másik fél is. Egyértelműen látszik, hogy a nyugati és az ukrán álláspont van túlsúlyban. Beszámolnak minden egyes orosz atrocitásról, de nagyon kevés hírt láttunk arról például, amikor ukrán katonák meglőtték a fogságba esett orosz katonák lábát, nem közvetít a média ukrán túlkapásokról, atrocitásokról, pedig ezekről a titkosszolgálatoknak vannak információik.
A tényellenőrzések korában az nem meglehetősen furcsa, hogy a nyugati média mindenféle forráskritikát mellőzve átveszi például az Azov ezred beszámolóit is, elhallgatva a szervezet neonáci hátterét, holott korábban ezen nyugati sajtóorgánumok hosszasan cikkeztek arról, hogy az Azov szélsőséges eszméket képvisel, például a fehér felsőbbrendűséget, és kapcsolatban állhat hasonló, a fehér felsőbbrendűségben hívő amerikai csoportosulásokkal is?
Resperger István:
Az Azov ezred – korábban zászlóalj – 900 neonáciból alakult meg, legalább 9 ezer halálos cselekmény köthető hozzájuk, amelyeket főleg cigányok, zsidók és oroszok ellen követtek el. A médiában van egy mosdatás az Azov irányába, ez azt jelenti, hogy a honlapjaikról megpróbálják eltüntetni a náci szimbolikát, de ettől az Azov még oda kötődik.
Az, hogy egy háborús helyzetben azoktól vesznek át információt, akik ott vannak Mariupolban, ezt el tudjuk fogadni,
de nyilván a megfelelő kritikával kell kezelni; a mai műholdas világban nagyon pontosan látható, hogy mi történik a hadszíntéren, ki mit csinál, úgy, hogy ez majd ellenőrizhetővé válik.
A különböző hadszíntereken jelenleg mi az állás?
Resperger István: Jelenleg azt látjuk a hadszíntéren – ami Magyarország szempontjából nagyon fontos –, hogy a Kijev, Csernyihiv, Szumi térségéből kivont erők miatt 420 kilométerrel keletebbre tevődött át a harcvonal; ez azt jelenti, hogy egy Nyíregyháza-Sopron távolsággal keletebbre vannak a szárazföldi műveletek, bár Nyugat-Ukrajnában azért még lesznek légi- és rakétacsapások. A kivont erőket az oroszok átszervezik, feltöltik, a Szumiból kivont egységeket rögtön Izium térségébe vezényelték, ott támadó műveletre készülnek, a többieket Belgorodnál fogják feltölteni, kiegészíteni, és
az a céljuk, hogy a Donbaszban védekező 8-10 ukrán dandárt – ami 20-25 ezer embert jelenhet – északról és a Krím, illetve Donyeck felől egy háromirányú támadással bekerítsék és egy „Anakonda-gyűrűbe" fogják.
Luhanszk megyéből 93 százalékot, Donyeck megyéből 54 százalékot foglaltak el eddig az orosz fegyveres erők. A két megye területe 53 000 km², mintegy 15 000 km² még ukrán ellenőrzés alatt áll. Most a felek versenyt futnak az idővel, az oroszok minél előbb szeretnék bekeríteni az itteni erőket, az ukránok pedig erősítést szeretnének küldeni, és megakadályozni a bekerítést. Hogy meddig fog ez tartani – nyilván itt kiépített, műszakilag megerődített védelemről van szó –, ez hónapokat is igénybe vehet, legjobb esetben is 1-2 hónap.
Ezt követően lehet tűzszünetet hirdetni az oroszok részéről, tárgyalóasztalhoz ülni, és a béketárgyalásokon megkezdeni az érdemi tárgyalásokat a rendezés feltételeiről.
Keleten az oroszok „csupán" Donyeck és Luhanszk megyék még ukrán fennhatóság alatt lévő részeit akarják elfoglalni, az nem lehetséges, hogy amennyiben ez sikerül, akkor később előrenyomulnak Dnyipropetrovszk irányába?
Resperger István: A katonai műveleteknél mindig van egy közelebbi feladat, aztán, ha az teljesül, akkor van egy további feladat és egy továbbtámadási irány. Azt látjuk, hogy az elsődleges feladatuk ezeknek az orosz erőknek az ott lévő ukrán egységek bekerítése és megsemmisítése.
Ezt követően, mivel az ukránok hadtestvezetési központja Dnyipropetrovszkban van, nyilván a város elfoglalása is cél lehet, de orosz szempontból a sikerhez elsődleges, szükséges és elégséges feltétel ezen erők bekerítése, utána lehet haladni, esetlegesen a Dnyeper vonaláig előrenyomulni, azokra a területekre, ahol orosz kisebbség van.
Tehát úgy látjuk, hogy Herszon, Mariupol, Donyeck és Luhanszk, esetlegesen a dnyiprói térség lehet elérendő katonai cél, de ez függ a donyecki hadműveletek sikerességétől.
Korábban arra lehetett következtetni, hogy a Fekete-tengertől akarják elvágni a oroszok Ukrajnát azáltal, hogy elfoglalják a part menti területeket, Odesszával együtt, így rátennék a kezüket a jövedelmező ukrán gabonakereskedelemre. Ez akkor már nem cél, ezt feladták?
Resperger István: Katonai szempontból a tengerpart teljes megszállása lehetséges, de a jelenlegi műveleti viszonyok azt mutatják, hogy az oroszok erejét le fogja kötni a donyecki művelet, ezt követően esetlegesen fel fogják újítani a támadásokat Odessza irányába, ha nem is egy városostrommal, de esetleg egy körbevétellel és elzárással is számolhatunk, de ennek megvalósulása is Donbaszban dőlhet el.
Ki lehet mondani, hogy a kijevi hadművelet egy elkerülő hadművelet volt az ukránok lekötése céljából, vagy az oroszok tényleg azt gondolták, hogy az ukrán fővárost elfoglalhatják, noha azt még körbezárni sem sikerült?
Resperger István:
Nagyjából 40 napig Kijev környékén voltak, de az egy téves tervezés volt, hogy egy 2,9 millió lakosú fővárost bevesznek. Az oroszok úgy tervezték az első műveleteket, hogy a kezdeti csapások után – amik figyelmeztető jellegűek voltak – azt gondolták, hogy a nagyvárosoknál nem lesz ellenállás, bevonulnak, és egy kazahsztánihoz hasonló megoldással a területeket pacifikálják, illetve orosz ellenőrzés alá vonják.
Mivel elég erős volt az ukránok ellenállása, így Kijev körbezárása nem sikerülhetett, mert az odaküldött stratégiai tartalékban lévő erők ezt megakadályozták, ezért döntöttek a kivonulás és a stratégiai célpont áthelyezése mellett, így a fő csapás iránya a Donyec-medencére terelődött.
Harkovot is feladták az oroszok, vagy ez még nem egyértelmű?
Resperger István: Harkov környékén nagyon sok zászlóalj harccsoport (1500-2000 fős alakulat) van,
Harkov sorsa a Donbasszal fog eldőlni; ha az elesik, akkor az ott lévő erők nem sokáig tudják magukat tartani. Ez egy későbbi műveleti cél lehet, most a fő kérdés, hogy a 8-10 dandárnyi erőt az orosz csapatok be tudják-e keríteni, semlegesíteni tudják-e?
Orosz részről mik a minimális célok?
Resperger István:
A minimális cél Herszon, Mariupol, Donyeck és Luhanszk, ezzel lehet tárgyalóasztalhoz ülni és azt mondani, hogy nagyobb arcvesztés nélkül be lehet fejezni a hadműveleteket. Amíg ez nem sikerül, addig nem várható tűzszüneti egyezmény.
Putyin Karl Nehammer osztrák kancellárnak is elmondta, hogy a műveleteket nem fogják most felfüggeszteni, nem lesznek közben tárgyalások; olyan állapotot akar teremteni Putyin, hogy az ukránok nehéz helyzetben legyenek, csak ezt követően akar tárgyalásokat.
Ez egy hosszú, befagyott konfliktus lehet, hiszen amíg orosz csapatok vannak Ukrajnában, addig tárgyalni kell.
Az oroszok „népköztársaságokat" akarnak létrehozni az elfoglalt területeken, majd a béketárgyalásokon ezeket használhatják fel Ukrajna ellen, mondván, hogy az itt élők el akarnak szakadni, mást szeretnének. A „népköztársaságok" nemzetközi elismerése ugyanakkor kétséges, mivel Oroszország elszigetelődött.
